Spider-Man #240

Vége…

2018. május 06. - The_Maniac

spiderman240banner.pngKRITIKA Amiről sosem gondoltam volna, hogy valaha bekövetkezik, az most elérkezett: Brian Michael Bendis végleg búcsúzik a Marveltől, és ezzel együtt Miles saját sorozata, a Spider-Man is véget ér. Mivel Jimmy Hudson az előzetesek alapján lassacskán otthagyja az X-Men Blue csapatát, így gyakorlatilag nagyon hamar egyre fog csökkenni az újvilági vonatkozású képregények száma – ez az egy, a Champions pedig legfeljebb hosszabb-rövidebb mellékszerepeket kínálhat majd csupán Milesnak.

Nem csoda hát, hogy a júliusi előzetesekről már nem is tudtam írni nektek, hiszen a jelek szerint a Marvel végleg leépíti még a megmaradt újvilági karaktereit is. Bendis nélkül könnyen lehet, hogy az Újvilág és lakói egyszer s mindenkorra feledésbe fognak merülni, legfeljebb Miles bukkanhat majd fel itt-ott vendégszereplőként. Sötét idők ezek, és ha így megy tovább, bizony a blogomat is kénytelen leszek bezárni, nekünk, újvilági rajongóknak pedig nem marad más, mint az emlékeink egykori kedvenceinkről…

SPIDER-MAN #240


Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz: Oscar Bazaldua és Sara Pichelli
Borító: David Marquez

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Előző fejezet: Spider-Man #239
Következő fejezet: –


EGY KORSZAK VÉGE MILES MORALES SZÁMÁRA!
A Marvel büszkén mutatja be Bendis bámulatos (bioelektromos) utolsó felvonását! Hét éven és két univerzumon át Miles Morales megjárta már az Újvilágot és több egyéb realitást, valamint tagja volt a Bosszú Angyalainak és a Bajnokoknak is. New York-i srác, diák, szerető szülők gyermeke és barát. Amikor pedig a városnak szüksége volt rá (illetve egyszer amikor a teljes multiverzumnak volt szüksége rá), akkor mindig PÓKEMBER volt. Ki ne hagyjátok a képregények szupersztárja, Brian Michael Bendis fináléját, amint búcsút int egyik legkedveltebb karakterének, miközben belepillanthatunk abba is, mit tartogat Miles Morales számára a jövő.

sztori.png

Itt a vége… és az elválás nem is lehetne ennél „bendisesebb”, hiszen akció helyett egyértelműen inkább a párbeszédekre és a karakterek közti interakcióra koncentrál. A visszaemlékezéseket és a legutolsó oldalt leszámítva még a helyszín is végig ugyanaz: egy kórházi szoba, ahol Milest ápolják heteken át a Baljós Hatossal vívott csata után – ami nem mellesleg jól végződött a Bajnokok győzelmével és a Hatos (kivéve Aaron) kézre kerítésével.

Milest valójában nem is a küzdelem, hanem sokkal inkább valamiféle fertőzés dönti le a lábáról, és amíg gyógyul, a szobájában megfordulnak szülei, legjobb barátai és csapattársai, sőt még a hatóságokat sikeresen elkerülő Aaron bácsikája is, aki talán mintha jó útra is térne végre. Ennél személyesebb már nem is lehetne ez a búcsú Bendis számára, tudniillik tavaly ő maga is komoly kórházi kezelésre szorult, és a hírek szerint ez (érthetően) igencsak megviselte testileg és lelkileg egyaránt. Szerencsére felépült betegségéből és új fejezetet nyitott karrierjében a DC-nél – ahogy végül Miles is talpra áll, hogy talán ő is újrakezdje majd egy új sorozatban és egy új íróval (már ha a Marvelnél is így akarják…). Ez a párhuzam író és karaktere között egyszerre szomorú és izgalmas, új lehetőségekkel teli.

Brian Michael Bendis: az Újvilág atyja

ultibendis.jpgSzokásom Bendist az Újvilág atyjának nevezni, és azt hiszem, ez a megnevezés korántsem túlzó az ő esetében. Amikor kábé 18 éve megírta az Ultimate Spider-Man legelső számát, nagy valószínűséggel még ő maga sem sejtette, milyen lavinát indított el. 

A Marvel ikonikus karaktere, Pókember életében visszatért a kiindulóponthoz, amikor is a főhős, Peter Parker még csak gimnazista, így a rajongók újra a kezdetektől izgulhatták végig kedvencük kalandjait. Rengeteg új, fiatalabb olvasót sikerült ezzel megnyerni, akiknek végre nem „menet közben” kellett bekapcsolódnia a már több mint száz számot megélt sorozatokba, hanem az alapoknál kezdhettek mindent. Ugyanakkor a régebbi olvasók is sok újdonságot találhattak a klasszikus történetek újragondolt változataiban, amelyek hol kevésbé, hol viszont igen jelentős mértékben tértek el az eredetiktől.

Az Újvilág varázsa tömegeket ragadott magával – köztük engem is, és számomra ez a varázs a mai napig nem múlt el. Úgy sejtem, Bendisnél sem, hiszen a Marvelnél töltött hosszú éveiből igencsak jelentős időt szentelt újvilági sztorik megalkotásának, egészen a távozásáig. Az Ultimate Spider-Man és folytatásai mellett dolgozott az Ultimate X-Men és az Ultimate Fantastic Four egyes történetein, de hozzá kapcsolható az Újvilág és a klasszikus Marvel-univerzum első találkozása is a Spider-Men fejezeteiben, a gonosztevővé vált Reed Richards megteremtése, Peter Parker halála és Miles Morales színre lépése, vagy nemrég az Újvilág újjászületése a Spider-Men II fináléjában.

Egyelőre kérdés, képes lesz-e a Marvel pótolni egy ennyire termékeny írót, ám az már most biztosnak látszik, hogy nélküle az újvilági karakterek kedvelői nem sok jóra számíthatnak. Még ha gyakran voltak is problémáim vele, azért nekem hiányozni fog a nagy BMB – sok sikert neki a továbbiakban és köszönet az Újvilágért!

Ahogy sorra jönnek a Miles életében oly fontos szereplők, úgy zárulnak le a velük kapcsolatos mellékszálak is. A Bajnokok visszavárják Pókembert a csapatba, Lana megszabadult zsarnoki anyjától, Aaron (mint már említettem) valószínűleg felhagy a bűnözői élettel, Ganke pedig immár hivatalosan is összejött Danikával, aki titokban tartotta Miles szuperhősi kilétét. Még Peter Parker és Tony Stark is felbukkannak egy-egy rövidke vendégszerep erejéig, hogy aztán Bendis azt már az utókorra bízza, mi lesz az a titokzatos szervezet, amelyhez Miles szülei javaslatára talán majd csatlakozik.

A fentebb leírt párhuzam valóság és fikció között lehetőséget biztosít Bendisnek, hogy a történetén keresztül is megköszönje mindenkinek, aki törődött vele és aggódott érte betegsége alatt. Azt, hogy ezt épp Miles segítségével teszi, ismételt bizonyítéka annak, milyen fontos szerepet töltött be ez a kitalált „gyermeke” az életében. Egy ilyen érzelmes, szívmelengető elköszönés közben én még azt is megbocsátottam, hogy milyen lassan vánszorgott előre a cselekmény, mert ugye itt most nem is igazán ez volt a lényeg, lássuk be. Ez a szám inkább szól Bendisről és a végső üzenetéről kollégáinak és olvasóinak, mintsem Milesról – és részemről nincs is ezzel semmi baj.

rajz.pngPontosan tudtam az eddigi munkássága alapján, hogy Bazaldua a fináléban sem fog csalódást okozni, és így is lett. Ezzel már végképp felnőtt a Milest korábban megrajzoló alkotókhoz, legfőképp persze az őt elsőként papírra álmodott Sara Pichellihez – aki egyébként most visszatért egy aranyos, Milest és Gankét ábrázoló záróoldal kedvéért, még inkább kihangsúlyozva a két srác megingathatatlan barátságát, illetve egyfajta pozitív, reményteljes kicsengést adva a legutolsó oldalnak.

Visszatérve Bazalduára, ennél mesteribben még sosem játszott a szereplők, főként Miles arckifejezéseivel, mint itt. A kába, begyógyszerezett fiú gyakran szinte meg se tud szólalni, annyira gyenge, így ilyen esetekben csakis a mimikájából következtethetünk a benne kavargó gondolatokra. Amikor Aaron megérkezik, akkor mintha csak egy érzelmi hullámvasúton ülnénk: Miles értetlenül, fáradtan néz, majd meglepődik, később valósággal lesokkolódik, végül újra elveszíti az eszméletét. Nyilván a jól eltalált színek és a kihúzás is rengeteget adnak az efféle jelenetekhez, de végső soron mégiscsak Bazaldua viszi a hátán a látványvilágot, szóval újfent tengermély tisztelet neki.

vegszo.pngMi mást is írhatnék még erről a keserédes, utolsó felvonásról? Természetesen szomorú, hogy az egyetlen olyan cím, amelyet még hellyel-közzel újviláginak nevezhettünk, véget ért, ahogy az is, hogy az Újvilág atyja távozott, ugyanakkor ez kétségkívül egy gyönyörű fejezet. Személyes élményre épül, a 18 éve az újvilági Pókemberrel, először Peterrel, majd Milesszal dolgozó író búcsúüzenetét hordozza, és mindehhez a már jól megszokott, csodás rajzok párosulnak.

Vajon mi vár ezután Milesra? Lesz még önálló sorozata? Láthatunk még bárhol újvilági karaktereket a jövőben? Egyelőre semmit sem tudunk, és meg kell mondjam, nem igazán vagyok bizakodó. Hálás vagyok az Ultimate Spider-Man, az Ultimate Comics: Spider-Man, a Miles Morales: The Ultimate Spider-Man és a Spider-Man minden megjelent számáért Bendisnek (igen, még a gyengébben sikerültekért is így utólag visszatekintve), és nosztalgiából, a régi idők emlékére adok most négy és fél Pókfejet az ötből… remélem, nem utoljára.

spiderman240review.png

smheads45.png

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr2413886964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.