Spider-Man #16

Egy átlagos nap Pókember életében

2017. május 05. - The_Maniac

sm16banner.jpg

Új megjelenés! Klasszikus hangulatú, más sorozatoktól és eseményektől független, kisebb, csakis a legszükségesebb szereplőgárdát felvonultató sztorik – lássuk be, manapság már nem is olyan könnyű sok ilyet találni a Marvel kínálatában, úgyhogy én a magam részéről minden hasonló jellegű képregényt megbecsülök, különösen ha az a Spider-Man egyik kiadványa. Pont ezért szerettem a múlt havi felvonást is, és igen, szerencsére szintén ugyanezen a vonalon folytatódott most Miles önálló, saját címe a legfrissebb fejezettel. Hogy önmagamat idézzem: „Újból magával ragadt az a nosztalgikus érzés, amelyet annak idején éreztem nem egyszer az újvilági Peter Parker kalandjainak olvasása közben…” Azzal, hogy ez a bizonyos érzés továbbra is megmaradt számomra, máris nyerő helyzetből indult nálam a 16. szám, és így már persze az is borítékolható volt, hogy a végső értékelésem ismét meglehetősen pozitív lesz.

De hogy pontosan mennyire pozitív, azt még ezen sorok írása közben sem döntöttem el, mert (ahogy Bendisnél mostanában megszokhattuk) vannak itt azért problémák is bőven. Új történetszál veszi kezdetét, újra felbukkan pár régi ismerős, valamint mindehhez új rajzoló is társul – mindezek így, együtt pedig rengeteg buktatót rejtenek magukban, amelyek közül bizony nem is sikerült mindet átugrani. Akárhogy is, azért én még ezzel együtt is nagyon drukkolok a sorozatnak, hogy újra felpörögjön és magára találjon, esetleg új olvasókat is maga mellé csábítva… igaz, ehhez nem ártott volna elkerülni ezt a sűrű hetet, amikor az újabb gigaesemény, a Secret Empire is kezdődik. Élénken remélem, hogy a Titkos Birodalom érkezése nem veti majd túlságosan vissza a Spider-Man és a hozzá hasonló kisebb léptékű címek eladási adatait, mert hiszem, hogy a Marvelnek inkább ezeket kéne erőltetnie a közeljövőben.

SPIDER-MAN #16


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz: Oscar Bazaldua
Borító: Patrick Brown


Pókembernek kell egy győzelem. Eszeveszett dimenzióutazásos kalandja után PÓK-GWENNEL és viharos családi élete mellett Milesnak most mindennél nagyobb szüksége van egy igazi, klasszikus Pók-kalandra. A célpontja pedig nem más, mint a Fekete Macska, akivel amúgy is van egy befejezetlen ügye! Na igen, Miles nem a jó döntéseiről híres.

Szegény Morales család, és különösen Miles… Vajon hogyan vészelik át a nagy leleplezést a fiú édesanyja, Rio előtt? Mi lesz így Pókember sorsa? Együtt marad Jefferson és Rio? Megannyi kérdés, amelyek izgalmas, drámai irányba vihetik a sorozatot, és egyelőre úgy tűnik, Bendis nem is kívánja ennek útját állni.

Mindehhez a már amúgy is tömény, érdekes fejleményekkel teli alapfelálláshoz most hozzájött két visszatérő gonosztevő, Kalapácsfej és a Fekete Macska is, akik ugyan még sokat nem szerepelnek, ám amilyen rövidke a jelenlétük, annál hatásosabb. Hasznát venné a cím pár állandó, főhősünknek komoly fejtörést okozó ellenségnek, úgyhogy remélem, legközelebb többet láthatjuk őket, és esetleg csatlakozhatna még más is a velük szembenálló oldalról, ha már bandaháborúról van szó.

Eközben Miles és édesanyja a családi konfliktuskezelés jegyében leülnek megbeszélni a Pókember-ügyet, de sajnos nem jutnak messzire… ami végül is érthető. Azt kell mondjam, tökéletesen reálisnak érzem Rio reakcióját, minden oka megvan a kiborulásra és a gyanakvásra, és úgy gondolom, hosszú időnek kell még eltelnie, mire teljesen feldolgozza fia szuperhősködését. Ettől függetlenül még ezzel együtt is igyekszik higgadtan kezelni a dolgot, amiért pedig tengermély tisztelet neki. Emellett az is maximálisan hihető, ahogy Miles Pókember-gúnyába bújva, piti bűnözőkön éli ki a helyzet okozta frusztrációját – valószínűleg én is így tennék. Könnyű tehát együttérezni mindkét féllel, és ez nekem nagyon tetszett, gond nélkül tudtam azonosulni mindkettejükkel. Karakterkezelés: csillagos ötös!

Hozzájuk képest jóval gyengébbnek látom a fejezet végén felvillantott Ganke és Danika kapcsolatát. Világos, hogy Bendis össze akarja hozni őket, nincs is ezzel semmi baj, de akkor haladjunk, könyörgöm! Értem én, hogy Ganke rettenetesen bizonytalan és félénk, ugyanakkor ha még sokáig azt kell néznünk, ahogy nem jutnak dűlőre egymással, akkor ez a szál igen-igen hamar unalmas nyűggé fog válni. Felfogtuk, hogy tetszenek egymásnak (illetve lehet, hogy Danika csupán ki akarja használni a fiút…), úgyhogy jöhet a következő lépés, lássuk, hová vezet ez az egész, vagy ha nem, akkor hagyjuk őket, ne áldozzunk rájuk feleslegesen oldalakat!

Ami azt illeti, ennél többet nem is tudok írni a sztoriról, ugyanis nincs több sztori. Mintha Bendis átesett volna a ló túloldalára, és a grandiózus, eseménydús történetektől elfordulva most annyira visszafogta magát, hogy már gyakorlatilag alig történik valami… Sajnálatos, hogy nem sikerül megtalálnia az egészséges egyensúlyt túl sok és túl kevés között – bár szerencsére a rajzok mentik a menthetőt. Bevallom, én eddig nem ismertem Oscar Bazaldua munkásságát, viszont itt pillanatok alatt megkedveltem az illetőt. Ellentétben az előző fejezet látványvilágáért felelős Szymon Kudranskival, Bazaldua alkotásai véleményem szerint tökéletesen illeszkednek a sorozatba, illetve elődei, Sara Pichelli és Nico Leon stílusához. Minden szereplő egyedi, jól felismerhető, az akciójelenetek dinamikusak és átláthatóak, a kedvencem pedig a Fekete Macska, akit úgy hozott össze, hogy egyszerre lett félelmetes és dögös, de közben mégsem esett túlzásba, és nem néz ki úgy, mint egy pornósztár. Bravó, ez már önmagában szép teljesítmény!

Pókember tehát (hűen a Peter Parker-i hagyományokhoz) valószínűleg ismét egy háború kellős közepébe csöppen akaratán kívül, miközben a családi élete is romokban hever… Bízom a folytatásban, érdeklődve várom, ámbár a cselekményt mindenképp fel kellene még pörgetni ahhoz, hogy egy igazán emlékezetes összképet kapjunk a végén. De legalább a rajzokkal nem lesz gond feltehetőleg a továbbiakban sem. Legyen ez most négy Pókfej az ötből – tényleg csak egy hajszálnyira a négy és féltől a soványka sztori miatt.

spiderman16review.png

sp.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr5112479147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása