Lezárul az Ultimate Galactus-trilógia! Megkezdődik az Újvilág teljes és totális kiirtása, amikor Gah Lak Tus végre eléri a Földet – persze ehhez a Különítménynek, a Fantasztikus Négyesnek és az X-Mennek is lesz egy-két szava! Itt van hát az Ultimate Extinction, a trilógia záró darabja, amely akkoriban hatalmas felhajtást és reklámhadjáratot kapott, és sokan tényleg elhitték, hogy ez lesz az Újvilág vége. Persze nem így lett, de legalábbis Warren Ellis 14 fejezetből (plusz az Ultimate Vision-előzményfejezetek) álló sci-fi sagája ezzel lezárult.
A bejegyzésben megpróbálok majd minél tágabb képet adni a végső felvonásról, ahogy tettem az előző kettő esetében is. Talán a három minisorozat közül ez kapta a legvegyesebb fogadtatást, hiszen mindenki tűkön ülve várta már Gah Lak Tust, és egyértelmű volt, hogy a végeredmény nem lehet majd mindenki kedvére. Én többnyire pozitívan fogadtam a sztorit, de hogy annyira tetszett-e, mint az Ultimate Nightmare, azt bizony csak akkor tudjátok meg, ha végigolvassátok az ismertetőt!
ULTIMATE GALACTUS III. – ULTIMATE EXTINCTION
Mikor és hol jelent meg?
2006 januárjától 2006 júliusáig az alábbi kiadványokban:
Ultimate Spider-Man #86-88 / Ultimate X-Men #65 / Ultimate Fantastic Four #25-26 (előzmények) – Mark Millar / John Romita, Jr.
Ultimate Extinction #1-5 – Warren Ellis / Brandon Peterson
És magyarul?
Sajnos nem jelent meg.
Miről szólt?
Az előzményfejezetekben a női androidalakot öltött Vízió elmeséli, hogyan pusztított eddig a galaxis minden szegletében a rettegett Gah Lak Tus, majd a Világok Pusztítója megérkezik végre a Földre. Az ellene zajló csatából a Különítmény, az X-Men és a Fantasztikus Négyes tagjai egyaránt kiveszik a részüket: Vízió és Mahr Vehl támogatásával együttes erővel harcolnak a Földön és az űrben. Végül egy merész terv segítségével elüldözik a bolygópusztító entitást és annak hírnökeit.
Kik szerepeltek benne?
Fantasztikus Négyes
- Mr. Fantasztikus / Reed Richards
- Láthatatlan Nő / Sue Storm
X-Men
- X Professzor / Charles Xavier
- Jean Grey
- Küklopsz / Scott Summers
- Rozsomák / Logan / James Howlett
- Vihar / Ororo Munroe
- Kolosszus / Pjotr Nyikolajevics Raszputyin
Különítmény
- Amerika Kapitány / Steve Rogers
- Vasember / Tony Stark
S.H.I.E.L.D.
- Nick Fury
- Carol Danvers
- Sólyom / Sam Wilson
Mahr Vehl Kapitány
Vízió
Misty Knight
Jean DeWolff
Heather Douglas-klónok
Ezüst Utazók
Gah Lak Tus
Elhunyt valaki?
Igen, hőseink sikeresen végeztek az ellenséges Ezüst Utazók többségével és az őrült klónok seregével. Gah Lak Tusra is komoly csapást mértek, de őt csak elüldözték, elpusztítani nem tudták.
Hosszú távú következmények
Szerencsére itt azért akadt pár ezekből, ahogy az egy igazi eseménynél illik is, szóval vegyük őket sorba:
Az előzményfejezetek során Vízió újraalkotta a testét, és már női androidként jelent meg magában a miniben, akibe a Sólyom nem sokkal később bele is szeretett. Különös románcuk egészen Vízió haláláig tartott (erre a sajnálatos eseményre a Cataclysm prológusában került sor).
Felbukkant egy új karakter is, Misty Knight, bár lássuk be, ő nem túl sok vizet zavart se most, se később. Kár érte, elég érdekes szereplőnek indult, de aztán valahogy elveszett a süllyesztőben, igaz, az Ultimate Doomsday során még felbukkant.
Eddigre már minden rajongó nagyon várta az újvilági Gah Lak Tust is, aki itt végre tényleg megjelent, méghozzá hírnökeivel, az Ezüst Utazókkal együtt. Ezúttal sikerült elüldözni a bolygófalót, hogy aztán a Hunger során egyesüljön a klasszikus univerzum Galactusával, a gonosz, szárnyas Ezüst Utazókat pedig a megszokott deszkás Norrin Raddra cserélték az Ultimate Fantastic Four egy későbbi sztorijában. Véleményem szerint mindkettőnek lehetett volna ennél jóval több szerepe is az Újvilág történetében…
Mahr Vehl is újfent bizonyította, hogy a Földet tekinti igazi otthonának, és legalább olyan elszántan küzdött a bolygóért, mint bármelyik hős. Így végül a S.H.I.E.L.D.-nél maradhatott, és újra láthattuk őt az Ultimate Doomsday köteteiben és a Hunger számaiban – ez utóbbiban sajnos el is halálozott.
Az egész sztori egyenesen vezetett egy másik minisorozat, az Ultimate Vision történéseihez, melyben Vízió és a Sólyom együtt számoltak le Gah Lak Tus egy, a Földön maradt darabjával – illetve ebben találkoztunk először az A.I.M. sötét szervezetével és vezetőjükkel, George Tarletonnal, aki Gah Lak Tus megszállottja lett. Bár különálló sztorinak nem rossz, ezt a minit már egyáltalán nem nevezném eseménynek, így külön nem is fogok foglalkozni vele. Sajnálatos, hogy a civilizációkat leromboló kegyetlen entitás, Gah Lak Tus fenyegetése valahogy egészen feledésbe merült a Cataclysm eseményig, és ott is a klasszikus Galactus vette át inkább az újvilági helyét.
Egyéb érdekességek
Bizonyos módon ez volt az első, több címen is átívelő esemény: maga az Ultimate Extinction ugyan különálló miniként jelent meg, és a hatásai sajnos nemigen voltak érezhetők más sorozatokban, de a hat rövid előzményfejezet Vízió főszereplésével (Visions címmel, együtt afféle nulladik Ultimate Vision-számként) a többi ekkor futó Ultimate-címben jelent meg. Ezek célja persze az volt, hogy beharangozzák és népszerűsítsék minden sorozat olvasói között a közelgő trilógiazáró sztorit, amely így mindhárom felvonás közül a legtöbb reklámot kapta.
Ezt a minit is Warren Ellis írta, ahogy az előző kettőt is, míg a prológusként szolgáló Visions-fejezeteket Mark Millar – aki eredetileg írta volna magát az eseményt is, ha nem lettek volna ekkor egészségügyi problémái. Egyébként eleinte hatrészesnek tervezték a záró felvonást, de ez a szám végül ötre csökkent.
Az esemény monumentalitását hangsúlyozandó ezúttal együtt harcoltak a Különítmény, az X-Men és a Fantasztikus Négyes tagjai, csak szegény Pókember maradt ki a buliból (bár igaz, hogy a másik három csapatból sem volt jelen mindenki).
Amikor később, az Ultimate Fantastic Four egyik sztorijában ismét felbukkant egy Ezüst Utazó, azzal magyarázták a dolgot, hogy Gah Lak Tus róla mintázhatta a hírnökeit, de az igazi Utazó nem őt szolgálja, és a neve Norrin Radd.
Összegzés
Ezzel a minivel ért tehát véget az Ultimate Galactus-trilógia, és ennek megfelelően egy igazán epikus történetet akartak elénk tárni. Nos, ez többé-kevésbé sikerült is.
Akkoriban Gah Lak Tus érkezése számított az addigi legnagyobb és legkomolyabb fenyegetésnek, amivel az Újvilágnak szembesülnie kellett, így nem meglepő, hogy már jóval az 1. szám előtt csúcsra járatták a sorozat reklámkampányát. Ott voltak ugye rögtön az Ultimate Vision-előzményfejezetek az éppen futó sorozatokban, hogy minél több rajongóhoz eljusson az Ultimate Extinction híre – nem mondom, ezek tényleg hangulatosak voltak, és, mint már írtam, Vízió is ezekben vette fel új alakját. Aztán ott volt ugye a trilógia első két felvonása, amelyek ugyan különálló történetekként is működtek, azért elsősorban mégis azt szolgálták, hogy felvezessék a Világok Pusztítójának érkezését. És végül, de nem utolsó sorban, ott volt a rengeteg találgatás, hogy vajon milyen is lesz az újvilági Gah Lak Tus. Mindenki kíváncsi volt rá, hogyan passzolhat majd az Újvilág jóval realisztikusabb univerzumába egy hatalmas, lila ruhás óriás.
Nos, sehogy (legalábbis itt még nem). Gah Lak Tus egy több egységből álló kaptártudatként jelent meg, amelyet egyetlen közös akarat, a pusztítás mozgatott. Ha pedig ő ennyire más lett, a hírnöke, az Ezüst Utazó sem kerülhette el, hogy alaposan megváltoztassák: kapásból több lett belőle, és a híres deszka helyett inkább a szárnyakat részesítették előnyben. Ennek a két ikonikus, kozmikus karakternek az ilyen alapvető újraképzelése bizony vegyes fogadtatásban részesült – és kövezzetek meg, de én abba a táborba tartozom, akiknek tetszett mind az újvilági Gah Lak Tus, mind az újvilági Ezüst Utazó(k). Egy gyilkos gépraj, amely az űrben vándorol és bolygót bolygó után semmisít meg, hiszen neki minden csak energiaforrás… Sajnálom, de engem ezzel megvettek! Csalódott is voltam, hogy legközelebb csak a Hunger során találkozhattunk vele (na jó, előtte még egyetlen darabjával az Ultimate Vision számaiban), és ott is hamar behódolt a klasszikus Galactusnak. És mondhattok akármit, az Ezüst Utazók olykor egészen félelmetesek és embertelenek voltak, és tökéletesen betöltötték a nekik szánt fenyegető szerepet. Sokkal jobban tetszettek, mint a később színre lépő Norrin Radd.
Szerencsére a hangulat is visszatért az Ultimate Nightmare sötét, baljós stílusához, és Ellis a sci-fi elemeket sem sajnálta a sztoriból – ez az én szememben ismét csak pozitívum. A három felvonás közül ráadásul erre a legkönnyebb ráhúzni az „esemény” megnevezést, hiszen fontos szerepet kapott mind a Különítmény, mind a Fantasztikus Négyes, és mind az X-Men legtöbb tagja, valamint itt tényleg a teljes Újvilág jövője volt a tét. Elszomorított viszont, hogy az előzményfejezeteket leszámítva egyetlen címben sem éreztük igazán Gah Lak Tus érkezésének a hatását, nem is nagyon utaltak vissza rá hőseink, pedig hát gyakorlatilag a halál torkában volt az egész bolygó. Vagyis, bármilyen nehéz is ezt leírnom, aki kihagyja ezt a minit, sőt, az egész trilógiát, gyakorlatilag úgy olvashatja végig az ekkor futó sorozatokat, hogy fel sem tűnik majd neki, hogy valami kimaradt. Az Ultimate Nightmare és az Ultimate Secret esetében ez még csak-csak elfogadható, hiszen titkos akciókról volt bennük szó, kevés résztvevővel, de itt azért… Valami komolyabb utóhatása igazán lehetett volna a sztorinak, és nemcsak egy szegény, árva Ultimate Vision minisorozat a maga öt számával. De legalább megkaptuk Víziót és Mahr Vehlt az Újvilágba, még ha ők se kaptak túl sok szerepet a későbbiekben.
A rajzokat illetően nekem semmi panaszom nincs, Brandon Peterson stílusát mindig is nagyon csíptem, úgyhogy nem maradt más hátra, mint az értékelés. Jó volt a sztori? Igen, nekem bejött. Esemény volt? Az, bár az utóhatások csúnyán elmaradtak, és a többi sorozat szempontjából mintha meg se történt volna. Így viszont legalább önmagában is megállja a helyét annak, aki csak ezt a minit szeretné elolvasni. Hangulat? Rendben volt. Rajzok? Mint írtam, azok is. Ha csak egy kicsit jobban kihatott volna a teljes Újvilágra, és nem hanyagolják úgy el az itt felbukkant karaktereket, akár még az Ultimate-vonal első korszakának legmeghatározóbb címe is lehetett volna belőle. A készítők tehát óriási ziccert hagytak ezzel ki, így csak négy Gah Lak Tus-egységet tudok neki adni az ötből.
