Spider-Man #8

Miles a Polgárháború küszöbén

2016. szeptember 15. - The_Maniac

sp08banner.jpg

Új megjelenés! Amilyen sokat kellett várnunk a Spider-Man 7. számára, olyan gyorsan jött most a legújabb. Már-már hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt elkészült az új fejezet, de oké, a világért sem panaszkodom, én csak örülök ennek – ha már a főesemény, a Civil War II egyre csak késik (a legutóbbi hírek szerint a fináléjára már nem is számíthatunk decembernél előbb), akkor legalább ez a mellékszál haladjon, és lássuk, hogyan hatnak a Polgárháború történései Milesra és környezetére. Nekem személy szerint nagyon tetszettek a sorozat eddigi, az ehhez az eseményhez kapcsolódó számai, még akkor is, ha úgy istenigazából túl sok minden nem történt bennük. Mert legyünk őszinték, a párbeszédeken és a hezitáló, a lelkiismeretével viaskodó főhősön kívül mást még nemigen láthattunk itt, ez tény…

Sebaj, majd talán most, nem igaz? Végre megjött az a borító is, amit még eredetileg az előző fejezethez szántak, vagyis a sorozat utolérte magát, és ez mindenképp kedvező előjel. Sok vendégszereplő felbukkanására is számíthatunk, ami szintén pozitívum lehet, ha nem nyomják el túlságosan a sztorit (bár azt már most leszögezném, hogy a borítóval ellentétben magában a képregényben Peter Parker szinte semmi szerepet nem kap, rá ne számítsatok…). Sajnos ez már kevésbé olvasóbarát kiadvány, mint az előző felvonások, azaz a teljes megértéshez szükséges lehet a Civil War II ismerete is, nincs mese, ez van, bár én azért megkockáztatnám, hogy anélkül is el lehet boldogulni vele valamelyest. Így elöljáróban mást talán nem is írnék, inkább kattintsatok tovább a teljes bemutatóhoz!

SPIDER-MAN #8


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz: Nico Leon
Borító: Sara Pichelli


A CIVIL WAR II RÉSZE!
• Ulysses legutóbbi jóslata miatt most az egész Marvel-univerzum Miles nyomában van!
• A menekülés kizárva, és lehet, hogy a túlélés is.

A Polgárháború immár elkerülhetetlen közelségbe került Miles számára is. Komoly, felelősségteljes döntést kell hoznia arról, hogy kinek az oldalán harcol majd, és… igen, jól sejtitek, még mindig nem köteleződik el teljesen, habár már eléggé egyértelmű, kivel szimpatizál, de konkrét, hősök a hősök ellen csatára ne számítsatok. Bendis baromi lassan építi fel a Civil War II cselekményét, és nincs ez másképp itt sem, ebben a mellékszálban. Akinek pedig már mindene tele van a Polgárháborúval, az se búsuljon, mert a sztori első felében szerencsére kapunk azért mást is.

Ez a más pedig egy hosszú, de tanulságos beszélgetés Jessica Jones és Luke Cage részvételével jó pár oldalon keresztül. Ezt a részt bárki olvashatja, tényleg nem kell hozzá semmilyen előismeret a Civil War II számaiból, csakis Milesra és a Pókember-lét nehézségeire fókuszál. Valahogy engem ez most jobban le is tudott kötni, mint az ezt követő események, és alig várom, hogy lássam, hogyan viszonyul majd Miles ezek után a nagyanyjához. Mielőtt továbblépnénk, azért Luke még figyelmezteti a srácot, milyen felelősséggel jár egy színes bőrű Pókember, mert szerencsétlen még úgysem sokkolódott eléggé, majd újból átélhetjük a Polgárháború eddigi legnagyobb vihart kavaró húzását, Bruce Banner halálát.

A vendégszereplők tömegéből a képregény második felében leginkább persze Nova, Ms. Marvel, Vasember és Marvel Kapitány tűnnek ki, a többiek csak statisztaként vannak jelen. Világosabbá válik, miért is döntenek a fiatalok úgy, ahogy, illetve a Tony és Carol közötti szakadás is még inkább értelmet nyer. Érdekes, hogy egyetlen akciójelenet nélkül zajlik le minden, és mégis, a karakterek és a párbeszédek elég erősek ahhoz, hogy elvigyék a hátukon az egészet – illetve így jobban belegondolva ez nem is olyan érdekes, hiszen épp az ilyesmi Bendis erőssége, és nincs abban semmi meglepő, ha ezt most (ismét) maradéktalanul ki is használta. Tony bánata és dühe, Nova és Ms. Marvel zavarodottsága és tanácstalansága, na és persze Miles egyre erősödő elhatározása, hogy mi is lenne a helyes döntés: mindenkivel együtt tudunk érezni, és mindez remekül megalapozza a továbbiakat. Csak persze jutnánk már el végre a továbbiakhoz, azaz magához a háborúhoz…

A fentiekből talán mindenki számára egyértelmű, hogy (ahogy eddig) Bendisnek ezúttal is sikerült kiválóan egyensúlyozni a sorozat saját, önálló cselekménye és a Civil War II között úgy, hogy mindenből jutott épp elég, így a Spider-Man még mindig nem vesztette el egyedi hangját a Polgárháború közepette. Nico Leon is hozta a már megszokott formáját, igazán pörgős akciók nélkül is csodás látványvilágot alkotott viszonylag egyszerűbb, párbeszédes jelenetekkel. Támogatnám, ha huzamosabb ideig ő maradna Sara Pichelli „beugrója” a sorozatban, megérdemli az elismerést.

Sajnos a végső értékelésnél nem hagyhatom figyelmen kívül, amit legutóbb írtam: „még egy ilyen lassan vánszorgó szám egy döntésképtelen főszereplővel már sok lenne”. Márpedig ez bizony ugyancsak egy lassan vánszorgó szám, semmi mással, mindössze párbeszédekkel és időhúzással kitöltve. Oké, még így is élvezetes, és a karakterek tényleg profin vannak megírva, ám Bendis ismét a hosszú, csigalassú felépítés hibájába esett, ami már három fejezet óta tart. Ugyanezt éreztem a Civil War II olvasása közben is: rendben, értem, de mikor történik már valami? Nem tudom, mi lesz még ebből, de ez így most emiatt nekem csupán három és fél Pókfej az ötből. Húzzunk bele, kérem szépen!

sp08rev.png

sp35.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr6911704861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

smalljack 2016.09.18. 18:03:37

Szia.Mostanában olvasgatom a blogodat,és érdekelne,hogy mi szükség van erre a nagy átrendezésre.Sok eddig szeretett hős meghal,stb.Nekem Pókember mindig is Peter Parker marad.

Jancsiszeg1980 2016.09.19. 09:48:29

Imádom a képregényeket. Azokon nőttem fel. De ezek a mai képregények sem történetükben és leginkább a vizuális megjelenésükben egyáltalán nem tetszenek... Nekem mindig is a "golden era" lesz az igazi 1960-1980. Ezektől a számítógépes gradiens-gloss szinezésektől meg végképp kiver a frász.

www.zoom-comics.com/wp-content/uploads/sites/36/2008/11/classic-spider-man.jpg

The_Maniac · http://ultimatemarvel.blog.hu/ 2016.09.19. 12:23:43

@smalljack: Szia! Látod, ez egy nagyon jó kérdés, amire sajnos nekem sincs válaszom, csak tippelni tudok, mi járhat a Marvel fejében... Talán az őket felvásároló Disney hatása mindez, talán így akarnak minél távolabb kerülni mindentől, aminek nincs náluk a mozis joga, vagy csak így próbálnak új, fiatalabb olvasókat bevonzani... Én is jobban szerettem Milest az Újvilágban, de hát ez van. Legalább Peter Parker is megmaradt Pókembernek.
süti beállítások módosítása