The Amazing Spider-Man #15

A Spider-Verse epilógusa

2015. február 26. - The_Maniac

Új megjelenés! Egyszer már ugyan többé-kevésbé elbúcsúztattuk a Spider-Verse című Pók-eseményt, de nem eszik olyan forrón, hiszen hátravan még a frissen megjelent epilógus. Ezzel azonban tényleg lezárul a sztori, úgyhogy nincs mese, ezúttal el kell varrni minden (háló)szálat, haza kell küldeni minden életben maradt Pókot, és persze az sem árt, ha a befejezés kicsit előrevetíti a Secret Wars történéseit. Nem kevés feladat ez egyetlen számnak, de ne féljetek, Dan Slott sikeresen birkózott már meg komolyabb kihívásokkal is.

Ha még emlékeztek, legutóbb eléggé nehezményeztem, hogy olyan kevés idő jutott a karakterfejlődésre, egyes központi szereplőkre, valamint egy értékelhető érzelmi lezárására. Most az epilóguson van tehát a sor, hogy pótolja ezen hiányosságokat – és hogy ez mennyire sikerült, azt megtudhatjátok a kattintás után. Hölgyeim és uraim, következik a Spider-Verse tényleges fináléja!

THE AMAZING SPIDER-MAN #15


Univerzum: Marvel-multiverzum
Fejezetcím: Spider-Verse – Epilogue
Írta: Dan Slott
Ceruza- és borítórajz: Giuseppe Camuncoli
Alternatív borítórajz: Simone Bianchi

• A SPIDER-VERSE EPILÓGUSA!
• Ezzel végleg lezárul a Spider-Verse, és kiderül, hogyan lép tovább Peter és a többi Pók!

Visszatekintve kijelenthetjük, hogy a Spider-Verse összességében jól sikerült (ideértve a mellékszálakat is). Sőt, egyes fejezetei kiválóan, és a nagy egész méltó helyet foglalhat el a Marvel legsikeresebb eseményei között. Ám azért mielőtt belekezdenénk a dicshimnuszba, Peter és társai számára még hátravan pár tennivaló. Az Örökösöktől ugyan megszabadultak, de ott van még a saját végzetétől menekülni próbáló, dühöngő Octopus. Jól tudja, hogy ha Peter idővel visszatér, akkor ez azt jelenti, hogy az ő napjai Pókemberként meg vannak számlálva, ez pedig nem tölti el felhőtlen jókedvvel.

Így leírva az Octopus elleni végső csata ügyes lezárásnak tűnhet, de magában a képregényben azért nem lett ez olyan emlékezetes, mint amilyennek Slott szánhatta. Otto karakteréből ezúttal hiányzik az igazi mélység, és nem lett több, mint egy megvadult gonosztevő, aki tehetetlenségében tör-zúz. Nekem személy szerint jobban tetszett volna, ha egy megtört, elkeseredett embert kapunk, aki minden erejével próbál belecsimpaszkodni abba az életbe, amelyért oly sokat küzdött, hogy megszerezze – de persze tudom, hogy ez ízlés kérdése. Én hiányoltam az Otto sorsához fűződő tragédia érzését, ez van. Viszont tény, ami tény, Peter kapott egy igazán menő jelenetet a csata közben, sőt, Octopus bukásakor az egyik képkocka arra utal, hogy talán még az öreg Otto is visszatér valahol valamilyen formában.

Ezt a vonalat leszámítva a fejezet maradéka azt mutatja be, hogyan vesznek könnyes búcsút egymástól a különféle Pókemberek és Póknők. Ez rendben is van. Semmi extra, de rendben van, épp ez kell egy epilógusba. A rengeteg harc és vérontás után szerintem kellett ez a viszonylag happy end hőseinknek (azért van, aki nem járt olyan jól). A kedvencem Mayday befejezése volt: aki szerint a Spider-Verse nagyon durván elbánt vele és a családjával, az várja ki a végét! Viszont Miles és Jessica megint méltatlanul háttérbe szorultak, a csudába is…

A búcsúzások közé még befért egy kis Secret Wars-előzetes is: lefektetik például a Spider-Verse nemrég bejelentett, a Csatavilágban játszódó folytatásának alapjait, de Pókember 2099 és Pók-Gwen búcsúja is már egyben átívelés a saját történeteikbe. Ami Petert illeti, ő is új korszakot kezd az életében most, hogy belátta, milyen jól megy neki a vezetés, szóval a főhős sem marad az őt megillető lezárás nélkül.

Octopus mellett sajnos az újonnan jó útra tért Karn sem kap elegendő időt, hogy rendesen kibontakozzon. Ahhoz képest, hogy a fináléban milyen központi szerepet játszott, a Spider-Verse egésze alatt alig-alig kapott némi figyelmet, most pedig már túl késő elmélyedni a karakterében. Gyakorlatilag nélküle katasztrófába torkollott volna minden, de mégis, alig tudunk róla valamit. Kicsit olyan lett, mint egy kényelmes, az utolsó pillanatban berángatott megoldás a legfőbb problémára. Kár érte, hiszen rengeteg lehetőség rejlene egy a családja ellen forduló Örökösben.

A rajzokra szerintem sehol sem lehet panasz. Így, a végére Camuncoli tényleg révbe ért és felülmúlta kezdeti önmagát. Tény, hogy az Octopus elleni csatát leszámítva most nem volt olyan sok látványos jelenet, de amit kellett, azt tisztességesen megoldotta. Az ő folyamatos fejlődése mindenképp dicséretet érdemel.

Zárásként csak ismételni tudom önmagam, miszerint a Spider-Verse egyben nézve egy igenis jó sztori, és a figyelmünkre és dicséretünkre érdemes esemény. Az epilógusban megkapjuk azt a lezárást is, ami az előző számból hiányzott (több-kevesebb sikerrel), a rajongókat pedig vigasztalhatja a tudat, hogy a Secret Wars folytatja majd jó pár Pókunk történetét. De Miles szerepe akkor is lehetett volna komolyabb

Négy és fél Pókfej, amelyet inkább az egész eseményre adok, mintsem csak az epilógusra. Szép volt, Mr. Slott, szép volt.

spider_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr777221621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.