The Amazing Spider-Man #14

A végső összecsapás

2015. február 13. - The_Maniac

Új megjelenés! Úgy tűnik, ez a hét a finálék hete volt. Véget ért az All-New X-Men újvilági sztorija, és befejeződött a Spider-Verse is a The Amazing Spider-Man 14. számában (igaz, ez utóbbiból még hátravan egy epilógus). Dan Slott univerzumokon átívelő eseménye eddig többnyire jó kritikákat kapott, sőt, még a mellékszálak is meglepően jól sikerültek. De vajon kitarthat ez a minőség egészen a történet végéig?

Egy biztos: a Marvel maximálisan megbízhatott Slottban, hiszen tényleg a rendelkezésére bocsátottak MINDEN létező Pókembert és Póknőt, és ez a döntés eddig mindenképp kifizetődőnek bizonyult. Így, a Secret Wars küszöbén persze biztos könnyebb volt rábeszélni a fejeseket egy minden realitást érintő sztorira, és ha már így alakult, akkor logikusnak tűnhetett a lépés, hogy össze is kössék valahogyan a két eseményt. Az már kiderült, hogy a Spider-Verse valamilyen formában folytatódik (újrakezdődik?) majd a Secret Wars alatt is (erről majd részletesebben jövő héten), de emellett még itt, a fináléban is akad pár utalás, ami talán a Titkos Háborúkat vetíti előre. Katt a folytatásért!

THE AMAZING SPIDER-MAN #14


Univerzum: Marvel-multiverzum
Fejezetcím: Spider-Verse 6 – Web Warriors
Írta: Dan Slott
Ceruzarajz: Giuseppe Camuncoli és Olivier Coipel
Borítórajz: Giuseppe Camuncoli
Alternatív borítórajzok: Gabriele Dell'Otto és Phil Noto

• A SPIDER-VERSE EPIKUS FINÁLÉJA!
• A Prófécia lassan beteljesedik, ám ehhez a Pókembereknek is lesz egy-két szavuk!

Van egyáltalán olyan köztetek, aki nem olvasta az előző számokat, és csak most, a legvégén kapcsolódott be? Kötve hiszem, de ha mégis: legutóbb a póksereg megindult az Örökösök világába, hogy egyszer s mindenkorra lezárják Morlunék gyilkolászását. Sajnos már kissé későn érkeznek, hiszen ellenségeik időközben megszerezték a beteges rituáléjukhoz szükséges három Pókot, és a Prófécia így beteljesedhet. Így kezdődik ez az akcióval, meglepetésekkel és karakterfejlődéssel telepakolt befejezés.

Dan Slott mit sem veszített az eddigi lendületéből gondolom, ezt mind örömmel olvassátok. A főhős Pókemberünk és Octopus talán nem kapnak annyi reflektorfényt, mint páran várhattátok, de cserébe például Pók-Gwen és Pókmalac igen. Na, azért ne aggódjatok, a végső, nagy csatát természetesen Peter vívja, és Octopusnak is van egy rendkívül fontos, sorsdöntő akciója, ami Morlun szerint hatással lesz majd a teljes történelemre, a jövőre, sőt, magára a valóság szöveteire (ez utalás lenne a Secret Wars közelgő eseményeire?).

És ha már Morlun: ami azt illeti, az Örökösök most egy kicsit gyengébbnek tűntek nekem, mint korábban. Ezt talán ráfoghatjuk arra, hogy az apjuk nélkül koordinálatlanabbak, de lássuk be, a Pókok meglehetősen könnyen föléjük tudnak most kerekedni, pedig még ők vannak hazai pályán is. Jó, jó, tény, hogy Peterék mellé áll a Karn nevezetű kitaszított Örökös is, és ez kicsit növeli az esélyeiket (viszont azt senki ne várja, hogy végre jobban is megismerjük őt vagy a hátterét, erre nem kerül sor). Furcsának hatott még az is, hogy az egyik központi Pókember halálával alig-alig foglalkozik a többi hős és hősnő, és igen, tudom, hogy a csata hevében erre kevés lehetőség adódott, de legalább egy belső monológot vagy pár szomorú arckifejezést vártam volna ezzel kapcsolatban.

Kitérnék még pár szóban a fentebb említett karakterfejlődésre is. Mint írtam, Pók-Gwen és Pókmalac is kapnak pár emlékezetes pillanatot, de még Ben bácsi sem marad ki a buliból, míg Pókember 2099, a Póknő, vagy éppen a számunkra legfontosabb Miles szinte teljesen háttérbe kerülnek. De legalább a végén Peter és Selyem jelenete szép volt. Kérdés persze, hogy kinek mi a fontos, és biztosan sokan vagytok, akik inkább a mindent eldöntő csatát vártátok ez esetben nem fogtok csalódni. Ráadásul jön ugye még egy epilógus, amelyben valószínűleg több idő jut majd a most kihagyott karakterekre és valamiféle érzelmi lezárásra. Remélem, mert ezek nélkül nem lesz teljes értékű a befejezés.

A rajzokat ezúttal Camuncoli és Coipel közösen készítették (ha jól tudom, az első kilenc oldal Coipelé volt, a maradék pedig Camuncolié), és eljutottunk arra a pontra, hogy már egyáltalán nem egyszerű különbséget tenni köztük. Ez pedig jó, hiszen így az egész szám sokkal egységesebbnek hat. Coipelt szerintem nem kell külön dicsérnem, de Camuncoli mindenképp megérdemel még néhány szót: a pár fejezet alatt, amit rajzolt, érezhető volt nála a folyamatos fejlődés, most pedig már arra is képes volt, hogy egy malacot hősiesen ábrázoljon. Bravó!

Az írásomban főleg a negatívumokra tértem ki, de csak azért, mert amitől jó a Spider-Verse, azt szerintem már mind leírtam a korábbi számoknál. Talán az utóbbi évek egyik legjobb Marvel-eseményét kaptuk, ami egyáltalán nem lett kaotikus a rengeteg alternatív Pókember és Póknő szerepeltetése ellenére sem. Tisztelgés ez Pókember karakterének rendkívül gazdag és sokfelé ágazó történelme előtt, és az újvilági rajongó énem ugyan szomorú, hogy Milesnak meglehetősen csekély szerep jutott ebben az egészben, de elismerem, hogy ami jó, az jó. Négy Pókfej az ötből, mert még nagyon hiányzik az az epilógus!

heads2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr977172253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.