The Amazing Spider-Man #11

A Spider-Verse dübörög tovább

2014. december 10. - The_Maniac

Új megjelenés! A héten folytatódott a Spider-Verse elnevezésű, dimenziókon átívelő Pókember-esemény, amelynek részesei Miles Morales és Jessica Drew is az Újvilágból – így tehát mi sem hagyhatjuk ki a történet 3. részét a The Amazing Spider-Man frissen megjelent 11. számában! Mint emlékeztek, múlt hónap végén már kicsit belekóstoltunk ebbe az eseménybe az egyik mellékszál, Scarlet Spiders akkor megjelent 1. számával, és igen jó véleménnyel voltam róla. Nagy elvárásokkal kezdtem hát neki ennek a fejezetnek is, és azt kell mondanom, nem csalódtam!

Tény, hogy amúgy csak nagyon felületesen követem a The Amazing Spider-Man történéseit, és hogy az újvilági karaktereken kívül tényleg alig-alig tudok bármit a szereplőkről; ahogy az is, hogy szegény Miles túl sok szerepet sajnos nem kap ebben a számban (Jessica meg pláne nem). Szerencsére nem kellett sok előismeret minden megértéséhez, és még az sem bántott a fejezet végére, hogy olyan keveset kaptam az újvilági kedvenceimből. Ha pedig én ilyet írok, akkor tényleg lehet valami Dan Slott és Olivier Coipel alkotásában, és talán nektek is érdemes próbát tenni vele. Kattintsatok hát tovább a teljes kritikáért!

THE AMAZING SPIDER-MAN #11


Univerzum: Marvel-multiverzum
Fejezetcím: Spider-Verse 3 – Higher Ground
Írta: Dan Slott
Ceruza- és borítórajz: Olivier Coipel
Alternatív borítórajz: Gabriele Dell'Otto

• A KÉT HIHETETLEN PÓKEMBER ÖSSZECSAP!
• Ám a pókseregnek most nem lenne ideje belső viszályokra, hiszen az Örökösök egyre közelebb kerülnek.

A mindenit, micsoda egy szám!

Hol is kezdjem? A számunkra legfontosabb Pókember, Miles Morales és az Ultimate Spider-Man (magyarul ez Pókember elképesztő kalandjai címen fut) rajzfilmsorozat Pókembere a '60-as évek Pókember-rajzfilmjének világába utaznak, míg a kozmikus Pókember összecsap az Örökösök legfőbbikével és legnagyobbikával. Úgy tűnik, szegény pókjainknak nincs szerencséje ezekkel a természetfeletti lényekkel: az előző számban ugyan legalább megöltek egyet, de aztán az is visszatért klónozott formában. Francba.

Legutóbb a Pókemberek és Póknők több csapatra oszlottak, és a sztori szerteágazott több sorozatba, ez pedig itt is folytatódik, de persze az egyik legérdekesebb vonal, aminél a 10. számban abbahagyták, az a Doktor Octopus-féle Pókember és a klasszikus Marvel-univerzum Peter Parkerének összecsapása a vezető szerepért. Megmondom őszintén, egyetlenegyet sem olvastam az Octo-Pókember kalandjait bemutató The Superior Spider-Man számaiból, de azért nagyjából követtem az akkori eseményeket, és maga a testcsere ötlete tetszett. Az pedig, hogy most Peter végre megtorolhatja Oki Dokinak, amit vele tett (persze csak finoman, mert mégiscsak az ő testéről van szó), remek csavar, és örülök, hogy sor kerülhetett erre. Végül aztán ők ketten kénytelenek szövetségre lépni az Örökösök ellen igen, Doktor Octopus és Peter Parker együtt, egy oldalon! Hát mi van itt, kérem szépen?!

Talán azzal nem lövök le nagy poént, hogy végül is Peter lesz a pókcsapat vezetője, és gyorsan ki is osztja első parancsait, ismét szétszórva pár alternatív falmászót a multiverzum minden sarkába. Ahogy legutóbb, most is tökéletesen lehet követni, melyik csapat éppen hol jár, és hogy melyik sorozatban olvashatjuk tovább a kalandjaikat, bevonva így a Spider-Woman, a Spider-Verse Team-Up és a Scarlet Spiders aktuális, illetve legutóbbi fejezeteit is. De azért megnyugtatok mindenkit, hogy a történések megértéséhez nyugodtan ki is lehet hagyni ezeket a mellékszálakat, minden lényegi információ megtalálható a fővonalban.

Dan Slott tehát most sem okoz csalódást talán csak azoknak lehet kicsit sok és unalmas olykor a háttér-információk zöme, akik az eseményhez kapcsolódó minden sorozatot olvasnak, hiszen ők teljesen képben vannak ezeket illetően is. Ami viszont igazán megragadó, az a hősök biztonságérzetének totális megsemmisülése. Eddig mind azt gondolták, a kozmikus Pókemberrel nem érhet őket bántódás, és Peter is erre alapozza a taktikáját, mikor átveszi a vezetést. Öreg hiba. Már-már szinte el is feledkeztem az Örökösök fenyegetéséről Miles rajzfilmszerű utazása közben (ami elmebeteg humorával kicsit ki is lóg ebből a fejezetből), amikor hirtelen elszabadult a pokol. Megérkezik az Örökösök atyja, és valódi vérontás veszi kezdetét. Hullanak a pókok egymás után, és a végén az eddigi talán legmegrázóbb jelenettel zárul a fejezet. Ravasz ez a Slott, még velem is elhitette, hogy ez egy lazább átvezető rész lesz, aztán jól odacsapott!

Olivier Coipel szintén hozza a szokásos formáját. Talán Peter és Octopus csatája kicsit kapkodós lett, de aztán sorban jönnek a gyönyörű, kétoldalas képek, a teljesen más stílusban elénk táruló rajzfilmvilág, és persze az egészen epikus végső csatajelenet. A kozmikus Pókember hatalma már-már bibilai méreteket ölt és minden pórusából tiszta energia áramlik, míg az Örökösök tökéletesen rémisztőek és sátániak.

Ne tévesszen meg tehát senkit a szám kicsit komikusabbra és nyugisabbra váltó közepe, mert amit a végén kapunk, attól garantáltan behorpad az arcunk! Adok neki öt pókfejet az ötből, megérdemli!

sp.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr896972233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.