Spider-Man #18

Az anyai szeretet ereje

2017. július 16. - The_Maniac

sm18banner.jpg

Új megjelenés! Ahogy az lenni szokott, amíg net nélkül voltam, nem kevés újvilági vonatkozású kiadvány jelent meg, úgyhogy lesz dolgom bőven az elkövetkező napokban a lemaradásaim pótlásával. Azt mondom, haladjunk időrendben, és kezdjük is rögtön a Spider-Man 18. számával, amelyben az előzetesek szerint Miles még mélyebbre merül a sötétségben a New York-i alvilág elleni harca közben. Ez bizony izgalmasan hangzik, még akkor is, ha ezeket a túldramatizált reklámszövegeket nem vesszük igazán komolyan, az pedig továbbra is külön öröm számomra, hogy ez alkalommal Bendis nem rángatta bele sorozatát az aktuális megaeseménybe. Jobb ez így, haladjon csak a sztori a maga kis medrében mindenféle zavaró tényező nélkül. Ettől függetlenül Miles így is, úgy is jelen van a Secret Empire fejezeteiben is, de egyetértek azzal, hogy a saját címe (főleg a Civil War II borzalmai után) maradjon távol tőle.

Már csak azért is lenne érdemes az egykori Újvilág Pókemberét önálló, kizárólag rá és közvetlen környezetére fókuszáló kalandokban szerepeltetni, mert (mint legutóbb is megírtam) a Marvel a jelek szerint egyre inkább szeretné az ifjú hőst a reflektorfény felé, Peter Parker mellé tolni. Aki nem hiszi, nézze csak meg a Pókember: Hazatérés című új Pók-filmet, amelyben az egyik mellékszereplő által gyakorlatilag már ki is kövezik az utat Miles színre lépéséhez a szinte biztosan elkészülő folytatásban, vagy a még fejlesztés alatt álló új Pókember-videojáték előzetesét, melyben konkrétan fel is bukkan a fiú pár pillanatra. Ekkora médiafigyelem középpontjában márpedig kutyakötelessége egy kiadónak színvonalas, csakis a karakterre koncentráló képregényekkel előrukkolnia, hogy addig népszerűsítsék figurájukat, amíg végképp be nem dobják a mély vízbe, ahonnan viszont már tényleg nincs visszaút. Én drukkolok neked, Miles!

SPIDER-MAN #18


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis

Ceruzarajz: Oscar Bazaldua
Borító: Patrick Brown
Alternatív borító: Jim Lee


• Pókembernek rá kell ébrednie, hogy Kalapácsfej korántsem olyan mókás figura.
• A New York-i bandaháború egyre komolyabbra fordul, Miles pedig az egész kellős közepén találja magát.
• Ennek nem lesz jó vége.

Miért, Bendis? Miért kell ennyire nyomatni Goldballst? Értem, hogy te szereted, és azt is, hogy te találtad őt ki anno, de könyörgöm, mi keresnivalója van ebben a sorozatban, és végképp ebben a szívhez szóló, drámai felvonásban? Az első oldalakon lezajló, már-már paródiába áthajló Goldballs–Kalapácsfej összecsapás egyszerűen annyira nevetséges, hogy nekem rányomta a bélyegét a teljes cselekményre, amelyet ezután képtelen voltam az annak kijáró komolysággal kezelni. Milyen kár… Részemről gyakorlatilag ezen az egy jeleneten bukott meg a maximálisan pozitív értékelés. Lehet, hogy velem van a baj, ám ha belepusztulok, akkor se tudom, hogyan lettem volna képes kínos nevetés nélkül kibírni a hatalmas golyóbisok között szaladgáló Kalapácsfejet, akit végül egy ilyen nagy labdacs üt ki – miután sem a robbanásokat előidéző Lana, sem a már démonokat és szörnyeket is legyűrt Pókember nem volt képes kifektetni őt. Szánalmas, nincs rá jobb szó.

Oké, ezzel ki is adtam magamból minden dühömet, és innentől jöhetnek a pozitív élmények. Rendhagyó módon a rajzokkal kezdeném, hiszen azokat gyorsabban le tudom rendezni: Bazaldua szokásához híven csodaszép munkát tett le az asztalra, igazán nem lehet rá panasz. Még a már említett értelmetlen harcjelenetet is becsülettel megoldotta, nem fukarkodott a különböző méretű aranygolyókkal egyetlen képkockában sem, az ezúttal túlsúlyban lévő beszélgetős részeknél pedig tökéletesen leolvasható minden érzelem a karakterei arcáról. Bendis forgatókönyve jó, de Bazaldua az, aki igazán élettel telíti meg a sztorit.

A történettel kapcsolatban ismét azzal kell kezdenem, hogy ne dőljetek be a borítónak: bár Miles valóban kezd kicsit kiakadni, azért ez a beharangozott „alámerülés a sötétségbe” téma egyáltalán nem olyan hangsúlyos, ahogy azt korábban gondolhattuk. Tetszett, hogy teljesen logikus módon a fiú édesanyja az, aki kirángatja őt érzelmi válságából – egy zavarodott tinédzsernél szerintem el is várható, hogy valamelyik szülő siessen gyermeke segítségére ilyen helyzetben. Ha mindez még az Újvilágban történt volna, ahol szegény Rio már elhunyt, na, akkor akár valóban bekövetkezhetett volna az ifjú Pókember totális kiborulása. Így viszont legalább láthatjuk és érezhetjük, hogy igenis volt értelme visszahozni a nőt az élők közé, hiszen egyre fontosabb szerepet játszik fia életében, és így lassan a sorozat legpozitívabb és legérdekesebb mellékszereplői közé léphet.

Ha pedig már szóba kerültek a mellékszereplők, nem mehetünk el természetesen a fejezet másik kis csillaga, Lana mellett sem. Ő mintha egy Rióval ellentétes pályát kezdene leírni a jelleme változásában: míg Miles édesanyja egyre szimpatikusabb módon nyilvánítja ki fia iránt érzett szeretetét, addig félő, hogy Bombázó érzései már-már ijesztő rajongásba csapnak át. Személy szerint nem lenne ellenemre a két újvilági fiatal románca, ám egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog egyoldalú a lány részéről, ami pedig egyenesen vezethet jobb esetben a barátságuk végéhez, rosszabb esetben egy jóval komolyabb Pókember–Bombázó konfliktushoz. Azért remélem, nem egy új gonosztevő születésének vagyunk szemtanúi, és Bendis nem csinál Lanából gyűlöletesen negatív figurát… 

Nos, ennyi lenne, amit meg szerettem volna osztani veletek erről az alapvetően élvezetes számról. Óriási előrelépés a sorozatnak, hogy sehol egy esemény vagy egy több címen át futó történet, csak egy egyszerű, pár szereplőt megmozgató, klasszikus Pók-sztori egyéni tempóban, külső ráhatás nélkül. Ha nem lett volna Goldballs az elején, akár több is lehetett volna, de így most marad a négy Pókfej az ötből.

spiderman18rev.png

sp.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

http://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr6412665601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.