Új megjelenés! A héten folytatódott a múltból a jelenben ragadt, majd onnan az Újvilágba került Új X-Men ifjú hőseinek kalandja Miles Moralesszel és az újvilági X-Mennel – ez a mondat már önmagában is nehezen emészthető, de szerencsére magáról a képregényről ezt nem mondható el. Minimális háttértudással is élvezhető alkotást kaptunk Bendistől és Asrartól, úgyhogy senki ne rettenjen meg a sok idő- és dimenzióutazástól. Különben is: ez a laza, pár fős átruccanás egyik univerzumból a másikba épp kapóra jöhet mindenkinek egy kis bemelegítő gyanánt a Secret Wars őrülete előtt, nem?
De legyen is elég ennyi a Titkos Háborúból, koncentráljunk most tényleg csak az X-ekre (és persze Milesra)! Már az előző számok alapján sejteni lehetett, hogy a nagy főellenségük ebben a sztoriban az újvilági Fátum lesz, és bizony így is lett. Beindul az akció, méghozzá ezerrel, és a két világ X-Menje Pókemberrel kiegészülve totális támadást indít Victor latvériai kastélya ellen. De vajon elég lesz pár fiatal mutáns a félelmetes Fátum ellen…?
ALL-NEW X-MEN #35
Univerzum: Ultimate Marvel (Újvilág)
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz: Mahmud Asrar
Borítórajz: Sara Pichelli
Alternatív borítórajz: Salvador Larroca
• Az ÚJ X-MEN kalandja az Újvilágban folytatódik!
• Vendégszerepben Miles Morales és sok más újvilági karakter!
• Vajon ezt követően hogyan változik majd meg a két világ?
Ha egy Bendis-képregényről írok, már lassan meg sem kell említenem, milyen remekül ábrázolja a mester a karaktereket. Az Új X-Men tagjainak szinte minden egyes mondata arany, tökéletesen passzolnak a szereplőkhöz, és hibátlanul átérezhető belőlük a jellemük, az újvilági társaikra meg mindez hatványozottan igaz, hiszen közöttük az Újvilág Guruja talán még otthonosabban mozog. Bendis tökéletesen ragadja meg az újvilági Angyal halálának kérdését a párbeszédekben, a klasszikus és az újvilági Kitty Pryde kapcsolatát, vagy a két Jeant, akikkel pedig már az előző számban is magasra tette a lécet. A két X-Men reakciói egymásra tényleg a lehető legérdekesebb kérdéseket feszegetik, szóval ezért már megérte összeereszteni őket, és az egész egyáltalán nem érződik erőltetettnek. Ez persze a Spider-Men után talán nem is annyira meglepő, viszont felvetődik a kérdés, hogy vajon Bendisen kívül képes lenne-e még más író is ilyen profin kezelni a klasszikus Marvel-univerzum és az Újvilág találkozását. Én mindenesetre azt remélem, hogy igen: ha az Új X-Men tagjai, akik már eleve eléggé össze vannak zavarodva az időutazásuk miatt, ilyen simán beilleszthetők egy újvilági közegbe, az ottani, szintén rengeteg borzalmat átélt X-Men mellé, akkor miért ne működne ez másokkal is, jóval nagyobb léptékben?
Az tehát tiszta, hogy Bendis ismét kimagasló teljesítményt nyújt, de mi a helyzet Mahmud Asrarral? Hadd nyugtassak meg mindenkit: ő is a tehetsége legjavát nyújtja ebben a fejezetben. Már az önmagában elismerést érdemel, hogy mennyi karakterrel kell dolgoznia egyszerre, de ha ehhez még hozzávesszük a csodálatos csatajeleneteket, vagy például Miles mozgását és a két Jeant, akkor leszögezhetjük, hogy Asrar is egészen elképesztő munkát vitt véghez. Külön pozitívum, hogy a rajzainak lelke is van: rengeteg humort csempész bele olykor csak egy-egy arckifejezésbe, és az is egyértelműen érezhető a képkockákon, hogy az X-ek milyen közel állnak egymáshoz, szinte családként működnek. Eleinte bizonytalan voltam vele kapcsolatban, elismerem, de sikerült felnőnie Bendishez.
Összességében tehát nehéz bármiféle komoly negatívumot mondanom, ha csak azt nem, hogy túl hamar a fejezet végére értem, és tűkön ülve várom a folytatást. Aki szereti az Új X-Ment, annak azért, aki szereti az Újvilágot, annak azért, aki pedig szereti Bendist és/vagy Asrart, annak azért kötelező olvasmány. Lehet, hogy nem váltja meg a világot, de rendkívül szórakoztató, és hál' istennek felpörgött a sztori, ahogy a legutóbbi számnál reméltem, úgyhogy részemről négy és fél X-logó az ötből.
