Új megjelenés! Izé… Mit írhatnék még így bevezetésként erről a minisorozatról? Aki olvasta az eddigi fejezeteket, az úgyis tudja, hogy egy minden logikát nélkülöző őskáoszról van szó, és valószínűleg már csak becsületből vagy valamiféle perverz kíváncsiságból rágja át magát a hátralévő számokon (mint én). Aki pedig nem, az úgysem fogja most, az utolsóelőtti felvonásnál elkezdeni, és nyilván az én nem túl pozitív bemutatóim sem fogják meghozni a kedvét a sztorihoz. Megmondom őszintén, én is nehezen szántam rá magam, hogy külön kiemelve foglalkozzak az eddigiek után a legfrissebb, 4. számmal…

… de ha már végre felbukkan az Újvilág Pókembere, Miles Morales is, akkor legyen, megadom magam, csak megírtam ezt a bejegyzést. Nem voltak túl nagy elvárásaim, amikor leültem az új fejezethez, azon már túl vagyok, hogy bármi értelmeset reméljek az Ultimate End cselekményétől – szép rajzok, legalább egy-két értékelhető párbeszéd, és úgy nagyjából érthető legyen, mi miért történik. Ennyi, csak ennyit kívántam elöljáróban. Talán az nem nagy meglepetés, hogy a rajzok most is rendben voltak, úgyhogy ez bejött, de ami a többit illeti… Nos, katt tovább, és minden kiderül.

ULTIMATE END #4

Univerzum: Csatavilág
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz és borító: Mark Bagley
Alternatív borító: Kamome Shirahama

TE KINEK AZ OLDALÁN ÁLLSZ?
• TONY TONY ELLEN, CLINT CLINT ELLEN, HULK HULK ELLEN!
• A világok közti szakadás egyre inkább elmélyül…
• Vajon meddig foglalhatja el a két világ ugyanazt a területet?
• Itt jön MILES…

Szent szalámi, micsoda zűrzavar! Tényleg, odáig jutunk, hogy visszasírjuk az Ultimatum fejezeteit…?

Na jó, azt azért talán nem, de tény, hogy Bendis mintha egy jóval tehetségtelenebb alternatív változatának adta volna át a stafétát. Talán a zombi-Bendisnek a Holtföldekről, vagy a mini-Bendisnek Marville-ből, nem tudom, de ebben a számban a párbeszédek is egészen borzalmas szintre süllyedtek. Nézzétek csak meg: a legtöbb esetben, ha felcserélnétek a szövegbuborékokat, hogy más mondja őket, akkor is ugyanott lennénk, annyira nem számít, ki mit mond. A két Tony beszélgetése is értelmetlen és csak időhúzásnak jó, az pedig egyenesen nevetséges, hogy csak emiatt fordulnak egymás ellen a két realitás hősei. Hogy azért valami pozitívabbat is írjak, Fátum és Valeria (igen, most ők is felbukkannak) meglepően jól sikerültek a többiekhez képest, hűen hozzák a karakterüket, és igen, talán ez a párbeszéd a fejezet, sőt talán az egész minisorozat eddigi csúcspontja. Bevallom, még engem is elkezdett érdekelni, mi járhat Fátum fejében, és hogyan zárja majd le az eseményeket a fináléban.

A cselekményről nem sokat tudok írni, mivel még mindig látom át az ok-okozati összefüggéseket, mintha minden ok nélkül történne, csak úgy. Annyi azért lejött, hogy a fő konfliktus a két Tony vitája arról, hogy értesítsék-e Fátumot a fejleményekről, vagy ne, de hogy ez miért vezetett rögtön, a következő pár oldalon a klasszikus és újvilági karakterek (másolatainak) totális háborújához, arról lövésem sincs. Mindenesetre érdekes és kényelmes megoldás, hogy minden hős pont a saját világának Tonyjával értett egyet, gondolkodás nélkül, azonnal, annak ellenére, hogy a fejezet elején még mindenki egy oldalon volt a két Tony ellen… és íme, már jöhet is a nagy összecsapás, mert miért ne?

Megmondom őszintén, ha már akciójelenet, nekem sokkal jobban bejött a Megtorló és Bombázó összecsapása, főleg mikor Köpeny és Kard is bekapcsolódtak. Nem kellett több tucat hős, csak ők négyen, és egész élvezetesre sikeredett a jelenet, sőt talán itt még a karakterek is rendben voltak, még ha nem is volt tökéletes minden. Ha mindent így, kisebb léptékben mutattak volna, egy-egy hősre vagy csak párra koncentrálva, biztos érdekesebb végeredményt kaptunk volna, mint így, ezzel a nagy, átláthatatlan megaháborúval, amelyben mindenki mindenki ellen vonul, mint egy rakás agyatlan barbár.

A „slusszpoén” az egészben pedig az öreg Logan teljesen véletlenszerűnek tűnő felbukkanása épp a két világ összecsapásának kellős közepén. Igen, jól olvastátok, egyszer csak, minden előzmény nélkül, megjelenik az öreg Logan, és ha már ott van, bekapcsolódik a háborúba, amiről fogalma sincs, és senki még csak fel sem kapja a fejét a jelenlétén. Hogy került oda? Miért az újvilágiakhoz csatlakozik? Egyáltalán miért veti bele magát a harcba? Feltételezem, ezekre a kérdésekre majd a szintén Bendis által írt Old Man Logan következő fejezetében kapunk válaszokat, de ha így is lesz, attól itt még nem értünk semmit vele kapcsolatban, ráadásul gondolni kéne azokra is, akik nem olvassák azt a minisorozatot, és nincsenek képben az öreg Logannel kapcsolatban. Elképesztő, de komolyan…

A legutolsó oldalon pedig végre megérkezik Miles is… és vége, folytatása következik. Hogy hogyan fog egyetlen tizenéves srác megoldani mindent, még ha ő nem is másolat, hanem a valódi Pókember, arról elképzelésem sincs. Tényleg, róla miért is nem készült másolat? Fátum nem tudhatta, hogy életben maradt az egyik mentőhajón, nem igaz? Amúgy is, mi alapján készültek a másolatok? A már korábban elhunyt újvilági Amerika Kapitány és újvilági Megtorló például visszatértek, de az újvilági Peter Parker nem, szóval… Áh, hagyjuk.

A rajzok most is szépek, erre nem is térek ki részletesebben, Bagley alkotásaiért érdemes nézegetni a képregényt, de ennyi. Továbbá Fátum és Valeria miatt egy hangyányit érdekesebb lett a történet, és az sem hagy teljesen hidegen, mihez kezd majd Miles, ezért (és persze főleg a rajzokért) adok két Bendist az ötből.