2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.
Azért persze a két újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai) és a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a két sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Sőt, ami azt illeti, valójában itt is már erősen megszűröm, mi kerül terítékre, és mi nem: két hete például kimaradt a Sam Wilson: Captain America 18. száma, hiszen Miles ugyan benne volt, a szerepe mégis tökéletesen elhanyagolható volt. Az e heti Champions pedig úgy, ahogy van, érdektelen számunkra, tudniillik Milest ezúttal teljes egészében kihagyták belőle. Ami viszont most nem marad ki, az a még továbbra is gőzerővel tomboló esemény, a Monsters Unleashed!, amely már a 2. számával jelentkezik – és ez alkalommal is egy rövidke Miles-vendégszerepléssel!
MONSTERS UNLEASHED! #2
Látványos csaták, egy rakás változatos szörnyeteg, a Marvel-univerzum hőseinek legjava… Végül is megvan itt minden, amitől sikeres lehet egy képregény, csak éppen (legalábbis szerintem) az értékelhető sztori hiányzik – persze manapság ennek hiányában is lehet bombasztikus eladásokat produkálni, és ez nagy valószínűséggel a Monsters Unleashed! számainak is sikerülni fog. Nem azt mondom, hogy a történet rossz, mint, teszem azt, a Civil War II esetében éreztem, hanem egyszerűen… semmi extra, engem egyáltalán nem tud lekötni, és inkább nézegetem az amúgy csodaszép rajzokat, mint hogy egy sort is olvassak a párbeszédekből. Amúgy azt okos húzásnak gondolom, hogy minden fejezetet más rajzoló készít, hiszen így elkerülhetőek a megjelenési csúszások, és amíg olyan elismert tehetségek dolgoznak az egyes felvonásokon, mint legutóbb Steve McNiven, most pedig Greg Land, nagy baj nem lehet.
Hogy aztán nekem személy szerint érdemes-e egyáltalán ezt az eseményt követnem, az már más kérdés, ugyanis Miles most sem kap igazán komoly szerepet. Mindössze három oldalon láthatjuk, de a jelenléte még azokon is elhanyagolható – bár annak örültem, hogy végre együtt láttam a két Pókembert, mert Peter és Miles kapcsolata valahogy eddig totál háttérbe szorult ebben az új univerzumban. Pedig én azt hittem, Peter majd afféle mentorként lesz jelen Miles életében, gyakran fel-felbukkanva, hogy egyengesse a szuperhősi karrierjét, ám ez idáig alig foglalkozott valamit a sráccal, sőt még a Civil War II alatt sem segített neki, amikor már a fél világ őt üldözte… Szép kis „mentor”.
Erről ennyit. Ha minden igaz, még ebben a hónapban érkezni fog a harmadik fejezet, ám hogy aztán foglalkozom-e majd vele… Meglátjuk.
