KRITIKA Hihetetlen, hogy repül az idő: lassan 15 éve, hogy megjelent kis hazánkban az idejekorán félbeszakadt Újvilág: Fantasztikus Négyes utolsó kiadványa. Az Újvilág legnépszerűbb, első korszakának egyik sorozata volt ez, amelyből magyarul sajnos csupán tizenkét fejezet érkezhetett el hozzánk. Kár, mert a tengerentúlon sem sok, összesen 60 szám jelent meg belőle, tehát nem is kellett volna olyan sok időt belefektetni, hogy a teljes sort az elejétől a végéig kiadják nálunk.
Ám az élet úgy hozta, hogy a cím mindössze két hatrészes sztori után megszűnt. Most azonban, csaknem másfél évtizeddel később, végre a kezünkbe foghatjuk az Ultimate Fantastic Four egyik későbbi, ez idáig magyar nyelven soha meg nem jelent történetét, amely nem mellesleg a már itthon is ismert Marvel-zombik első felbukkanását is tartalmazza. Ráadásul mindezt gyönyörű, album méretű kiadásban! Következzék a Marvel Albumok keretein belül a Marvel Zombik bemutatója!
MARVEL ALBUMOK #6
Írta: Mark Millar
Ceruzarajz és borító: Greg Land
Univerzumok: Újvilág / Föld-2149
Kötetcím: Marvel Zombik
Előző fejezet: –
Következő fejezet: Nagy Marvel-képregénygyűjtemény #18
A Marvel-zombik legelső története és eredete – amely annyira sikeres lett, hogy később több minisorozatot is kapott!
Akik anno olvasták az Ultimate Fantastic Four számait, akár magyarul, akár eredeti nyelven, azok nyilván tisztában vannak az újvilági F4 sorozatának történetével, úgyhogy ők nyugodtan ugorják át a következő két bekezdést. A többieknek pedig egy kis történelem:
Az Ultimate Spider-Man, Ultimate X-Men és The Ultimates népszerűsége után csak idő kérdése volt, hogy a Fantasztikus Négyes is tiszteletét tegye az Újvilágban, és ahogy a többieket, őket is Brian Michael Bendis és Mark Millar indították útjukra, méghozzá közösen. Ezt a csapatot is a kezdetektől ismerhettük meg, fiatalon, tapasztalatlanul, ugyanakkor teli tervekkel és elszántsággal. Minden adott volt tehát a sikerhez – valahogy mégsem ment soha olyan igazán jól az újvilági F4 szekere. Az őket övező érdeklődés hamar alábbhagyott, és a történeteik valahogy sosem arattak akkora elismerést, hogy érdemes legyen hosszabb ideig tervezni velük. Míg a klasszikus univerzumban a Marvel első családjaként tartják őket számon, addig az Újvilágban viszonylag hamar búcsút kellett vennünk saját címüktől.
Némi fellendülés talán akkor volt tapasztalható, amikor a 21. számmal Millar visszatért az írói székbe, és érezhetően ledobta magáról a kreativitása ékszíját, hogy minél őrültebb és meghökkentőbb fejezetekkel csalogassa magához az olvasókat. Thor lett az Egyesült Államok elnöke, a Földön minden ember szupererőre tett szert, Reed és Fátum pedig testet cseréltek, csak hogy pár durvább fordulatot említsek. Mind közül a legemlékezetesebb húzása kétségtelenül a Crossover című sztorija volt, amelyben először úgy tűnt, kapcsolatot létesít az Újvilág és a klasszikus Marvel-univerzum között, ám végül minden várakozásnak ellentmondva egy vadonatúj realitásba kalauzolt minket, amelyben a Marvel szinte minden karaktere vérszomjas zombi volt.
Mark Millar sztorijai
Az Ultimate Fantastic Four rövidke történelme során talán Mark Millar volt a legnagyobb hatással a címre: egyrészt anno ő és Brian Michael Bendis indították útnak a csapatot az első fejezetekkel, majd kis idő elteltével Millar immár egymagában visszatért egy különszám és négy sztori megírására, amelyek sokak szerint a sorozat csúcspontjának tekinthetők. Ízlés kérdése, ki ért egyet ezzel az állítással, mindenesetre most lássuk, mit alkotott még Millar a Marvel-zombik történetén kívül:
ULTIMATE FANTASTIC FOUR ANNUAL #1
Az első különszám, melyben a Fantasztikus Négyes összefut a Nememberek közül szökött Kristállyal. Johnny szinte azonnal beleszeret a lányba, aki azért menekült el az emberek világa elől rejtett otthonából, ahol hozzá hasonló nagy hatalmú lények élnek, mert vezetőjük, Fekete Villám, össze akarta őt adni Maximusszal, akit Kristály ki nem állhat. A Négyes végül eljut a Nememberekhez, de Kristályt nem tudják megmenteni, és Johnny kénytelen elválni a lánytól, akit társai egy még messzibb helyre visznek.
CROSSOVER (#21-23)
A Marvel-zombik színre lépése, ennek a kritikának a tárgya.
TOMB OF NAMOR (#24-26)
Kiderül, hogy Mary Storm már évek óta egy ősi civilizáció, Atlantisz megtalálásán munkálkodik, és most gyermekei segítségét kéri. A Fantasztikus Négyes tagjai rátalálnak Atlantiszra, és ott egy bebörtönzött atlantiszira, Namorra, akit kiszabadítanak. Namor, akiről kiderül, hogy elítélt bűnöző volt, ereje mindent felülmúl, és egyedül Sue képes őt kontrollálni, akibe az atlantiszi hamar beleszeret. Miután végigtombol New Yorkon, Sue egy csókjáért otthagyja a felszíni világot.
PRESIDENT THOR (#27-29)
Reed nem lát más módot arra, hogy visszaadja Bennek eredeti testét, mint hogy időgépével visszautazzanak az időben, és meg nem történtté tegyék a balesetet, ami átváltoztatta őket. Ezzel teljesen megváltoztatják a történelmet, és egy olyan jelent hoznak létre, melyben Thor az Egyesült Államok elnöke, és a világon szinte minden egyes embernek különleges képességei vannak. Mindezt egy idegen fajnak, a Skrulloknak köszönhetik, akik felfigyeltek a Földre Reed sikeres kísérlete után, és minden földinek olyan szert adtak, mellyel szuperképességeket nyerhettek. Egyedül Ben maradt meg embernek, és ennek köszönhetően tudja végül legyőzni a Földre érkező Skrullokat, akikről kiderül, hogy végig gonosz szándékok vezérelték őket. Ben végül kénytelen visszaállítani az eredeti idővonalat, hogy rendbe hozza az események folyását, és így újra Lénnyé változik. A történet végén újra megjelenik Fátum Doktor.
FRIGHTFUL (#30-32)
Johnnyt szörnyű parazita támadja meg, és haldoklik, ezért a többiek kénytelenek felkeresni Fátum Doktort, hogy segítsen nekik meggyógyítani őt. Fátum időközben Latvéria országába költözött, ahol uralkodóvá kiáltották ki, miután fellendítette az országot a tudásával. A zombi F4 ezalatt kiszabadul a fogságból, Fátum pedig mágia útján testet cserél Reeddel – ez a feltétele annak, hogy meggyógyítsa Johnnyt a parazitától, amit valójában ő helyezett bele. Johnnyból végül kikerül a parazita, de Fátum Reed testében nem tudja legyőzni a zombikat, ezért Reed lép közbe Fátum testében. Ő sikerrel jár, és Fátum legyőzetve visszacseréli a testeiket, majd a zombik világába kerül.
(A sorozat teljes listája megtekinthető itt.)
Egy ennyire vad, tébolyult ötletnél ritkán van középút: vagy nagyon tetszik a rajongóknak, vagy minden erejükkel gyűlölik. Millar kockáztatott, és bejött neki, hiszen a Marvel-zombikat hamar megkedvelte a nép – bár arra talán senki nem számított, hogy a népszerűségük nemhogy a Fantasztikus Négyesét, de az egész Újvilágét túlszárnyalja majd. Azóta már számtalan minisorozat született velük, csaknem minden évre jutott egy, a legutóbbi épp tavaly jött ki, és nyilván az sem véletlen, hogy a jelen kiadvány címe nem Újvilág: Fantasztikus Négyes, hanem Marvel Zombik lett. Az élőhalott rémségek már nálunk sem lehetnek ismeretlenek: a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 18. kötetében találkozhattunk velük, amely egyébként épp ennek a sztorinak a közvetlen folytatása.
Így belegondolva persze nem is meglepő a Marvel-zombik sikertörténete: Millar épp azt az elképzelést valósította meg, amely eredetileg az Újvilág célja lett volna, miszerint a klasszikus Marvel-univerzumban addig sosem látott, korábban elképzelhetetlen sztorikat alkossanak. Az agyzabáló szuperhősök tényleg mindenkit megleptek akkoriban, és bár a zombis műfaj mostanság már kezd kifulladni, bennük még mindig van annyi kraft, hogy időről időre kitermeljenek legalább egy rövid minisorozatot.
Részemről tetszett a Marvel Zombik rövidsége is, három fejezet bőven elég volt a bemutatásukra. Egy igazi, pörgős akció-horrort kapunk, amelyet mégis úgy tálaltak, hogy szinte minden korosztály olvashassa, tehát azért senki ne számítson 18+-os vérengzésre. Az első oldaltól az utolsóig épp a megfelelő arányban adagolják a háttérismereteket (megismerjük a zombivilág eredetét) és az ütős (bocs, nem szándékos szóvicc…) bunyókat – ha például mindig is tudni szerettétek volna, ki győzne a Lény és egy zombi Hulk összecsapásában, itt választ kaptok rá!
Ha tippelnem kéne, Millar egy afféle laza, nyári, B-kategóriás film képregényváltozatát akarhatta megírni, és ha így van, ez sikerült is neki. Nem kell komolyan venni, az ember hamar elfelejti, viszont kiváló kikapcsolódás, és ami a legfontosabb: veszettül szórakoztató.
Greg Land az évek során kapott már hideget is, meleget is az olvasóktól: bár sokan szeretik, gyakran szólják őt le „másolós” stílusa miatt. Így belegondolva tökéletesen passzol Millar őrült sztorijához, hiszen, ahogy fentebb említettem, azt is általában szeretni vagy gyűlölni szokták, a kettő közötti átmenet nincs. Kábé ugyanez igaz Landre is, és, mint a történet esetében, én ezúttal is a rajongók táborát erősítem.
Igen, Land valóban használ innen-onnan fotókat és rajzokat inspirációként, és nem ritkán egy az egyben le is másolja a testtartást és/vagy arckifejezést, ám ami engem illet, ez egyáltalán nem zavar, mert a végeredmény szerintem csodaszép. Az Ultimate Fantastic Four történetében az ő Sue-ja talán a leggyönyörűbb, és Reed, Johnny és Ben is teljesen rendben vannak – igaz, Johnny haját sosem tudtam megszokni, csak hogy valami negatívumot is említsek.
Ami pedig a kiadvány valódi sztárjait, a zombikat illeti, Land itt is igazán kitett magáért. Ijesztőek, borzalmasak, undorítóak, de épp csak annyira, hogy azért ne kelljen 18-as karikát biggyeszteni a borítóra. Gyakorlatilag csaknem a teljes Marvel-univerzum felvonul „zombifikálódott” formában, és azért lássuk be, egyszerre ennyire karakterrel dolgozni nem lehetett kis munka, ráadásul mindenkit tomboló szörnyetegként kellett ábrázolni, kiölve a megjelenésükből minden hősiességet.
Elismerem én, hogy Land stílusa nem mindenkinek jön be, és hogy a női szereplői mind szupermodell alkatúak, szinte ugyanolyan arccal, meg ott vannak még a másolós vádak is – de mit tegyek, én akkor is gyönyörködtem minden egyes képkockában. Talán ez valamiféle bűnös élvezet, és vállalom.
A Marvel Albumok 6. számában minden megvan, amit szeretek:
- az Újvilág, a kedvenc képregényes univerzumom;
- Mark Millar, az egyik kedvenc íróm;
- Greg Land, az egyik kedvenc rajzolóm;
- és zombik, akiknek a szellemi szintjével most, több hónapnyi lakásban ücsörgés után, rendkívül könnyen tudok azonosulni.
Bármilyen más élethelyzetben nagy valószínűséggel nem így lenne, de jelen pillanatban nekem ez így simán megér négy és fél F4-logót. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy sokan ráncoljátok a homlokotokat, mert nagyon nem értetek velem egyet, és persze nem is kell. Ahogy fentebb írtam: hadd legyen ez az én bűnös élvezetem – egy az elejétől a végéig gyilkos tempót diktáló, eszeveszett sztori. Mondanivalót ne keressetek benne, csak csodáljátok a hatalmas, album méretű oldalakat (kár, hogy az eredetileg dupla oldalak függőlegesen elfordított egyoldalasak lettek a magyar kiadásban…), és hagyjátok, hogy magával ragadjon Millar őrült hullámvasútja.
