X-Men Blue #4

Újvilági mutánsok, gyülekező!

2017. május 25. - The_Maniac

x04_banner.jpg

Új megjelenés! Odavagyok azért, amikor egy hosszabb sorozatban vagy történetben egy bizonyos ponton visszautalnak egy régebbi eseményre oly módon, hogy ugyanaz ismétlődik meg, de mégis valamelyest másképpen, elindítva ezáltal egy vadonatúj vonalat a cselekményben. Máris szemléltetem, mire gondolok: a sors úgy hozta, hogy már hosszú ideje, több mint két éve nem tudtam egyetlen X-képregényről sem bővebb bemutatót írni, hiszen az újvilági mutánsok mind odavesztek az univerzumuk pusztulásakor (meg aztán az X-Ment amúgy is kicsit mostohagyerekként kezelik mostanság a Marvelnél). Legutóbb az All-New X-Men 36. számában kaphattak komolyabb szerepet kedvenc tini mutánsaim, aztán jött a Secret Wars… és azóta semmi. Egészen mostanáig: ahogy azt már a múlt havi nyitányban is előrevetítették, az újvilági Rozsomák fia, Jimmy Hudson visszatért az X-Men Blue oldalain!

Bár magukat a múltból a jövőbe repített, fiatal X-eket jómagam sosem kedveltem, valahogy mégis mindig ők kerülnek kapcsolatba az újvilági X-ekkel. Még egyszer, utoljára találkozhattak velük otthonukban, az Újvilágban, annak megsemmisülése előtt, most pedig, valamivel több mint két évvel később világának egyik túlélője, Jimmy éppen megint beléjük botlik akkor, amikor talán az Újvilág újjászületésének kezdetén járunk. Az X-Men öt eredeti tagja ott volt tehát az újvilági mutánsokkal nem sokkal a vég előtt, majd utána egy új kezdetnél is – először ők voltak idegenek egy másik realitásban, ezúttal meg fordítva, ők a „házigazdák”. Na, erről beszéltem az előző bekezdésben: visszautalás és ismétlés, ám mégis másképpen, megfordítva a szerepeket, újfent összefonva és megerősítve a két világ mutánsainak sorsát. Mesteri – még ha nagy valószínűséggel nem is szándékos. De vajon valóban Jimmy maradt az egyetlen újvilági mutáns…?

X-MEN BLUE #4


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Cullen Bunn
Ceruzarajz: Julian Lopez
Borító: Arthur Adams


• SNIKT.
• SNIKT.
• SNIKT.

Mindig ünnepi hangulatba kerülök, ha egy visszatérő újvilági karakterről írhatok – hát még ha egyszerre ötről! Igen, ötről, szóval kapaszkodjatok meg, mert igazi újvilági csúcstalálkozó van készülőben, úgyhogy ennek fényében meglehetősen elfogult leszek a bemutatóban – ezért előre is elnézést, de ezt most engedtessék meg nekem. Rég vártam már egy ilyen pillanatra!

Az X-Men Blue már az indulásakor belopta magát a legtöbb kritikus és rajongó szívébe, és amennyire tudom, a népszerűsége azóta is töretlen. Vannak, akik egyenesen a legjobb képregénynek nyilvánították a Marvel az X-eket célzó feltámasztási hulláma, a ResurrXion címei közül – és úgy vélem, joggal. Bár az 1. számról csupán nagyon röviden írtam, majd az azt követő kettőt teljesen ki is hagytam, azért mindhármat olvastam, és talán úgy tudnám jellemezni, mint egy régi, klasszikus X-sorozat vadonatúj köntösben. Tény, hogy az eredeti ötös van a középpontban, kissé nosztalgikus hangulatba ringatva minket, ők mégsem olyanok már igazán, mint az igazi, egykori ötös, hiszen egy számukra új, modern világban kell boldogulniuk izgalmas, eddig sosem látott kalandokban – amelyek ugyanakkor minden képkockájukkal a hajdani aranykort igyekeznek idézni. Eh, nehéz ezt szavakba önteni… Lapozzatok bele egy-két fejezetbe, és érteni fogjátok!

Nagy szerencséje Jimmy Hudsonnak, hogy épp egy ilyen felkapott széria lapjain bukkanhatott fel újra. A porrá lett Újvilág túlélőinek minden segítségre szükségük van, hogy az olvasók újra megismerjék és visszafogadják őket (kivéve Milest, ő a jelek szerint egymagában is elég sikeresen helytáll), és személy szerint jelen pillanatban én el sem tudnék képzelni erősebb támogatást egy mutáns karakternek, mint az X-Men Blue eddig szinte kifogástalan renoméja. Persze nyilván az olyan Újvilág-fanatikusoknak, mint jómagam, lényegtelen, hol és milyen módon látják viszont kedvenceiket, ám aki nem ismerné Jimmyt, az így legalább egy igazán szórakoztató, érdekes sztoriban találkozhat vele először.

Az író, Cullen Bunn mindenképp piros pontot érdemel, amiért Jimmyt nemcsak úgy előrántotta a semmiből, hanem utána is nézett annak a bizonyos, a bevezetőben is említett újvilági kiruccanásnak az All-New X-Men idejéből, emlékeztetve mindenkit, hogy a főhősök egyszer már összefutottak az ifjabb Rozsomákkal. Elismerésre méltó, amikor valaki ilyen aprólékosan utánanéz egy szereplő hátterének (bár jegyezzük meg, ez kéne legyen a minimum, de sajnos manapság ritkaságszámba mennek az ilyen alapos írók…), ugyanakkor felvet pár kérdést. Ha az X-Men tagjai emlékeznek az Újvilágra, akkor más is emlékszik, aki járt már ott (például Peter Parker)? Illetve azzal tisztában vannak, hogy Miles és családja, barátai onnan származnak? Ha igen, ezt tudja maga Miles és környezete is? Egyáltalán ki mennyire van tudatában bárminek is az Újvilággal kapcsolatban?

Akárhogy is, én élveztem minden momentumát ennek a jól ismert, klasszikus (az X-ek új küldetésre indulnak, hogy felkeressenek egy azonosítatlan mutánst) és váratlan, újszerű (Jimmy és a teljes újvilági cselekményszál megkezdése) elemeket is tartalmazó fejezetnek, amely kettősség – mint fentebb már fejtegettem – az X-Men Blue legjellegzetesebb jegye. Tudom, hogy sokan már unják a rengeteg „Rozsomák-másolatot”, akik mindenfelé szaladgálnak (X-23, az öreg Logan, Daken, most még Jimmy is…), de bízzatok bennem, és adjatok egy esélyt a „szőke Rozsinak”. Hiszem, hogy Bunn hozzáértő kezei között jó helye lesz – ahogy a többieknek is. Bizony, a többieknek! Ugye nem felejtettétek el, hogy néhány sorral feljebb öt újvilági karaktert említettem? Hogy kik azok, azt most nem árulom el… ha hosszabb ideig velünk maradnak, úgyis esedékes lesz karakterevolúciós bejegyzést készítenem róluk, ahogy Jimmyről tettem. Vajon a jelenlétük feltételezheti azt, hogy újvilági túlélők egész kis csapatai rejtőznek itt-ott az új Marvel-univerzumban? Vagy akár azt, hogy aki az Újvilágban anno meghalt, az most a multiverzum újrateremtésének következtében ismét élhet? Kérdések, kérdések… 

Essék még pár szó a rajzokról is: ha Julian Lopez neve nem cseng ismerősen nektek, ne szégyenkezzetek, eddig én sem találkoztam sehol a munkáival, ám ezentúl igyekszem odafigyelni rá, mert tetszik, amit csinál. A szereplők mind egyediek, könnyen felismerhetőek, fiatalosak, a csatajelenetek dinamikusak és látványosak, a hátterek szépek és részletesek… Mi kell még? Mondjuk az olyan mesterektől, mint például a borítót megalkotó Arthur Adams, még nagyon messze van, de ne legyünk ennyire szigorúak – korrekt munka ez (bár elismerem, a szeplős Jean kissé furán hatott…).

Nos, ez lenne tehát az újvilági mutánsok feltámadásának kezdete, Jimmy és négy másik túlélő diadalmas visszatérése. Az eredeti ötöst ugyan nem kedveltem meg jobban, viszont különösebb bajom sem volt velük, Bunn és Lopez pedig tényleg mindent megtettek, hogy méltó módon üdvözölhessük újra a rég halottnak hitt karaktereket kedvenc univerzumomból. Ígérem, legközelebb igyekszem majd elfogulatlanabbul értékelni, ám most az egyszer hagyom, hogy az örömöm irányítson, és adok erre öt X-jelet!

xmenblue4rev.png

x5_1.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr6712537563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása