Új megjelenés! Kész, ennyi, megadom magam és meghajolok az internet nép előtt! A legutóbbi, nem túl hízelgő bemutatóm után keresgéltem egy kicsit a neten, és azt kellett tapasztalnom, hogy szinte senkinek nincs olyan rossz véleménye erről a sorozatról, mint nekem, sőt a nagy többség egyenesen imádja Gwenpoolt és mindent, amihez köze van. Azt nem állítom, hogy a The Unbelievable Gwenpool eddigi összes száma olyan kimagasló értékeléseket kapott volna, de úgy általában véve csaknem mindenki tetszését elnyerték a rózsaszín szerkós Deadpool–Harley Quinn ötvözet kalandjai. Ekkora túlerővel szemben én sem tehetek mást, mint hogy magamban keresem a hibát, amiért engem a legkevésbé sem fogott meg az előző, ötödik fejezet, még Miles Morales vendégszereplésével sem.

Ennek fényében nem vártam túl sokat az e heti új megjelenéstől sem, bár azt meg kell hagyni, üdítő volt olyasmit olvasni, aminek semmi, de tényleg semmi köze a Civil War II cselekményéhez. Ezen kívül persze más pozitívumra nem számítottam, csak ugyanarra a bugyutaságra, mint múlt hónapban, sok képregényes kiszólással, humorral, cuki Gwenpoollal, színes, aranyos rajzokkal… és hasonló nyalánkságokkal, amelyek, a jelek szerint, bejönnek a célközönség zömének. Lehetséges, hogy valóban ez lesz a Marvel irányvonala pár éven belül? Míg a DC a komolyabb, felnőttesebb sztorik felé mozdul, addig a Marvel a gyerekbarátabb, lazább történetek és karakterek irányába? Ezzel mindkét kiadó átültetné mozifilmjeik hangulatát a képregényeikbe, tökéletesen elkülönülve egymástól, a rajongók meg választhatnának, ki mit szeretne. Talán ez lesz, talán nem… most viszont katt tovább a bemutatóért!

THE UNBELIEVABLE GWENPOOL #6

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Christopher Hastings
Ceruzarajz: Irene Strychalski
Borító: Stacey Lee

• Gwen közös kalandja Milesszal véget ér… méghozzá elég csúfosan!
• Te jó ég, ez a lány nem egyszerű eset! Ez durva lesz!
• Ígérjük, ez nem a Civil War II része!

Eljött tehát a Gwen–Miles közös kaland vége, és részemről nem is baj, hogy ilyen hamar. Amilyen értelmetlenül és hirtelen kezdődött, olyan gyorsan zárul most ez a sztori, és egy kis szerencsével legalább ilyen gyorsan törlődik is majd az emlékezetemből, hiszen túl sokat (gyakorlatilag semmit) nem adott hozzá Miles karakteréhez (Gwen pedig szimplán nem érdekel).

Jó, elismerem: volt egyetlen mozzanat, ami tetszett és nagyon megörültem neki, majd jobban belegondolva ugyanennyire el is szomorított. Máris megmagyarázom: mivel Gwen képregényrajongó a való világból, ezért nyilván emlékszik a Marvel „Ultimate”-kiadványaira és az Újvilágra. Amikor ezt felhasználva érvel Milesnak, megdobbant a szívem, hiszen a Secret Wars óta most először olvashattam végre kedvenc, sajnos mára elpusztított univerzumomról, és tökjó volt, hogy végre valaki legalább szóba hozza… ám amikor láttam, hogy Miles a legkevésbé sem emlékszik eredeti realitására, hamar el is szomorodtam. Ezzel már egészen bizonyossá vált, hogy Gwenpool az egyetlen karakter jelen pillanatban a Marvel-univerzumban, aki emlékszik valamilyen módon az Újvilágra (illetve még talán a gonosz Reed Richards, viszont ő meg alig-alig kap szerepet néha). Pont ő? Pont ez a bárgyú figura lenne az utolsó reményem? Ajvé…

Ezután jön az iskolai robbantás rejtélyének nevetségesen gyors és egyszerű megoldása, majd egy rövid bunyó a két főszereplő között, végül pedig Miles börtönbe küldi Gwent, nagyon helyesen. Sajnos nem marad ott sokáig, de ez van, legalább megpróbálta. Akad itt még néhány tréfás beszólás Gwentől arra utalva, hogyan működnek általában az efféle képregényes közös kalandok, és a leányzó még odáig is elmegy, hogy saját magát a Megtorlóhoz hasonlítja… Huh, ha ezt hallaná Frank Castle, azt hiszem, lenne egy-két szava a kishölgyhöz. Még az a szerencse, hogy Pókember tényleg gyorsan ártalmatlanítja ezt a két lábon járó katasztrófát.

Nem mondom, látok rá egy egészen halvány esélyt, hogy kettejük kapcsolata valamikor a távoli jövőben esetleg odáig fejlődjön, mint Pókember (Peter Parker) és Deadpool párosa a Spider-Man / Deadpool oldalain, ám addig még nagyon sokat kell tanulnia és komolyodnia Gwennek, hogy elviselhető legyen, és valóban méltó társa lehessen Milesnak. Tudom, furcsa, hogy azt írtam, „komolyodnia” kell, ráadásul mindezt Deadpoolhoz képest, de igen, szent meggyőződésem, hogy Deadpool már bőven elérte azt a szintet, ahol az idétlen, könnyfakasztó humor gondtalanul megfér a legalábbis valamelyest mélyebb tartalom mellett. Gwenpool esetében ezt egyelőre egyáltalán nem érzékelem.

A rajzokról semmi újat nem tudok írni, ne haragudjatok. Miles még mindig túl fiatalnak néz ki, még mindig minden cuki, aranyos, szép, színes, élénk, satöbbi, szóval ugyanaz, mint a legutóbbi felvonásban, se jobb, se rosszabb. Nem megy, tényleg nem, ennél többet képtelen vagyok ezzel foglalkozni, szóval legyen ez is kettő Gwenpool az ötből, hogy a rajongók ne nyársaljanak fel élve. Többet számomra ez nem ér, ha fene fenét eszik is.