Új megjelenés! Ez még csupán a második kritikám az All-New Ultimates kapcsán, de egyben máris az utolsó is. Bizony, sajnos pont így jött ki a lépés, hogy épp most érkeztünk el a sorozat befejezéséhez, és 12 szám után ez a cím is véget ér. Egyik szemem sír, hiszen egy Ultimate-képregény lezárása mindig szomorú, de a másik nevet, mert így legalább nem kell többet Amilcar Pinna borzalmas rajzait néznem (elnézést attól, aki szereti a stílusát, de én tényleg nem tudok mást mondani rá).
A Marvel mostanra végképp megunhatta az állandó kudarcokat, és kegyetlenül lecsaptak először az Ultimate FF-re, most pedig szegény Különítményre. Nem maradt más tehát a negyedik korszakban, mint a Miles Morales: The Ultimate Spider-Man állandó címként, és ez nem túl biztató. Vajon képes lesz Bendis és Miles elvinni egy teljes univerzumot egyetlen havi megjelenésű képregényben? Fennmaradhat ebben a formában az Újvilág, vagy végképp megszűnik a Secret Wars során? Még csak találgathatjuk, milyen válaszokat kapunk majd ezekre a kérdésekre, de addig is: jöjjön az All-New Ultimates fináléja!
ALL-NEW ULTIMATES #12
Univerzum: Ultimate Marvel (Újvilág)
Írta: Michel Fiffe
Ceruzarajz: Amilcar Pinna
Borítórajz: David Nakayama
• A MEGRÁZÓ BEFEJEZÉS!
• A legkeményebb, legdurvább utcai csapat epikus, mindent megváltoztató végső csatája! Vajon milyen sors vár rájuk?
• Képes lesz A KÜLÖNÍTMÉNY ismét megmenteni a várost a katasztrófától úgy, hogy közben ők is életben maradjanak?
• Szörnyek, káosz és szupererővel bíró ellenfelek! Ha nem ez MINDEN MARVEL-KÉPREGÉNY LEGEMLÉKEZETESEBB FINÁLÉJA, akkor nem tudjuk, mi lehetne az!
A bevezetőben már említettem, hogy a sorozat befejezése egyszerre szomorú és örömteli, de azért újvilági rajongóként valójában nyilván az előbbi az igaz rám. Jó volt látni egy olyan csapatot, amelyik teljes egészében tapasztalatlan tinikből állt, mert ilyenre még a klasszikus Marvel-univerzumban se nagyon volt példa a Young Avengers óta. Igen, talán a Különítmény név nem illett rájuk, de akkor is. A sztori végig rendben volt, a borítók meg kivételesen jól sikerültek – csak az a fránya, rettenetes rajzstílus ne lett volna.
Fiffe egy grandiózus csatajelenettel kezdte volna az utolsó számot, de sajnos végül az egésznek nagyobb lett a füstje, mint a lángja. Úgy tippelem, a sorozatzárás miatt kellett ilyen hirtelen lezárnia a küzdelmet, így az alig bontakozhatott ki, máris vége lett. Ennek köszönhetően viszont legalább jutott idő arra is, hogy méltó módon elbúcsúzhassunk a karakterektől, ami azért egy finálénál mégiscsak elengedhetetlen.
Míg a párbeszédek és Bombázó belső monológja hozták a szokásos szintet, addig a rajz továbbra is ugyanolyan förtelmes volt, mint a korábbi számokban. A csatajelenet látványvilága kritikán aluli, a szereplők lóarcai alig-alig tükröznek bármiféle emberi érzelmet, a furcsa szögekből rajzolt beállításokat pedig ne is firtassuk inkább. Pinnának rengeteg karakterrel kellett dolgoznia, és aláírom, hogy ez nem könnyű, de ez akkor sem lehet mentség mindenre. Hogy azért valami „pozitívat” is mondjak, a 80-as évekre emlékeztető színezést egészen sikerült megszoknom így a végére, de azért az sem lett a szívem csücske.
Mint írtam, ismét Bombázótól kaptunk belső monológot, így Fiffe rá koncentrálva búcsúzott hőseinktől. Ez nem is baj, hiszen neki eddig nem sok rivaldafény jutott, de most, a zárásra Lana egy erősebb, magabiztosabb karakterként „született újjá”, úgyhogy nagyon remélem, hogy látjuk még őt valahol a jövőben. Ami a többieket illeti, nemcsak egy csapat lettek így 12 szám után, hanem egy igazi kis család, ami még érzelmesebbé tette a búcsújukat. Kialakult közöttük az a dinamika, amely még az elején alig-alig jellemezte őket, és óriási veszteség az nekünk, hogy nem láthatjuk jobban kibontakozni a szinte tökélyre fejlesztett csapatmunkájukat. Sajnos ez az egész sorozatról elmondható: mire igazán belelendültünk volna a sztoriba, és megszoktuk volna ezt az Új Különítményt, addigra véget is értek a kalandjaik. Kár értük.
Próbáljunk csak a szépre emlékezni, és kapjanak erre a fináléra három és fél Különítményt az ötből.
