Karakterevolúció: Derek Morgan

Szárnyas helyvadász

2017. szeptember 15. - The_Maniac

dmbanner.jpg

Most, hogy az új Marvel-univerzum hirtelen öt újvilági mutánssal is gazdagodott, nem is kérdés, hogy folytatnom kell a rájuk fókuszáló karakterevolúciós bejegyzéseket. Mint tudjuk, az Újvilág létezése alatt számos katasztrófán esett túl viszonylag rövid időn belül, hogy aztán végül teljesen meg is semmisüljön, és ezen események során bizony nem kímélték a karaktereket sem – úgyhogy nagyon meg kell becsülnünk azokat, akik még élnek, és szinte a kezdetektől velünk vannak. A karakterevolúciók bemutatása során ezekre a szereplőkre koncentrálok kisebb-nagyobb képgalériák formájában, mindig kiemelve egyet, akivel először még az Újvilágban találkozhattunk, ám szerencsésen túlélte annak pusztulását.

Az ilyen régi, nagy nevek persze elkerülhetetlenül is rengeteg változáson estek át első megjelenéseik óta, hiszen aki túlél olyan globális pusztításokat, mint az Ultimatum, a Cataclysm, illetve a mindennek véget vető Secret Wars, hogy csak a három legnagyobbat említsem, az nyilvánvalóan lelkileg és testileg is átalakul. Nem kivétel ez alól mai karakterünk, Derek Morgan sem, aki ugyan csak az Újvilág második korszakában lépett színre, ám azóta folyamatosan jelen van – általában a háttérben meghúzódva, nem sok vizet zavarva, na de akkor is. Sikerült mindig helyet kapnia valamelyik X-csapatban, és végül valahogy még az univerzuma megsemmisülését is megúszta ép bőrrel. Jöjjön hát az ő története képekben!

Tovább

Heti újdonságok újvilági jelenléttel – 2017. 37. hét

Rózsaszín agyrém és kék mutánsok

2017. szeptember 14. - The_Maniac

xmenblue11banner.jpg

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy az X-Men Blue 10. száma teljes egészében kimaradt, hiszen Jimmy alig volt látható benne, ahogy most, a legfrissebb fejezetben is pusztán néhány oldal jutott neki, amely csak arra elég, hogy itt, a heti újdonságok között tegyek említést a kiadványról. A The Unbelievable Gwenpool 20. száma is (sajnos) befurakodott a bejegyzésbe, de kizárólag Miles miatt tűröm el, akinek rögtön két verziója is itt van nekünk. Ennyi lenne mára: ha ezzel a két címmel sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, akkor hajrá, katt a folytatásért!

Tovább

Champions #12

Küklopsz az érzelmek viharában

2017. szeptember 10. - The_Maniac

champions12banner.jpg

Új megjelenés! Nohát, nohát, csak egy nem teljes, önálló bejegyzés ez a Champions legfrissebb számáról? A legutóbbi felvonásról alig írtam pár sort, és szigorúan véve ebben a mostaniban sincs túlságosan komoly szerepe Milesnak, szóval simán elég lenne ismét a heti újdonságok között említést tennem róla – de legyen, gondoltam, erőt veszek magamon, és a Marvel Legacy előtti utolsó fejezetnek megadom a neki kijáró tiszteletet. Legalább már a Secret Empire is véget ért, így önmagában, mindentől függetlenül foglalkozhatok a kiadvánnyal, kizárólag a hat főhősre, illetve ezúttal elsősorban Küklopszra koncentrálva. Már elöljáróban elárulhatom, hogy az összkép ez alkalommal nem is olyan rossz, határozottan jót tett a sorozatnak, hogy újfent a saját medrében folyhat a cselekmény, nem pedig egy nagyobb esemény mellékszálaként. Nem állítom, hogy minden hibátlan lett volna, ám az új irány mindenképpen szimpatikus.

Ugyan tény és való, hogy Küklopsz sosem tartozott a kedvenc szereplőim közé, sőt bizonyos változatait kifejezetten ellenszenvesnek tartom, de ha már el kell őt viselnem, akkor még ezzel a fiatal, a múltból előrángatott verzióval jártam talán a legjobban, ő egész tűrhető még számomra is. Azt, mondjuk, sosem értettem, hogy van ideje a srácnak egyszerre ott lenni mindig az X-Men és a Bajnokok között is, amikor a két csapat meglehetősen más jellegű és különböző helyszíneken játszódó kalandokban vesz részt… bár végső soron mindegy is, a szuperhősök hajlamosak egyidejűleg jelen lenni akár tucatnyi címben is, mint tudjuk, ezt tehát el kell néznünk. Kérdéses azonban, hogy egy ennyire Scottra fókuszáló szám mi újat tud még nekünk mondani erről a csaknem mindenki által jól ismert karakterről, akivel az X-Men Blue oldalain is meglehetősen sokat foglalkoznak. Megéri valóban rá áldozni egy teljes fejezetet?

Tovább

Spider-Man #20

„Konicsiva, Miles-kun!”

2017. szeptember 08. - The_Maniac

spiderman20banner.jpg

Új megjelenés! Mostanában egyik csalódás ér a másik után újvilági tekintetben. A The Ultimates2 100. számában ugyan visszatért az eredeti Különítmény pár tagja, de ezzel véget is ért a sorozat, mielőtt bármi érdemleges történhetett volna velük. Az Infamous Iron Man oldalain hiába hitegettek már hónapok óta egy grandiózus, eget rengető összecsapással Fátum és az újvilági Reed között, az végül egy hatalmas átverésnek bizonyult („Reed” valójában végig Mephisto volt). Az X-Men Blue mostanában alig-alig ad szerepet az ifjú újvilági mutánsnak, Jimmy Hudsonnak, és lássuk be, a Champions fejezeteiben sem túl meghatározó egy ideje Miles jelenléte. Ha ehhez még hozzávesszük a Spider-Man óriási csalódást okozó legutóbbi számát, valamint a Spider-Men II szintén kissé gyengébbre sikerült második felvonását, akkor talán mindenki egyetért abban, hogy az aggodalmam nem alaptalan.

Mint egy falat kenyér, úgy kell most a hozzám hasonló újvilági rajongóknak valami igazán jó, valami tényleg emlékezetes, amely visszabillentheti kedvenc karaktereinkbe vetett hitünket. Logikus, hogy ezt a pozitív löketet a jelenleg futó „legújvilágibb” cím, a Spider-Man kéne, hogy megadja nekünk, ám Bendis erősen ingadozó minőségű történeteinél sosem lehet tudni, éppen mit kapunk majd. Rég elmúlt már az idő, amikor az ő nevével kiadott képregények egyet jelentettek a színvonalas, profin megírt sztorikkal, ráadásul az újvilági Pókember esetében az is benne lehet a pakliban, hogy túlságosan is hosszú ideje írja már őt egymaga, és egyszerűen kifulladt, képtelenné válva az igazi megújulásra. Vagy lehet, hogy én túlzom el a dolgot, és egy kisebb bukkanó után Bendis újra magára találhat? Nos, a most bemutatásra kerülő 20. szám valóban ad némi okot a reményre… Katt a továbbiakért!

Tovább

Előzetesek – 2017. november

Tovább robog a Marvel Legacy

nov2017banner.jpg

Ahogy az várható volt (nem is csináltak titkot belőle), a Marvel Legacy hullámai novemberben elérik majd a Spider-Man számozását is, így egy hirtelen ugrással Miles saját sorozata a 234. számmal fog jelentkezni. Ember legyen a talpán, aki még követni tudja a megannyi újraindulás és címváltoztatás közepette, hogyan is kalkulálták ki pontosan ezt az összesítést a Marvel szerkesztőségének bugyraiban – én már inkább meg sem próbálom megérteni, hanem vakon elhiszem, hogy összeadva minden újvilági és új Marvel-univerzumban játszódó fejezetet, különszámot és minisorozatot, ez a végeredmény jönne ki. Úgy legyen. Ugyanakkor élénken remélem, hogy az illetékesek az új számozási rendszer kisakkozása közben nem siklottak el az olyan „apróságok” mellett sem, mint a színvonalas történetek és rajzok kérdése… Biztos régimódi vagyok, de engem inkább ezek érdekelnek, mintsem a képregények számai.

Ami pedig a többi, számunkra érdekes kiadványt illeti: befejeződik majd Peter és Miles második közös kalandja, a Spider-Men II, és a kedvcsináló szövege szerint nem fogunk csalódni a lezárásban… Szeretnék hinni nektek, kedves Marvel, igazán, ám egyelőre erre csak annyit mondanék, hogy hiszem, ha látom. Az X-Men tagjai sem fognak kimaradni a buliból, hiszen a végéhez ér majd az X-Men Gold és az X-Men Blue számain végigvonuló Mojo Worldwide című sztori, melyben reményeim szerint Jimmynek is jut majd komolyabb szerep. Végül a Bajnokok a Bosszú Angyalaival fognak majd össze, továbbra is a Worlds Collide fejezeteiben a The Avengers és a Champions oldalain. Nem leszünk tehát híján a több címen átívelő „minieseményeknek”, ám hogy ezek mennyire állják majd meg a helyüket egy korszak nyitányaként, azt én egyelőre még megtippelni se merem. Katt az előzetesekért!

Tovább

Heti újdonságok újvilági jelenléttel – 2017. 33. hét

A Különítmény, az X-Men és az időutazó Pókember

ulti100banner.jpg

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy ezúttal a legfrissebb X-Men Blue mindössze pár sort kap tőlem, nem pedig egy hosszabb kritikát, hiszen Jimmy nem zavar különösebben sok vizet benne, ahogy Pókember (jövőbeli változata) sem a The Unbelievable Gwenpool oldalain. Sokat gondolkoztam még a The Ultimatesjubileumi, 100. számán, és végül arra jutottam, hogy hiába tér benne vissza az eredeti Különítmény, végül mégsincs akkora jelentőségük, mint szerettem volna, ezért különálló bejegyzést nem, csak egy kis kedvcsinálót készítek hozzá is. Katt a folytatásért!

Tovább

Spider-Men II #2

Nyomoz a pókpáros

smii02banner.jpg

Új megjelenés! Úgy tűnik, a Spider-Men II körüli marketingkampány ez idáig sikeresnek mondható, hiszen a nyitány nemcsak a kritikusok többségét, de az olvasókat is meggyőzte, olyannyira, hogy még az első tíz közé is bekerült a múlt havi eladási listákon. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy 1. számról volt szó, ám ez akkor is szép teljesítmény, akárhogy is nézzük. Hogy a folytatást is ugyanekkora érdeklődés övezi-e majd, az idővel kiderül – véleményem szerint igenis van annyi erő a két Pókember összeeresztésének ötletében másodszorra is, amely elegendő lendületet adhat a minisorozatnak akár a fináléig. A rajzolón, Sara Pichellin sem fog múlni a dolog, ezt teljesen biztosra veszem, úgyhogy „csupán” egyetlen rizikófaktor maradt: maga az író. Ahogy azt már a Spider-Man esetében is láthattuk, Bendis érthetetlen okokból hajlamos olykor a saját sztorijait kigáncsolni a pörgős cselekményt unalmas időhúzásra cserélve.

Pedig ezúttal elvileg minden adva van neki egy remekbe szabott történethez: az első Spider-Men végén megpendített rejtély kibontása izgalmasnak hangzik, a két főszereplő kapcsolata egymással szintén megannyi lehetőséget tartogat, sőt még az eddig látott gonosztevők is érdekesnek mondhatók. Lehet itt tehát válogatni a jobbnál jobb szuperhősi és magánéleti témák közül mindkét karakternél, bizonyítva azt, hogy még így, az Újvilág nélkül is működhet a forgatókönyv. Ráadásul az egyik Pókember, Miles Bendis saját „gyermeke”, nála jobban senki nem ismeri, szóval ha valakinek kutyakötelessége apait-anyait beleadni ebbe a „minieseménybe”, akkor az ő. Nincs kifogás, nincs mentegetőzés, nincs lazsálás. Fenn kell tartani a rajongók érdeklődését, és igen, ehhez bizony nem elég egy afféle töltelékfejezet, főleg akkor nem, ha mindössze öt szám áll a rendelkezésre. Lássuk hát, milyen lett a végeredmény mindezek fényében… 

Tovább

Heti újdonságok újvilági jelenléttel – 2017. 31. hét

Búval bélelt Bajnokok

champ11banner.jpg

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy most rendhagyó módon a legfrissebb Champions mindössze pár sort kap tőlem, nem pedig a szokásos hosszabb kritikát. A Spider-Man 19. száma épp elég csalódás és unalom volt már a hétre, és amikor a Bajnokok is hasonlóan alacsony színvonallal jelentkezett, nem bírtam tovább, és az e havi fejezetet nemes egyszerűséggel átköltöztettem ide. Miles szerepe amúgy sem olyan számottevő, és csak a sztori harmadában van jelen, szóval belefér, hogy ezúttal ne is foglalkozzam ennél részletesebben a Marvel-univerzum ifjú hőseivel.

Tovább

Spider-Man #19

Húsz oldalnyi tömény semmi

sm19banner.jpg

Új megjelenés! „Ez az, végre igazán beindult a sztori, és új, ismeretlen területre merészkednek Milesszal!” – gondoltam magamban a legutóbbi szám után, amely ugyan nem volt tökéletes, de engem meggyőzött arról, hogy jó úton halad a sorozat. Közben elkezdődött az eddig szintén ígéretes Spider-Men II is, sőt az ifjú Pókember még a Secret Empire oldalain is egyre komolyabb szerepet kap. Ennél többet nem is kívánhatnék egyik kedvenc újvilági túlélőmnek, nemde? Hogyan is lehetne elrontani egy ilyen felfelé ívelő pályát? Minden a helyén van, csak folytatni kell azt, amit eddig kaptunk, és akkor nem lehet baj, igaz? Nos, sajnos a nagy Brian Michael Bendis észjárása kifürkészhetetlen, és amikor a legkevésbé számítunk rá, amikor a legbiztosabbak vagyunk abban, hogy nyerő helyzetben van a képregénye, akkor ő jön, és borít mindent – talán lustaságból, talán túlzott önbizalomból, ki tudja, miért.

Érthetetlen számomra, miért teszi ezt magával és a rajongóival egy ilyen felkapott, népszerű író. Aki képes olyanra, mint a Spider-Men vagy szinte bármi az Ultimate Spider-Man aranykorából, az hogy alkothat olyan borzalmakat, mint az Ultimate End vagy a Civil War II (csak hogy pár időben közelebbi, újvilági vonatkozású példát említsek)? Ha mindezt nem szánt szándékkal, valamiféle megmagyarázhatatlan perverzióból csinálja, akkor az egyetlen elméletem, hogy olykor túlvállalja magát, és ilyenkor a számára éppen kevésbé érdekes címek látják ennek a kárát. A jelek szerint most valamiért a Spider-Man és szegény Miles húzták a rövidebbet, hiszen Bendis csupán a lehető legminimálisabb energiát fektette a legfrissebb felvonásba, ez tagadhatatlan. Márpedig elég egy ilyen kis botlás, és rajongók ezrei pártolhatnak el… Na jó, a továbbiakért katt, ha még nem vettem el a kedveteket…

Tovább

Heti újdonságok újvilági jelenléttel – 2017. 30. hét

Pókember a Hidra-vezér Amerika Kapitány ellen

s07banner.jpg

2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.

Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: ezen okból kifolyólag marad ki például ezen a héten a The Unbelievable Gwenpool 18., az Occupy Avengers 9., illetve az Infamous Iron Man 10. száma – az előbbi kettőben látható ugyan Miles, de épp csak elmond pár sornyi szöveget, az utóbbiban pedig Reed jelenik meg egyetlen oldalon, ám a jelentősége neki is itt szinte egyenlő a nullával. Nézzük is inkább a Secret Empire 7. számát, amelyben Miles legalább valamivel többet szerepel egy sorsdöntő pillanatban, amely a teljes eseményre kihathat!

Tovább