Spider-Man #20

„Konicsiva, Miles-kun!”

2017. szeptember 08. - The_Maniac

spiderman20banner.jpg

Új megjelenés! Mostanában egyik csalódás ér a másik után újvilági tekintetben. A The Ultimates2 100. számában ugyan visszatért az eredeti Különítmény pár tagja, de ezzel véget is ért a sorozat, mielőtt bármi érdemleges történhetett volna velük. Az Infamous Iron Man oldalain hiába hitegettek már hónapok óta egy grandiózus, eget rengető összecsapással Fátum és az újvilági Reed között, az végül egy hatalmas átverésnek bizonyult („Reed” valójában végig Mephisto volt). Az X-Men Blue mostanában alig-alig ad szerepet az ifjú újvilági mutánsnak, Jimmy Hudsonnak, és lássuk be, a Champions fejezeteiben sem túl meghatározó egy ideje Miles jelenléte. Ha ehhez még hozzávesszük a Spider-Man óriási csalódást okozó legutóbbi számát, valamint a Spider-Men II szintén kissé gyengébbre sikerült második felvonását, akkor talán mindenki egyetért abban, hogy az aggodalmam nem alaptalan.

Mint egy falat kenyér, úgy kell most a hozzám hasonló újvilági rajongóknak valami igazán jó, valami tényleg emlékezetes, amely visszabillentheti kedvenc karaktereinkbe vetett hitünket. Logikus, hogy ezt a pozitív löketet a jelenleg futó „legújvilágibb” cím, a Spider-Man kéne, hogy megadja nekünk, ám Bendis erősen ingadozó minőségű történeteinél sosem lehet tudni, éppen mit kapunk majd. Rég elmúlt már az idő, amikor az ő nevével kiadott képregények egyet jelentettek a színvonalas, profin megírt sztorikkal, ráadásul az újvilági Pókember esetében az is benne lehet a pakliban, hogy túlságosan is hosszú ideje írja már őt egymaga, és egyszerűen kifulladt, képtelenné válva az igazi megújulásra. Vagy lehet, hogy én túlzom el a dolgot, és egy kisebb bukkanó után Bendis újra magára találhat? Nos, a most bemutatásra kerülő 20. szám valóban ad némi okot a reményre… Katt a továbbiakért!

SPIDER-MAN #20


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis

Ceruzarajz: Nico Leon
Borító: Patrick Brown
Alternatív borító: Ming Doyle


• Miles Morales, le vagy tartóztatva!
• Ha Miles szülei eddig nem aggódtak a fiukért, akkor most itt az ideje!

Kezd unalmassá válni, hogy a Bendis-képregényeknél lassan mindig ugyanazzal kell kezdenem a bejegyzéseimet: a borítónak és a hozzá tartozó kedvcsináló szövegnek semmi köze a tényleges tartalomhoz. Milest nem tartóztatják le, és főképp nem Pókemberként, a szülei pedig ezúttal egyáltalán nem is szerepelnek. Van ugyan egy kis közjáték a rendőrséggel az utolsó oldalakon, de semmi komoly, és sejthető, hogy nem lesz belőle hosszabb távú probléma. Nem értem… Elképzelhető, hogy Bendisnek a borító és az előzetes nyilvánosságra hozásakor még fogalma sincs a pontos forgatókönyvről, csak később próbálja meg nagy vonalakban hozzájuk igazítani a sztorit?

Akárhogy is, könnyen lehet, hogy ez alkalommal jobban jártunk azzal, amit kaptunk, mint azzal, amit ígértek – tudniillik nemcsak új szereplőkkel, hanem új helyszínnel is gazdagodtunk, és ez a vérfrissítés rendkívül jót tett a sorozatnak, ha engem kérdeztek. Hősünk, miközben azon morfondírozik, mit kezdjen az életével, egy hirtelen ötlettől vezérelve Tokióba utazik, ahol persze ismét belecsöppen a sűrűjébe a japán alvilág számára még ismeretlen útvesztőjében. Bevallom, tetszik ez az ötlet, már csak azért is, mert így egy kis időre parkolópályára rakhattuk Kalapácsfejet, valamint a családi és magánéleti problémákat, amelyek kezdtek annyira elburjánzani, hogy már nem továbblendítették, hanem sokkal inkább gátolták a cselekményt. Milyen kár, hogy Bendis ezt az egészet a jól ismert, már vagy tucatszor használt „belevágunk a közepébe, majd visszaugrunk az időben, hogy megmutassuk az idáig vezető utat” módszerrel írta meg… Nem ártana hanyagolni egy kicsit ezt a történetmesélési technikát, és itt is újítani valamit. 

No mindegy, legalább a párbeszédek és a szereplők rendben vannak, ahogy szinte mindig. Miles és Ganke szövegelései viccesek, különösen a telefonos üzengetéseik, Tokióban pedig épp elég rejtélyes és izgalmas figura bukkan fel ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődésünket a folytatásig. Bendis persze ezúttal sem ment messzire a japán gárda összerakásáért: Tomoe a saját karaktere, Yukiót pedig ugyancsak nem egyszer használta a közelmúltban az Invincible Iron Man oldalain, szóval újfent igaz, hogy előszeretettel válogat a kedvencei között, ide-oda pakolgatva őket az általa írt címekben. Lassan mintha kialakítana magának egy saját kis „Bendisverzumot” a Marvel-univerzumon belül…

Akadnak sajnos még furcsaságok a fejezetben bőven (Miles maszk nélkül kezd verekedni az utcán, azt gondolván, hogy úgysem ismeri majd fel senki, pedig azért eléggé kitűnik a tokiói tömegből, plusz bárki fel is vehetné, ráadásul az se világos, miért viselnek Manó-álarcot a japán bűnözők…), ám elismerem, hogy ezek tényleg csupán apróságok, amelyek nem rontják jelentősen az összképet. A rajzokkal kapcsolatban sincsenek igazán panaszaim, a visszatérő Nico Leon újból odatette magát, ahogy azt kell. Különösen tetszett, ahogy Tomoét, illetve a harcjeleneteket ábrázolta, bár tény, hogy Pichelli vagy Bazaldua stílusa mellett az övé kissé vázlatosnak, kapkodósnak tűnhet. Sebaj, a látvány szerintem még ezzel együtt is hozza az elvárt szintet.

Ami tehát jó: új helyszín, új szereplők, új sztori, jó rajzok. Ezek így együtt bizakodásra adhatnak okot, hogy a Spider-Man megint magára talál, ugyanakkor, mint már nem egyszer kifejtettem, Bendisnél sosem lehet tudni. Tetszenek az újonnan behozott karakterei – de miért mindig kizárólag a szívéhez közel állók közül válogat? Tetszik, hogy egy időre hátrahagytuk New Yorkot – de mit szólnak mindehhez Miles szülei, és amúgy is, nem túl felelőtlen és meggondolatlan viselkedés ez? Tetszik az új történetszál is – de lesz idő rendesen kibontani, amikor a következő utáni fejezetben már jön a Baljós Hatos? Mindezek fényében óvatos leszek, és mindössze három és fél Pókfejet adok most az ötből, és mérsékelt kíváncsisággal várom a jövő havi, a Marvel Legacy előtti utolsó felvonást…

spiderman20rev.png

sp35.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

http://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr7512808098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.