Ultimate Doomsday – Újvilági események VIII.

Egy főgonosz születése

2014. december 30. - The_Maniac

Végre magunk mögött hagyhatjuk az Ultimatum rémségeit, és ezzel együtt az Újvilág első nagy korszakát, amely egyben a leghosszabb is volt. 2009-ben kezdetét vette egy jóval rövidebb korszak, amelyben csupán egyetlen eseménynek volt hely (leszámítva a korszakzárót) – igaz, ez az egy 12 számon át zajlott három minisorozatban, több mint egy éven át.

Ismét egy trilógiát kaptunk tehát, mint az Ultimate Galactus esetében, ám ezúttal a három felvonás olyannyira összefonódik egyetlen egésszé, hogy értelmetlen lett volna különválasztanom őket. Míg az Ultimate Nightmare, az Ultimate Secret és az Ultimate Extinction külön-külön is olvashatók voltak, és így is kiadtak egy egész sztorit, addig az Ultimate Doomsday hármasáról ez nem mondható el. Végig egyetlen író és rajzoló dolgozott az eseményen, és igazi zárást csak a legvégső fejezetben kapunk, az első két felvonás végén nem. A második és harmadik minisorozat is közvetlenül ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, és ha nem kaptak volna más címet, senkinek sem tűnt volna fel, hogy három részre van osztva a sztori. Így tehát egyetlen eseményként kezelem most az Ultimate Doomsday trilógiáját alkotó miniket – lássuk az eredményt!

ULTIMATE DOOMSDAY


Mikor és hol jelent meg?

2010 márciusától 2011 májusáig az alábbi kiadványokban:
Ultimate Enemy #1-4 Brian Michael Bendis / Rafa Sandoval
Ultimate Mystery #1-4 Brian Michael Bendis / Rafa Sandoval

Ultimate Doom #1-4 Brian Michael Bendis / Rafa Sandoval

És magyarul?

Sajnos nem jelent meg.

Miről szólt?

A trilógia középpontjában az Ultimatum eseményei során feloszlott Fantasztikus Négyes állt. Egy rejtélyes ellenség terrorizálta az Újvilág minden szegletét, aki egyértelmű fölényben volt nem mindennapi eszközeivel és technológiai fejlettségével: többek között a célpontjai között volt a Baxter-torony és Latvéria is. A hősök összefogtak, hogy kiderítsék, az ellenségük nem más, mint a megbomlott elméjű Reed Richards. Ezúttal sikerült ártalmatlanítaniuk, de ezt követően ő lett az Újvilág egyik legveszélyesebb főgonosza, aki még többször visszatért. A sorozat idején Johnny már a Parker-házban lakott, Reed pedig őrületében kiirtotta a teljes családját. Ekkor érte el Ben képessége is a következő fokozatát, és immár képes volt kedve szerint le-fel venni a kőpáncélját, anélkül pedig bíborszínben izzó energialény vált belőle. A sztori zárásaként Sue és Ben eljegyezték egymást.

Kik szerepeltek benne?

Láthatatlan Nő / Sue Storm
Ben Grimm
Fáklya / Johnny Storm
Pókember / Peter Parker
Póknő / Jessica Drew

Nova / Rick Jones

Jégember / Bobby Drake

Különítmény

  • Sólyomszem / Clint Barton
  • Amerika Kapitány / Steve Rogers
  • Vasember / Tony Stark
  • Thor

S.H.I.E.L.D.

  • Nick Fury
  • Carol Danvers
  • Mahr Vehl Kapitány
  • Wendell Vaughn
  • Vörös Darázs / Petra Laskov
  • A Pegazus Projekt ügynökei

Roxxon Művek

  • Doktor Octopus / Dr. Otto Octavius
  • Nathaniel Essex
  • Arnim Zola
  • Misty Knight
  • Layla Miller
  • Samuel Sterns

Reed Richards
May Parker
Gwen Stacy

A Richards család

doomsday.jpg
Elhunyt valaki?

Igen. Reed ámokfutásának temérdek áldozata volt, de a legjelentősebbek a családtagjai: a szülei és két húga. Az őrült zseni őket sem kímélte, és mivel a haláluk pillanatában ő is a házukban tartózkodott, sokáig azt hitték, hogy Reed is odaveszett.

Hosszú távú következmények

Mint írtam fentebb, a sztori főként az egykori Fantasztikus Négyes tagjai körül forog, így a legtöbb következmény is őket érintette. Vegyük őket sorra:

Reed: Természetesen ő az egész esemény központi figurája, hiszen itt lépett elő az Újvilág új főgonoszává. Sajnos a sztori olyan sokáig húzódott, hogy a második korszakban végül már nem is maradt ideje visszatérni, de a harmadik korszakban annál többet szerepelt, és az Ultimate Comics: The Ultimates egyik meghatározó gonosztevője lett.

Sue: Szegény Sue-nak rá kellett döbbennie, hogy a volt pasija valójában megátalkodott pszichopata – az ilyesmi sosem tesz jót egy kapcsolatnak. Ő azonban nemhogy összeroppant volna, de csak még erősebben és magabiztosabban emelkedett felül Reed gonoszságán, és ki is zökkent abból a letargiából, amiben az esemény elején volt. Megkérte Ben kezét, majd innentől fogva ismét aktívabb tagja lett az Újvilág szuperhősi közösségének.

Ben: A kedves Ben Grimm nemcsak lelki, de testi változásokon is átesett. Még az Ultimate Power során elkezdte „levedleni” kőpáncélját, és Bendis, nagy örömömre, itt folytatta ezt a vonalat: befejeződött Ben újabb átalakulása, és visszakapta emberi testét, amely bíbor-lilás színben ragyogott. Ettől függetlenül hatalmas ereje megmaradt, sőt később megtanulta újra felvenni a kőpáncélt, de már bármikor ismét le is vehette azt. Ami a lelki változását illeti, ő is hatalmasat csalódott régi barátjában, Reedben, de arra is fény derült, hogy már régóta szerelmes volt Sue-ba, aki itt viszonozta a fiú érzelmeit, és megkérte a kezét. Ben persze boldogan mondott igent.

Johnny: Na jó, az egykori Négyesből talán őt érintették a legkevésbé a trilógia eseményei, de azért végig jelen volt. Őt is meglepte Reed gonoszsága, de végig kiállt nővére és Ben mellett, ám az események után továbbra is a Parker-házban maradt Pókemberrel, Gwennel, Jégemberrel és May nénivel. Az ő története az Ultimate Spider-Man oldalain folytatódott.

Ami pedig a többieket illeti: A Póknő számára is fordulópont volt ez az esemény, hiszen ezt követően csatlakozott a S.H.I.E.L.D.-hez, majd később előlépett a Különítmény tagjává. Közben a S.H.I.E.L.D. elveszítette a Pegazus Projekt létesítményét, a Baxter-tornyot szintén lerombolták, de komoly veszteségek érték Latvériát és a Roxxon Műveket is. Sőt, a Parker-házat is rendesen lepusztították, ám érdekes módon ennek a hatása meg sem érződött az Ultimate Spider-Man számaiban… Ja, és a Triskeliont is szétverték, de az már annyira megszokott volt ekkor, hogy szerintem senki nem lepődött meg, amikor később újra teljes pompájában állt egy másik sorozatban.

Érdemes még megemlíteni, hogy Pókember a sztori során egy alkalommal megmentette Doktor Octopus életét, aki ezért hálás is volt – olyannyira, hogy a korszakzáró Death of Spider-Man közben már nem is akart bosszút állni Peterön, és szíve szerint békén hagyta volna a fiút. Végül aztán ez lett a doktor veszte, mert a Zöld Manónak nagyon nem tetszett ez a hirtelen jött megbocsátás.

Egyéb érdekességek

Ismét láthattuk a Pegazus Projekt belső terét, ahol többek között olyan ereklyéket rejtegettek, mint Amerika Kapitány egy régi pajzsa, az Evolúció Mesterének (High Evolutionary) páncélja, egy Mjölnir, Ultron feje és a Kozmikus Kocka. Ezek főként a klasszikus Marvel-univerzumra utaltak, afféle kikacsintásként értelmezendők, különösebb jelentőségük nem volt. Hasonló poén és utalás Nick Fury álcája is, amely az eredeti Nick Furyt mintázta.

Eredetileg három különböző rajzoló dolgozott volna a három minisorozaton, de végül mindegyik címet Rafa Sandoval kapta.

Nem ismeretes, hogy Bendis, Sandoval vagy a szerkesztők figyelmetlenségéből történt-e, de az esemény sajnos igencsak bővelkedett a kronológiai és egyéb hibákban. Így például a végső csatában ott küzd Janet van Dyne is a Különítmény oldalán, pedig ő már elhunyt az Ultimatum során. Én jóindulatból Vörös Darázsnak neveztem őt fent, a szereplők listájánál, pedig ha megnézitek, az egyértelműen Janet… Ugyanígy érthetetlen, hogy egy visszaemlékezésben Rozsomák miért a klasszikus sárga-fekete szerkójában szerepel, amikor azt az Újvilágban sosem hordta, illetve hogy a Roxxonnál miért szólítják Jessicát a valódi keresztnevén, amikor ő direkt álnévvel érkezett.

Összegzés

Amikor az Ultimatum lezárta az Újvilág első korszakát, a Marvel ígérete szerint egy olyan időszak kezdődött volna, amelyben csak 2-3 főbb sorozat futott volna, mindenféle minisorozatok és események nélkül. Nos, ez az ígéret hamar bedőlt, hiszen az Ultimate Doomsday három felvonása mellett még négy minisorozat készült a második korszakban: az Ultimate Armor Wars, az Ultimate Thor és az Ultimate Captain America, valamint a korszakzáró epilógusaként funkcionáló Ultimate Fallout. Félre ne értsetek, én szerettem mindet, szerintem jól sikerültek, de hát mégis, az ígéret szép szó Ha még ezekhez hozzávesszük, hogy végül az Ultimate X és a New Ultimates sem éltek meg többet 5-5 számnál, valamint hogy az újrainduló Ultimate Spider-Man időközben visszatért az eredeti számozáshoz, az Ultimate Avengers pedig 3+1 kötetben jelent meg hatosával, akkor azért láthatjuk, hogy az elsőnél jóval rövidebb második korszak is rendkívül kuszára sikeredett a Marvel eredeti, egyszerűsítést és zsugorítást megcélzó tervei ellenére.

Ehhez jött még ez az újabb eseménytrilógia, amelynél érezhetően megint nem a „legyen minden érthető, rövid és egyszerű” jelmondat lebegett a készítők előtt, hiszen 12 számon át zajlott több mint egy éven át. Szerencsére ezúttal legalább értő és gondoskodó kezekbe került a sztori levezénylése, hiszen Brian Michael Bendis mégiscsak az Újvilág egyik atyja, Rafa Sandoval rajzai pedig szintén végig megállták a helyüket (legalábbis szerintem). Ennek ellenére a három minisorozat messze nem lett tökéletes.

Mindenképpen tetszett, hogy Bendis főként azokra a karakterekre koncentrált, akiket ez idő tájt nagy bánatomra mindenhol hanyagoltak, így a megszokott Pókemberen és Nick Furyn kívül olyan régi ismerősök is főszerepet kaptak, mint Sue, Ben, Johnny, a Póknő, Mahr Vehl, Rick Jones, na és persze a főgonosszá lett Reed. Bendis mindegyiküket hibátlanul írta meg, ez tőle már szinte alap, de ami tényleg kiemelkedő teljesítmény, az Reed őrületének bemutatása. Eleinte kételkedtem benne, hogy át lehet-e írni az eddig cuki jófiú Reedet kegyetlen gonosztevővé, de a mindenségit is, Bendisnek sikerült! A visszaemlékezések is egészen más fénybe helyezték így az egykori Mr. Fantasztikus eredetét, és mind tanúi lehettünk egy olyan főgonosz születésének, aki még a saját családja kiirtásától sem riad vissza. Bizony nagy szüksége volt az Újvilágnak egy vérbeli gonoszra, hiszen Loki a New Ultimates végén a Valhallába került, Magneto meghalt, sőt ekkor még Fátum Doktort is halottnak hittük.

Mint írtam, a rajzokkal sem volt nagyobb problémám – igen, néhol kicsit talán összecsapottak és vázlatosak, de a legtöbb esetben gyönyörűek, részletesek, és Sandoval Stuart Immonenre emlékeztető stílusa nekem külön bejött. Ezért is jár egy piros pont.

Ami viszont a negatívumokat illeti, sajna azt kell mondanom, hogy Bendis megint visszatért az Újvilág legkomolyabb betegségéhez: az elnyújtott sztorik kórjához. Végigolvasva mind a 12 számot felmerült bennem a kérdés, hogy szükség volt-e arra, hogy ezt ilyen sokáig húzzák. Az Ultimate Enemy és Ultimate Mystery történései szerintem vígan befértek volna 2-3 fejezetbe is, és így az egész esemény lehetett volna úgy 5-6, vagy esetleg 7 rész, aztán annyi. Így elkerülhették volna, hogy több mint egy évig húzódjon a történet, és ne adj Isten még Reed is visszatérhetett volna a korszakzáró előtt. Az, hogy a sokáig ismeretlen főgonosz nem más, mint Reed, már az Ultimate Mystery végén kiderült, így onnantól már a rejtély is elveszett, és csak a végső csatát vártuk, ami egészen az Ultimate Doom végéig nem jött el. Ez alatt pedig hosszú hónapok teltek el, és sajnos a rajongók érdeklődése is jelentősen alábbhagyott.

A sok kihagyható harc Reed idegen szörnyei és biofegyverei ellen, valamint az egy-két ismétlődő, már korábban látott sztorielem (Mahr Vehlt ismét megkínozzák, mert ellenségnek hiszik, a Triskelion pedig már sokadszor robban fel) szintén csak arra szolgáltak, hogy elnyújtsák az amúgy is túl hosszú eseményt. Ráadásul így visszatekintve Reednek volt jó pár olyan húzása, amelynek az értelmét nem sikerült megfejtenem (miért ijedt meg másodpercekkel azelőtt, hogy otthon felrobbantotta a családját, és egyáltalán kinek nyitott ott ajtót az apja?), de hát ő a gonosz zseni, nem én

Ha még ezekhez hozzávesszük a bakikat, amiket fentebb említettem, akkor sajnos a végeredmény már korántsem olyan rózsás, mint szeretnénk. Összességében azért egy jól teljesítő eseményt kapunk egy igazán izgalmas főgonoszról, amely egyben olvasva klasszisokkal élvezetesebb, mint hónapokat várva az újabb számokra, és öröm volt viszontlátni a többnyire mellőzött karaktereket is, szóval… három és fél gonosz Reedet adhatok neki az ötből. Komoly levonások az elnyújtott sztoriért és az összecsapott munkáért, sajnálom.

reed.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr437020789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kálmán Zoltán Budai 2015.04.19. 20:30:51

Ki volt az a........... Ne ez történik ha egy író túlságosan szabad kezet kap . Eddig is elég sok szörnyűség történt az ultimate világban . A Marvel vezetőinek nem kell mindent meg engedni amit egy - egy író \ rajzoló kitalál . Egy kis cenzúra nem ártott volna. Így csak szét barmoltak egy jó Marvel univerzumot . Bendis jó író { volt } addig mikor már túl sok képregényt ő írt , ezzel a mennyiség a minőség rovására ment .