Újvilági lapszemle – 2018. 51. hét

Helyreáll a béke a Pókverzumban

2018. december 19. - The_Maniac

sgeddon5.png

Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Idén ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…

Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Spider-Geddon!

freshstart.png

SPIDER-GEDDON #5

Tartalom: Na, akkor még egyszer, utoljára… Pókjaink még mindig az Örökösökkel csetepatéznak, de ez most már tényleg a végső, mindent eldöntő meccs, amelyhez felmentőseregként még több Pók-hős csatlakozik, plusz Miles szert tesz Univerzum Kapitány kozmikus hatalmára is. Azonban még így is tökéletes összhang és csapatmunka kell a végső győzelemhez, hogy aztán az Örökösöket babakorba klónozva terelhessék végre jó útra. Igen, jól olvastátok, valóban ez lett a rettegett, pókfaló család sorsa… Oké, nem állítom, hogy nem voltak izgalmas ötletek ebben az eseményben, ám nekem meg sem közelítette a Spider-Verse színvonalát, és alig vártam, hogy vége legyen. Ha rám hallgattok, és valami igazán menő, emlékezetes és egyedi Pókverzum-sztorira vágytok, akkor vessétek be magatokat egy moziba a Pókember: Irány a Pókverzum! egyik előadására, nem fogtok csalódni!

Újvilági vonatkozás: Miles tehát ezúttal Kozmikus Pókemberként püföli az Örökösöket, egész pontosan a brutális erejű családfőt, Solust, és… nos, akárhogy nézem, végül megöli őt. Miután az volt a fő konfliktusa Octopusszal, hogy ő márpedig nem akar gyilkos lenni, és ezen nem is nagyon akadnak fenn hőseink. Kicsit szomorkodnak, főképpen Miles nem örül, de ez van, aztán mindenki lazán továbblép a dolgon. Ja, a kozmikus hatalom pedig csak úgy távozik a srácból, aki ezt is úgy éli meg, hogy „hm, oké, Univerzum Kapitány voltam, na jó, haladjunk tovább”… Az pedig már csak hab a tortán, hogy Gwen visszatérését is lerendezi egy képkocka alatt, pedig nemrég még teljesen maga alatt volt, amikor azt hitte, meghalt. Öhm… Értem én, hogy a több tucat Pók-hős között nem volt idő ennél többre, ám ez akkor sem mentség. Ez így bizony karakterábrázolásból egyes, úgyhogy én igyekszem is gyorsan elfelejteni mindezt, továbbá élénken remélem, hogy szerencsétlen Milest nem erőltetik bele még egyszer egy ilyen összevissza csapongó és felületesen megírt, számtalan címen átívelő „mega-hiper-szuper” történetbe.

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr5914501662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.