Death of Spider-Man, 2. rész – Újvilági események IX.

Búcsú Peter Parkertől

2015. január 12. - The_Maniac

Az első korszakhoz képest igencsak rövidke második egyetlen komoly eseményét legutóbb lezártuk, így nem is maradt más ebből az időszakból, mint a korszakzáró: a baljós című Death of Spider-Man. Érdekes módon ezúttal már magával a címmel lelőtték a sztori végét, vagyis Pókember halálát, ám ettől függetlenül a rajongók nagy része egészen a lezárásig nem volt biztos benne, hogy tényleg meglépik-e ezt. Azonban Bendis most komolyan gondolta: megölte Peter Parkert, hogy aztán egy vadonatúj Pókember vegye át a helyét egyszer s mindenkorra.

Nem is kellett olyan sokat várni a 2. részre, igaz? Legutóbb félbemaradt, de most befejeződik a korszakzáró Death of Spider-Man bemutatása. Ezúttal megkapjátok az összegző véleményemet, illetve próbáltam összeszedni a hosszú távú következményeket és pár egyéb érdekességet is. Mint már írtam, ez az esemény mindenképp jobban sikerült, mint az Ultimatum, de hogy mennyire, azt kattintás után tudjátok csak meg!

DEATH OF SPIDER-MAN, 2. RÉSZ


Hosszú távú következmények

Pókember halála a teljes szuperhősi közösséget alapjaiban rengette meg, és legalább annyi változást hozott a harmadik korszakra, mint amennyit az Ultimatum a második korszakra.

Először is, Peter halálhíre indította el az új Pókembert, Miles Moralest a hálószövő úton – kétségkívül ez a legfontosabb utóhatás, hiszen az ifjú Miles rekordsebességgel lopta be magát a rajongók szívébe az Ultimate Comics: Spider-Man oldalain, és még a készítők sem számítottak arra, hogy ilyen gyorsan elfogadják majd őt Peter helyére. Miles azóta is az Újvilág központi karaktere, aki egyre nagyobb és komolyabb szerepeket kap.

Peter legközelebbi barátai, a gyászoló Kitty, Johnny és Bobby összefogtak, és megalapítottak egy vadonatúj X-Ment. Így egy korszak kihagyás után a harmadik korszakban ismét volt X-sorozat Ultimate Comics: X-Men címmel, Kitty pedig a mutánsok vezető személyiségévé lépett elő.

Az események hatására Carol Danversnek le kellett mondania a S.H.I.E.L.D. vezetéséről, így az visszakerült Nick Furyhoz ahogy azt a férfi mindig is akarta. Így a következő korszakban, az Ultimate Comics: The Ultimates fejezeteiben ismét az ő irányítása alatt működött a Különítmény, ám egy ideig Amerika Kapitány nélkül. Steve-et nagyon megrendítette, hogy Peter élete utolsó harcában az ő megmentése közben szerezte egyik súlyos sérülését, ezért ideiglenesen letette a Kapitány pajzsát és visszavonult.

Ami pedig Peter közeli szeretteit illeti: May néni és Gwen úgy döntöttek, egy időre odébb állnak, távol az őket ostromló újságírók hadától, Mary Jane pedig nyomozósdiba kezdett Fury ellen, hiszen elsősorban őt és a S.H.I.E.L.D.-et okolta a történtekért.

A Death of Spider-Man, illetve az azt követő epilógus, az Ultimate Fallout számai után tehát ismét átalakultak az újvilági címek: mind Ultimate Comics előtagot kaptak, valamint a dizájn is ismét megváltozott. Három állandó sorozat indult, plusz alkalmanként csapódott hozzájuk egy-egy minisorozat, de végül ez a korszak sem bizonyult hosszú életűnek…

Egyéb érdekességek

Az esemény sikerén felbuzdulva a Bendis-Bagley páros később újra összeállt egy korszakzáróra: a harmadik korszakot lezáró Cataclysm szintén az ő nevükhöz fűződik.

A sztorit megelőző reklámkampány során sokáig nem lehetett tudni, hogy a Death of Spider-Man pontosan mire utal, és még az sem volt biztos, melyik világban játszódik majd a történet, hiszen a szokástól eltérően a cím nem tartalmazta az Újvilágra jellemző „Ultimate” szót semmilyen formában. A legtöbben eleinte azt gondolták, hogy a klasszikus Pókemberrel kapcsolatos eseményt kapnak majd.

Jópofa kikacsintás Bendistől, hogy a végső harc közben Peter kis híján megemlíti a konkurens DC csapatát, a Tini Titánokat is, de félbeszakítják, mielőtt kimondhatná a nevüket.

A sztori alatt még úgy tűnt, Elektró is életét vesztette, amikor May néni meglőtte őt, ám az Ultimate Comics: Spider-Man 5. számában visszatért.

Az Ultimate Spider-Man legutolsó, 160. száma becsomagolva jelent meg, hogy senki ne lapozhasson a képregény végére és lássa, mi lesz Peterrel, mielőtt megvásárolná a kiadványt.

Elvileg már Miles Morales is ott volt a tömegben, amikor Peter meghalt, de ebben a sztoriban még nem láthattuk, csak később, az Ultimate Comics: Spider-Man 4. számában.

Az Ultimate Avengers vs. New Ultimates 2. számában Millar gyakorlatilag semmissé tette az Ultimate Iron Man és az Ultimate Iron Man II számaiban bemutatott Vasember-eredettörténetet: kiderült, hogy az egész csak egy bugyuta rajzfilmsorozat volt. Ezzel Orson Scott Card két kötete végleg kiíródott az újvilági kronológiából. Hasonló módon magyarázta Millar azt is, miért váltott vissza Thor a Loeb által használt régies beszédstílusról a modernre, és az egészet egyszerűen arra fogta, hogy így egyezett meg Tonyval.

Összegzés

Végre! Egy újvilági esemény, ráadásul egy korszakzáró, amit nem nyújtottak, mint a rétestésztát! Gyakorlatilag egy bő nyár alatt lezavarták a teljes sztorit, és még az előzmények és az epilógus sem tolták ki túlságosan a Death of Spider-Man teljes időtartamát. Bravó! Ez így már elöljáróban egy nagy piros pont.

De nézzük magát a történetet: Bendisnek voltak már erősebb és gyengébb eresztései is az Újvilágban, de azért abban joggal bízhatott mindenki, hogy a dédelgetett Pókembere halálát tisztességesen írja majd meg – szerencsére így is lett. Tény, hogy ez az eseménye sem tökéletes, de méltó lezárása egy korszaknak és a teljes Peter Parker-érának. Hálát adhatunk az égnek, hogy Peter végül mégsem az Ultimatum forgatagában lehelte ki a lelkét, ahogy azzal annak idején rémisztgettek minket, mert ez így, ebben a formában jóval emlékezetesebb és meghatóbb történet lett. De vajon mi változott azóta, hogy amit akkor nem mertek megtenni, azt most mégis megtették?

Az én tippem az, hogy az egész esemény a gyenge eladási adatokra vezethető vissza. Nem titok, hogy a Marvel a második korszaktól várta az Újvilág újbóli felemelkedését mind kritikailag, mind eladások szempontjából, de ez a tervük sajnos nagyon nem jött be. Millar messze nem hozta a tőle elvárt szintet az Ultimate Avengers köteteiben, az Ultimate Spider-Man újraindulásakor főleg a rajzokat illette rengeteg kritika, Loeb két címe pedig a rettegett megjelenési csúszások áldozata lett, így egyik sem lett több minisorozatnál. Első körben visszaállították az Ultimate Spider-Man eredeti számozását, hogy az így elért 150. jubileumi számmal csalogassák vissza az olvasókat, aztán pedig jött a végső döntés: kell egy újabb korszakzáró, hogy az Újvilág ismét tiszta lappal induljon.

Bár az Ultimatum kritikailag a Marvel valaha kiadott egyik legrosszabb sztorija volt, az eladásokban egyáltalán nem teljesített rosszul, sőt – nem csoda hát, ha a fejesek megint valami hasonlót szerettek volna, csak kisebb léptékben, jobban ügyelve a minőségre. Kézenfekvő volt, hogy a két még futó sorozatban alkossanak egy korszakzárót, amelyben legalább egy nagy, ikonikus hős meghal. Így születhetett meg a Death of Spider-Man ötlete, hiszen Pókember halálhíre már az Ultimatum alatt is rendesen felkavarta az állóvizet. Ám ezúttal nem volt semmi átverés a dologban, és tényleg megölték a falmászót. Peter Parker halála pedig, legyen az akár az újvilági változat is, óriási visszhangot kapott mindenfelé, és a kritikai és eladási siker nem is maradt el.

Tényleg mindent be is dobtak a Marvelnél, ez tény, bár azzal már vitatkoznék, hogy mindegyik húzásuk okos ötlet volt-e. Az biztos, hogy Mark Bagley visszahozása telitalálat volt, hiszen ki mással is zárhatta volna le Bendis Peter földi pályafutását, mint azzal a rajzolóval, akivel anno megalkotta őt? Bagley pedig ezúttal sem okozott csalódást, ez nem is kérdés. Örömteli volt számomra az is, hogy végre nem egy külön minisorozatban jelent meg az esemény, hanem egyszerűen azokban a címekben, amelyekhez kapcsolódott, és kész. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, nem igaz?

Az előzmények és az epilógus viszont, hát… Jó, az Ultimate Fallout hat száma rendben volt. Nemcsak lezárták velük a második korszakot, de már át is íveltek a harmadik korszak főbb címeibe és eseményeibe, és persze felbukkant Miles Morales is, valamint megkaptuk minden idők egyik legmeghatóbb képregényes temetését. Bendis mellett a következő korszak két központi írója, Jonathan Hickman és Nick Spencer is bevezethették a saját kis sztorijaikat, Bagley mellett pedig egy tucatnyi tehetséges rajzoló dolgozott a fejezeteken. Az előzmények azonban véleményem szerint pusztán reklámfogás céljából kapták meg a Death of Spider-Man: Prelude címet, hiszen az égvilágon semmi közük nem volt magához az eseményhez. A sztori hozta a szokásos Bendis-féle színvonalat, de ettől még nem kapcsolódtak a korszakzáróhoz, és ennyi, ezen nincs mit szépíteni.

Pontosan ugyanez a problémám az Ultimate Avengers vs. New Ultimates számaival. Rettenetesen erőltetettnek érzem, hogy ezt a címet is a Death of Spider-Man eseményeihez kapcsolták, holott vajmi kevés köze volt hozzá. Az a bizonyos lövés, ami összekapcsolja az Ultimate Spider-Man cselekményével, bárhol, bármikor, bárki által történhetett volna, felesleges volt ehhez egy nagy összecsapás a Különítmény és a Bosszú Angyalai között. De továbbmegyek: ha teljesen kihagyjuk az Ultimate Avengers vs. New Ultimates fejezeteit a Death of Spider-Man olvasása közben, akkor is teljes, tökéletes képet kapunk az eseményről, és nem fogjuk azt érezni, hogy bármiből is kimaradtunk volnaennél több bizonyíték pedig nem is kell arra, hogy Millar képregénye jobban járt volna, ha az eseménytől függetlenül jelenik meg, mert így csak eltörpült a szerepe a másik sorozat mellett. Gregory Stark, Tyrone Cash vagy a Pók halála egyáltalán nem foglakoztatott annyira senkit, mint Peteré, de az már annál inkább, miért nem tudtak Danversék vagy Furyék segíteni neki Osbornék ellen, amikor erre több lehetőségük is adódott a történet folyamán. Nehéz elképzelni, hogy akár a Kapitány vagy Vasember otthagyná a sebesült Pókembert, csak mert annyira el akarják kapni egykori társaikat, és közben még a Triskelionból szökött gonosztevőkkel sem foglalkoznak.

Ezek a negatívumok sajnos valószínűleg arra vezethetők vissza, hogy a Death of Spider-Man ötlete hirtelen jött, és kissé összecsapták az esemény pontos kigondolását. Érezhető volt ez már az Ultimate Spider-Man 155. számában (a sztori előtti utolsó fejezet), amelyben Bendis kapkodva, gyorsan visszaállított mindent és mindenkit a helyére: Peter otthagyta gyorséttermi állását, és a titkát ismerő Jameson visszavette őt a Hírharsonához, Kitty átgondolta az életét, visszatért és ismét barátok lettek Peterrel, Mary Jane pedig újra Peter barátnője lett. Mindez egyetlen szám alatt, hogy más mellékszál ne zavarjon be a korszakzáró alatt Pókembernek. Ám még így is elvarratlan maradt Peter szuperhősi kiképzése, amit pedig Bendis kiválóan kigondolt és felvezetett. Sosem láthattuk Mysterio és Peter végső összecsapását sem ez a feladat már Milesra maradt, de erősen kétlem, hogy ez lett volna Bendis eredeti terve.

Meg aztán, ezért kellett visszaállítani az Ultimate Spider-Man eredeti számozását, hogy aztán 10 számmal később megszűnjön a sorozat? Itt újfent komoly átgondolatlanságot sejtek a háttérben, egy elkeseredett lépést arra, hogy növeljék az eladásokat először a 150. számmal, aztán gyorsan egy korszakzáróval.

Na de elég a nyavalygásból: ha csak az Ultimate Spider-Man utolsó számait vesszük az esemény részeként, és csakis azokra koncentrálunk, remek történetet és könnyfakasztó befejezést kapunk a legendás Bendis-Bagley párostól! Igen, Norman Osborn ismét megszökik a Triskelionból (most komolyan, milyen biztonsági protokoll működik ott???), és igen, ismét csatlakozik hozzá az egykori Baljós Hatos minden tagja (plusz a Keselyű), de ha ezen a gyakran ismétlődő sztorielemen túllépünk (igen, még Miles idejében is történt hasonló, a Zöld Manó mindig megszökik!!!), ami utána következik, az kétségkívül az Újvilág egyik legemlékezetesebb és legfájdalmasabb sztorija. Egy megrendítő halál, amelynek tényleg komoly súlya és következménye van, és bevallom, még nekem is könnyeket csalt a szemembe (és felejtsük most el egy percre, hogy Peter valami rejtelmes módon nemrég visszatért a Miles Morales: The Ultimate Spider-Man számaiban).

Milyen nagy kár, hogy azért mégiscsak ott vannak azok az összképet zavaró negatívumok, amelyeket fentebb említettem… Tényleg sajnálom, de bármilyen megható is összességében a Death of Spider-Man, ezekért csak le kell vonnom egy Pókfejet az ötből. És szerintem még így is nagylelkű vagyok, mert érzelmileg mindenért kárpótol az utolsó szám és az azt követő temetés.

Ég veled, Peter Parker.

heads2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr447063945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.