Champions #2

Az ördög (pók)hálójában

2019. február 09. - The_Maniac

champs02banner.png

KRITIKA Folytatódik minden idők egyik legfeleslegesebben újrakezdett képregénye, a Champions, és ezúttal elegendő Miles-jelenléttel ahhoz, hogy teljes kritikát írjak róla. Talán még emlékeztek, hogy utoljára tavaly szeptemberben foglalkoztam részletesebben az akkori fejezettel, és azóta bizony sok minden történt hőseinkkel: megjárták a Furavilágot, lezárult az előző sorozatuk, hogy aztán azonnal újra is indítsák, új tagokkal bővültek, szóval látszólag minden a legnagyobb rendben halad.

De akkor miféle sötét titkot rejtegethet vajon Miles…? Erre a kérdésre kapunk meglehetősen nyugtalanító választ a legfrissebb kiadványban, amely tehát elsősorban az ifjú Pókemberre fókuszál. Ritka az ilyen Miles-központú szám, így nem is mehetek el mellette szó nélkül, természetesen megérdemel egy önálló bejegyzést, ha már így alakult. Reménykedjünk benne, hogy akármilyen ügybe is keveredett a srác, hamar kimászik belőle, mert nem szeretném őt sokáig ilyen állapotban látni!

CHAMPIONS #2


Írta: Jim Zub
Ceruzarajz: Steven Cummings
Borító: Kim Jacinto
Alternatív borító: Pepe Larraz

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Fejezetcím: Beat the Devil 2 – Free and Clear
Előző fejezet: Champions #1
Következő fejezet: Champions #3


• Ha az álmod, mindaz, amiben hiszel, amiért keményen harcolsz, elveszni látszik, mit lennél képes feláldozni azért, hogy életben tartsd a reményt?
• A Bajnokok egyike olyan döntést hozott, amely örök életére kísérteni fogja… Ráadásul a gonosztevő, aki a döntés meghozására csábította, ezzel megszerzett mindent, amely ahhoz kell neki, hogy végképp tönkretegye a hősöknek ezt az új nemzedékét.
• A csapat számukra ismeretlen területre tévedt, és már többé semmi nem lesz olyan, mint eddig.

sztori_barna.pngValóban igaz, hogy a kevesebb néha több – ez volt az első gondolatom a 2. szám befejezése után. Míg legutóbb ide-oda ugráltunk a megannyi régi és új csapattag, valamint a helyszínek között, ezúttal mindvégig a Dubajban lezajlott, Zzzax elleni összecsapás van a középpontban mindössze néhány karakterrel. Igen, ez ugyanaz a csata, amelyet már érintettünk a nyitányban, ám most végre megtudjuk, mi is történt itt igazából, amitől Miles annyira kiborult. 

Merész ötlet, hogy az először simának tűnő bevetés tulajdonképpen totális katasztrófa volt minden szempontból, számtalan áldozattal, köztük nem egy taggal a Bajnokok közül. Végignézve, mit kellett átélnie, már teljesen világos Miles frusztrációja az előző felvonásban. Én a részemről külön örülök annak, hogy nem húzták ezt a rejtélyt sokáig, máris megtudtuk, ki miatt és mi módon fordult így be az amúgy mindig barátságos és megbízható Pókember. Féltem, hogy Mephisto felbukkanása túlságosan erőltetett lesz, és nehezen tudtam elképzelni, miképpen csatlakozhat maga a Pokol és démonok ura szerves módon a cselekményhez, ám szerencsére kellemesen csalódtam. Egyetértek Zub döntésével, hogy kicsit behúzta a féket, és egy egész fejezetet szentelt a Miles és Mephisto közti egyezség, valamint az ahhoz vezető körülmények bemutatására, hiszen ez egy óriási horderejű, a komplett csapat dinamikájára kiható fordulat lehet. Kivételesen nem túlzás azt állítani tehát, hogy ezzel minden megváltozhat – sötét árnyék vetült a fiatalokra, olyan gonosz hatalom, amilyenhez foghatóval eddig még nem volt dolguk, és hiába ígérte Mephisto, hogy ingyen és bérmentve teljesíti Miles kívánságát, nyilvánvalóan súlyos árat kell majd fizetnie a sötétség hercegének.

Mephisto és a Pókemberek

meph.jpgNem ez az első eset, hogy Mephisto keresztezte Pókember útját, bár eddig persze nem Miles, hanem inkább az eredeti Pókfej, Peter életét keserítette. Vele is kötött egy igen hasonló egyezséget, mint most Milesszal, úgyhogy összehasonlításképp vessünk egy gyors pillantást erre a nagy port kavart, a rajongók körében meglehetősen népszerűtlen sztorira.

A magyarul is megjelent történet a One More Day, azaz a Még egy nap címet viselte, és a cselekmény az akkor épp haldokló May néni körül forgott. Peter képtelen volt elfogadni, hogy elveszíti nagynénjét, ezért az összes létező módon megpróbálta életben tartani őt. Amikor minden más lehetőségből kifogyott, felbukkant Mephisto, és felajánlotta, hogy megmenti Mayt, cserébe viszont semmissé tette Peter és Mary Jane házasságát.

Hogy ez a Marvel-univerzum teljes kronológiáját nézve mennyi logikai bukfencet szült, illetve hogy mennyire meggyalázta a teljes Pókember-történelmet tulajdonképpen totál feleslegesen, azt most hagyjuk. A lényeg, hogy Peter egy a Mileséhoz hasonló döntést hozott, az esze helyett az érzelmeire hallgatva, felülírva a múltat, a jelent és a jövőt. Miles egy csapattársa elvesztését nem tudta feldolgozni, Peter pedig May nénivel volt így, és nem törődve a következményekkel belement az egyezségbe.

Fontos különbség viszont, hogy míg Peter pontosan tudta, mit fog veszíteni, és Mary Jane-nel közösen hozták meg ezt az áldozatot, addig Miles még azzal sincs tisztában, milyen árat kell majd fizetnie tettéért. Persze Mephisto azt állította, nem kér majd cserébe semmit, na de komolyan, ki hiszi ezt el neki?

Várható volt persze, hogy a Bajnokok tündöklése nem tarthat örökké, de bevallom, arra nem számítottam, hogy az újrakezdés után ilyen gyorsan el is buknak majd – még ha ezt a bukást Miles egyelőre el is odázta, a baj már megtörtént azzal, hogy Mephisto megkapta, amit akart. Hőseink, azaz egész pontosan ez alkalommal Miles és Amadeus olyan döntéshelyzetbe kerültek, amely még egy felnőttet is sarokba szorított volna, legyen az bárki, és korukhoz képest igyekeztek a szerintük lehető legjobb módon megoldani azt. Bár Amadeus eleinte igyekszik jobb belátásra téríteni Milest, ifjú Pókunk nem képes elviselni az őket ért veszteségeket, és esze helyett a szívére hallgat. Nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy tettének következményei lesznek, ám akkor és ott a nagyobb tragédia elkerülése érdekében nem lehetett más választása. Szomorú és kemény próbatétel ez, amelyet ráadásul még titokban is kell tartania társai előtt, márpedig így fennáll a veszélye, hogy belülről őrli fel őt a mardosó kétség és tehetetlenség.

Véleményem szerint remekül megírt kis sztori ez, amelyben a Milesban zajló belső vívódások még érdekesebbek és izgalmasabbak, mint a Zzzax ellen vívott küzdelem. Az egykori Újvilág Pókembere oly sok mindenen ment már keresztül, oly sok mindent látott és tapasztalt, de hogy magától az ördögtől legyen kénytelen szívességet kérni… Ez hosszú-hosszú időre megtörheti és rányomhatja a bélyegét szuperhősi karrierjére. Remélem, Zub a továbbiakban is követi majd ezt az irányt, mert épp ettől lehetnek mások a Bajnokok, mint a Bosszú Angyalai: ezek a fiatalok elsősorban az emberek biztonságával törődnek, és csak másodsorban az aktuális gonosztevő legyőzésével. Így állhat elő olyan helyzet, hogy Miles minden mást félretéve inkább lepaktál Mephistóval, hogy megmenthessenek mindenkit – ám áldozat nélkül nincs győzelem, és a nő, akit eredetileg megmentett, az új idővonalon életét vesztette. Félő, hogy nem ez az első veszteség, amellyel a Bajnokoknak szembe kell majd nézniük Mephisto ármánykodásának hála, Miles pedig a saját bőrén tapasztalja majd meg, kivel is lépett egyezségre…

rajz_barna.pngA Champions számaiban eddig meglehetősen ritkán sikerült a sztorinak és a rajznak egyaránt elnyernie a tetszésemet, és sajnos ez most sem jött össze. Számomra a gyengébb pont most egyértelműen a rajzok voltak, pedig Steven Cummings azért kitett magáért, ez látszik. Látványos akciók, egy mindent lezúzó Zzzax, por és törmelékek mindenütt… Igen, ami azt illeti, ezek a távolról mutatott jelenetek egyáltalán nem rosszak, sőt. Amikor azonban ráközelítünk a karakterekre, különösen az arcukra, ott nálam már erősen rezgett a léc.

Valahogy nekem a tinik inkább hasonlítottak felnőttekre, sőt olykor öregemberekre a ráncos, itt-ott durván eltorzult arckifejezéseikkel. Talán még Ms. Marvel sikerült a legaranyosabbra, azonban Miles és Amadeus már nem jártak ilyen jól. Tudom, szőrszálhasogatónak tűnök, de ez csak az én személyes véleményem, valahogy képtelen voltam ráérezni Cummings stílusára. Magam sem értem, miért van ez így, szóval ne hallgassatok rám és tegyetek vele egy próbát, mert tény és való, hogy a képkockák tényleg rendkívül részletesek, a hátterek kidolgozottak, még a színezés és árnyékolás is teljesen korrekt. Biztos velem van a baj, amiért nem tudom értékelni ezeket a számomra szokatlanul ábrázolt hősöket…

vegszo_barna.pngElismerem, Zubnak sikerült meglepnie ezzel a hirtelen jött és sötét fordulattal, az pedig számomra külön öröm, hogy az egész központjába Milest tette. Félek persze, hogy mi lesz majd szegény sráccal, ugyanakkor örülök is, hogy egyre komolyabb szerephez jut a Bajnokok között, nem úgy, mint Waid idejében, amikor is az esetek többségében inkább volt mellékszereplő. A döntés, melyet meghozott, nyilvánvalóan durva következményekkel jár majd saját maga és társai számára is, ám mégsem haragudhatunk rá, hiszen csakis a barátai iránti aggodalom vezérelte tettét. De ez vajon elég lesz, hogy bocsánatot nyerhessen?

A rajzok olyanok, amilyenek, nekem sajnos erősen lehúzták az összképet, és valószínűleg az is csalódni fog, aki pörgősebb cselekményre vágyott, szóval ez így most legyen három és fél Bajnokok-logó az ötből. Érdeklődve várom, hová fut majd ki ez a Mephisto-szál, illetve hogy lesz-e bármilyen komolyabb, hosszabb távú hatása Milesra akár itt, akár a saját sorozatában.

championsvol3rev.png

champs35logo.png

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr314612916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.