„Ultimátum: [lat] 1. határidőhöz kötött utolsó figyelmeztetés, a címzett félre súlyos következményekkel járó diplomáciai jegyzék, diplomáciai fenyegetés; 2. határidőhöz kötött, cselekvésre késztető utolsó figyelmeztetés.” – Idézet az Idegen szavak szótára 2007-es kiadásából.

Nem is kellett olyan sokat várni a 2. részre, igaz? Legutóbb félbemaradt, de most befejeződik a korszakzáró Ultimatum bemutatása. Ezúttal megkapjátok az összegző véleményemet, illetve próbáltam összeszedni a hosszú távú következményeket és pár egyéb érdekességet is. Sajnos korántsem dicső befejezést kapott az Újvilág első korszaka, és a rajongók még ma is beleborzongnak, ha eszükbe jut ez az esemény… Lássuk, hogy pontosan mi is ennek az oka!

ULTIMATUM, 2. RÉSZ

Hosszú távú következmények

Na, ebből volt rendesen, hiszen egy korszakzáró, minden címen átívelő eseményről beszélünk. Gyakorlatilag ez a sztori zárta le az addigi Újvilágot, hogy aztán új és újrainduló címekkel folytatódjon a második korszak. Vegyük is sorra a négy főbb sorozat hőseit:

Pókember: Ő elég jól megúszta a dolgot – ugyan egy ideig halottnak hitték, de végül rátaláltak, és folytathatta szuperhősi pályafutását az újrainduló Ultimate Spider-Man lapjain, továbbra is Brian Michael Bendis gondoskodó kezei között. A legközelebbi barátai és rokonai is túlélték a katasztrófát, bár a magánélete alaposan átalakult az új sorozatra.

X-Men: Ha voltak az Ultimatum történéseinek igazán nagy vesztesei, azok kétségkívül az X-ek. A legfontosabb, központi hősöket és gonosztevőket mind kivégezték, méghozzá a legtöbbjüket meglehetősen brutálisan és gyorsan. Emlékszem, csak úgy kapkodtam a fejem, hogy egyáltalán felfogjam, kiket öltek már meg, és ki van még életben. X Professzor, Magneto, Rozsomák, Küklopsz, Árnyék, Angyal, Káprázat, Bestia, de még Emma Frost és az iskolája csaknem összes tanulója is mind odavesztek. Ezek után nem csoda, hogy az X-Men az addigi formájában megszűnt létezni, és a mutánsokkal csak itt-ott találkozhattunk a következő korszakban: az Ultimate Spider-Man fejezeteiben például Kitty Pryde-ot és Jégembert láthattuk rendszeresen, míg Jean Grey és Liz Allen az Ultimate X című minisorozatban bukkantak fel újra pár új mutáns és Hulk kíséretében. Szegényeknek sajnos nem volt könnyű dolguk, ugyanis Magneto tettei miatt immár még nagyobb gyűlölet övezte a kormány által megbélyegzett és üldözött mutánsokat.

Különítmény: Ugyan a Különítmény is veszített pár tagot (Hank Pym és a Darázs elhunytak, valamint Thor egy időre a Valhallába került), de náluk korántsem volt olyan súlyos a helyzet, mint az X-Mennél. Még Nick Fury is visszatért a Szuperosztag világából, hogy aztán a vezénylete alatt új csapat szülessen a Mark Millar által írt Ultimate Avengers köteteiben. Persze a Különítmény sem tűnt el, és Jeph Loeb minisorozata, a New Ultimates számaiban ismét újjáalakultak.

Fantasztikus Négyes: Bár a Négyes tagjai mind életben maradtak, a csapat ilyen formában, ilyen néven megszűnt létezni (és nagy valószínűséggel már nem is fog újjáalakulni). Apjuk halála nagyon megviselte Sue-t és Johnnyt, Ben belépett a S.H.I.E.L.D.-hez, Reed pedig szép lassan teljesen bekattant, hogy aztán az Ultimate Doomsday eseményei során az Újvilág új főgonoszaként térjen vissza. Johnny ezalatt a Parker-házba költözött, és az Ultimate Spider-Man egyik állandó szereplője lett, míg Sue és Ben egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg végül össze is házasodtak. És ha már a Négyesről szó esett, Fátum Doktort se hagyjuk szó nélkül: őt nagyon sokáig halottnak hittük, míg aztán, hosszú évekkel később az Ultimate FF 1. számában tért vissza – ekkor kiderült, hogy az Ultimatum végén a Lény nem őt ölte meg, hanem egy dublőrjét, Mary Stormot (vagyis Ben megölte jövendőbeli anyósát???), de megmondom őszintén, nekem a mai napig nem világos pontosan, hogy az esemény ideje alatt mikor láttuk Victort Fátumként, és mikor Mary Stormot.

Ezzel zárult tehát az Újvilág első korszaka. Az Ultimate X-Men és az Ultimate Fantastic Four véget értek, a The Ultimates szereplői új címekben folytatták, az Ultimate Spider-Man pedig újraindult. Az Ultimatum eseményei egy romokban heverő, meggyötört, mutánsgyűlölő Újvilágot hagytak maga után, és örökre végeztek pár ikonikus karakterrel – ugyanakkor teret engedtek vadonatúj, eddig sosem látott szereplőknek. Hogy aztán melyik sorozat mennyire használta ezt ki, az már más lapra tartozik…

Egyéb érdekességek

Az egyik legkomolyabb kritika, amelyet az esemény kapott, hogy meglehetősen tiszteletlenül és brutálisan végzett egy-egy karakterrel, ráadásul sokak halálát nem is láthattuk, és csak akkor tudtuk meg, hogy az illető elhunyt, amikor egy későbbi számban vagy mellékszálban valaki megerősítette ezt. Így nem mutatták például Árnyék, Bestia, Emma Frost és diákjai, vagy épp Franklin Storm halálát sem, és úgy kellett kisakkozni, hogy ők bizony odavesztek az özönvízben.

Ebben a sztoriban láthattuk először a Halál Úrnőjét, Helát, és birodalmát, a Valhallát. Elvileg az elhunyt asgardi harcosok kerülhetnek csak ide, de valamilyen oknál fogva az esemény során Amerika Kapitány lelke is idejutott, amíg Thor ki nem szabadította.

Az utolsó szám legvégén kaptunk egy listát arról, kik vesztek oda. A listán az alábbi nevek szerepeltek: Angyal, Bestia, Haspók, Ágyúgolyó, Britannia Kapitány és az Európai Védelmi Erők, Tolmács, Küklopsz, Fenegyerek, Káprázat, Detonátor, Alkotó, Emma Frost, Meghajtó, Buldózer, Mázlista, Lorelei, Többszörös Ember, Magneto, Árnyék, Polaris, Psziché, Hank Pym, Darázs, Franklin Storm, Doktor Strange, Napfolt, Szindikátus, Thor, Varangy, Fátum Doktor, Rozsomák, X Professzor. Azóta páran közülük visszatértek, vagy kiderült, hogy mégsem haltak meg, de tény, hogy a legtöbb esetben igaz volt, amit az író, Jeph Loeb mondogatott állandóan: aki itt meghal, az halott is marad.

A történet több megkezdett sztorieleme a mai napig lezáratlanul maradt: sosem kaptunk például választ arra, hogy mi az a Jocasta-projekt, amit Hank Pym említett, vagy hogy ki az a rejtélyes, sötét alak, aki elvitte Doktor Strange holttestét.

Összegzés

„Tanulva az Ultimate Power hibáiból…” – Szeretném így kezdeni az összegzésemet, de sajnos nem tehetem. Úgy tűnik, mintha Loeb direkt nem vette volna figyelembe az előző esemény, az Ultimate Power kritikáit, és ismét elkövette ugyanazokat a hibákat, amiket ott, ráadásul még rá is tett pár lapáttal. Már-már úgy érezhetjük olvasás közben, hogy direkt akart ilyen borzalmat alkotni, ami egyszerűen érthetetlen egy ilyen kaliberű írótól.

Kezdjük a hosszúsággal: ez az esemény borzasztó hosszúra nyúlt. Tény, hogy ha csak a főszálat vesszük, az a maga öt számával még nem is olyan vészes (bár ott is voltak igen komoly megjelenési csúszások), de ha ideszámítjuk az előzményeket és az epilógusokat is, akkor egy majdnem két éven(!!!) át tartó történetet kapunk. Már az Ultimate Power 8. számától erre az eseményre tüzelték a rajongókat, a March on Ultimatum névre keresztelt előzmények szinte minden sorozathoz és minihez kapcsolódtak, nem lehetett megkerülni az Ultimatum körüli gigantikus reklámhadjáratot. Azért mellékesen megjegyezném, hogy valójában bőven elég az Ultimate Origins és a The Ultimates 3 ismerete az Ultimatum megértéséhez, meg talán még annyi, hogy az Ultimate Power végén Nick Fury és Zarda világot cseréltek – nem vicc, ez minden. Az összes többi kiadvány, amely a March on Ultimatum címet viselte, alig vagy egyáltalán nem is kapcsolódott a későbbi eseményhez. Szégyen.

Az epilógusok szintén nem tettek túl sokat az egészhez, de azoknak legalább volt egy kellemes-szomorkás hangulatuk, és tényleg szépen lezárták Pókember, az X-Men és a Fantasztikus Négyes első korszakát, úgyhogy ezeket nem is bántanám. Visszatérve a fővonalhoz, vagyis az Ultimatum öt fejezetéhez, ott is említenék egy pozitívumot (ami azért szintén vita tárgya kritikusi és rajongói körökben): David Finch rajzai szerintem nagyon szépek lettek, bár igaz, hogy nem tökéletesek, és lehet bennük hibát találni, de azért elmondható, hogy csak a képeket nézegetve sokkal jobban járunk, mint ha olvassuk is a sztorit.

De a karakterek azért fel tudják dobni még a legbénább történetet is, nem? Nem? NEM! Loeb próbálta megmozgatni az Újvilág összes fontosabb hősét és gonosztevőjét, de ennek hasonló eredménye lett, mint az Ultimate Power esetében: a legtöbben alig kaptak szerepet, volt köztük, aki épp csak beugrott meghalni, aztán ennyi, aki pedig kapott, az is teljesen karakteridegenül viselkedett. Hát miféle hősök azok, akik az ellenségeik brutális tetteire legalább olyan durva vagy olykor még durvább tettekkel felelnek? Hol marad az erkölcsi érzékük? Küklopsz nemes egyszerűséggel szétrobbantja Magneto koponyáját, Hank Pym pedig leharapja(!!!) Haspók fejét. ATYA. ÚR. ISTEN. De ha már itt tartunk, korábban a gonosztevőkből sem néztünk ki olyat, mint hogy megeszik az egyik szuperhős hulláját (ahogy Haspók teszi, aki itt valamiért hirtelen kannibál lett), vagy hogy szétpukkasztják a másik fejét (ahogy Dormammu teszi Doktor Strange-dzsel). Aki csak egy kicsit is kedveli ezeket a karaktereket, abban biztos hozzám hasonlóan egy világ dől majd össze, hogy ilyen méltatlanul, kapkodva és véresen bántak el kedvenceivel.

A hősök végső csapásáról Magneto ellen pedig szerintem külön tanulmányt lehetne írni „A világ leghülyébb terve” címmel. Hiszen kik indulnak a Mágnesesség Ura ellen, hogy végleg leszámoljanak vele? Hát persze, hogy azok, akikben vagy akiken mindenhol fém van! Most komolyan, az adamantiummal bevont csontvázú Rozsomák mégis mire számított?

Huh, mit is írhatnék még? Talán annyit, hogy a mellékszálak egész jók, ahogy az előzmények nagy része és az epilógusok is, szóval csak maga az Ultimatum öt száma az, ami mindenáron elkerülendő. Fájdalmas pont ez minden újvilági rajongónak, egy igazi szégyenfolt az Ultimate-események palettáján. Még azt is megkockáztatom, hogy rosszabb, mint az Ultimate Power, pedig ez nagy szó! Az egyetlen előnye talán az volt, hogy ezek után minden sorozat sokkal jobbnak tűnt a második korszakban, és tényleg optimistábban állhattunk hozzá az új éra eljöveteléhez.

Csakis a fősorozaton kívüli melléktörténések, előzmények, epilógusok, valamint a rajzok miatt adok neki egy Magneto-fejet az ötből.