2017 a Marvel NOW! éve! Bizony, a Marvelnél egyre sűrűbben váltanak korszakot, így tavaly még alig szoktuk meg az All-New All-Different Marvel igen hosszúra sikeredett elnevezését, már jött is a váltás a Civil War II eseményeit követően (illetve bizonyos sorozatoknál már azokkal egy időben). Ebben az új ciklusban, ha lehet, még több fiatal hős kerül majd a reflektorfénybe, még multikultibb lesz minden és mindenki, még közelebb kerülnek egymáshoz a képregények és a mozifilmek, illetve még több eseménnyel boldogítanak majd minket, akár egyszerre, egymással párhuzamosan is. Hogy mindez kinek tetszik, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga – én a magam részéről kitartok az Újvilág maradékánál, csakis azokra a címekre koncentrálva, amelyek valamilyen úton-módon kapcsolódnak a megsemmisült, egykori Újvilághoz. Ez annyit tesz, hogy a Spider-Man, az X-Men Blue és a Champions maradnak az állandó kiadványaim, és egyelőre semmi más.
Azért persze a három újvilági karakter, Miles Morales (és családja, barátai), Jimmy Hudson (és a négy másik újvilági mutáns), valamint a gonosz Reed Richards időről időre fel-felbukkannak ezen a három sorozaton kívül máshol is, ám amennyiben nincs igazán számottevő szerepük, nem írok róluk teljes, külön elemzést és értékelőt, mindössze egy egészen rövid bemutatót a heti újdonságok keretei között. Így történhetett, hogy most rendhagyó módon a legfrissebb Champions mindössze pár sort kap tőlem, nem pedig a szokásos hosszabb kritikát. A Spider-Man 19. száma épp elég csalódás és unalom volt már a hétre, és amikor a Bajnokok is hasonlóan alacsony színvonallal jelentkezett, nem bírtam tovább, és az e havi fejezetet nemes egyszerűséggel átköltöztettem ide. Miles szerepe amúgy sem olyan számottevő, és csak a sztori harmadában van jelen, szóval belefér, hogy ezúttal ne is foglalkozzam ennél részletesebben a Marvel-univerzum ifjú hőseivel.
CHAMPIONS #11
Még mindig zajlik a Secret Empire, és bizony, a Champions továbbra is az esemény egyik mellékszálaként funkcionál, így Ms. Marvel, Nova és Küklopsz ez alkalommal sem elérhetők. Addig is Pókember, Hulk és Viv tartják a frontot kiegészülve a Sólyommal, Vasszívvel, a Darázzsal és egy Hazafi nevezetű, számomra ismeretlen fiatallal (eredeti nevén Shaun Lucas, aki ismeri, nyugodtan világosítson fel róla, ki ő). Bár elsőre érdekesnek tűnt a négy új (vagy inkább ideiglenes) tag, végül egyikük sem zavar túl sok vizet, és a történet hamar totális érdektelenségbe fullad… A kölykök túlélők után kutatnak a Hidra által lerombolt Las Vegasban, miközben azon búslakodnak, hogy milyen csúnya és igazságtalan ez az új világ… és igen, kábé ennyi az egész cselekmény.
Hulk a Sólyommal depizik néhány oldalt, Pókember Vasszív és Hazafi társaságában, míg Viv a Darázzsal, hogy aztán a felvonás végén mind a heten együtt bandázzanak. Nagyon sokat beszélgetnek, nagyon sokat filozofálgatnak, és közben mind nagyon reménytelennek látják a helyzetüket, egészen addig, amíg csodával határos módon rá nem lelnek egy még élő csecsemőre, hogy aztán ő adja vissza nekik a motivációt a folytatásra. Azt hiszem, ilyen kiszámítható és hatásvadász cselekménnyel nagyon rég nem találkoztam, és talán az egyetlen pozitívum, hogy nem kell hozzá feltétlenül a Secret Empire fővonalának ismerete, anélkül is bátran neki lehet vágni ennek a húsz vontatott, monoton, tökéletesen felejthető oldalnak. Már ha valaki ilyesmivel szeretné kínozni magát.
Értem én, hogy a Secret Empire alapvetően egy sötét és kilátástalan sztori, de muszáj, hogy ez a hangulat a mellékszálaiba is átivódjon? Főleg egy olyanba, amely elsősorban a fiatalokra koncentrál? És ha igen, akkor nem lehetne, hogy legalább történjen is benne valami? Eh, hagyjuk, és lépjünk tovább gyorsan erről a hétről…
