Új megjelenés! Én próbálkoztam, de tényleg! Mindent megtettem azért, hogy jobban megismerjem és megkedveljem a The New Avengers főhőseit – utánaolvastam Napfoltnak, Csalogánynak, Hulkfinak, de még Mókuslánynak is, belelapoztam pár korábbi képregényükbe, és amennyire az időm engedte, még az adatlapjaikat is áttanulmányoztam. Nehogy már az legyen, hogy végig a főgonosznak drukkolok, gondoltam én, és igyekeztem, komolyan igyekeztem, hogy ezek az Új Bosszú Angyalai is szimpatikussá váljanak a szememben. Félig-meddig ez sikerült is (Mókuslány kivételével, tőle még most is kiráz a hideg), így némileg magabiztosabban ültem neki a The New Avengers 2. számának.
És ekkor kezdődtek a bajok. Amit még a nyitánynál hajlandó voltam elnézni, mert az mégiscsak egy felvezetés volt, azt most, a folytatásnál már kevésbé. Igazán dicséretes, hogy egy hónap alatt két számot is kaptunk, tökjó, de a mennyiség nem kárpótolhat a minőségért – illetve annak hiányáért. A részletekbe a kattintás után megyek csak bele, de már most tisztázzuk, hogy akinek már a bevezető fejezet sem tetszett, annak semmiképp sem ajánlanám az e heti felvonást sem – sőt, akinek az bejött, még az is csak óvatosan közelítsen a 2. számhoz, mert szerintem elég durván zuhant a színvonal. Persze ízlések és pofonok, lehet, hogy az én várakozásaim voltak irreálisan magasak, nem tudom, de a csalódottságomat nem fogom véka alá rejteni. Katt tovább, ha van hozzá merszetek…
THE NEW AVENGERS #2
Univerzum: Új Marvel-univerzum
Fejezetcím: Neohedron
Írta: Al Ewing
Ceruzarajz és borító: Gerardo Sandoval
Alternatív borítók: Bill Sienkiewicz és Simon Bisley
MINDEN MEGÚJULT. A SECRET WARS után örökre megváltozott a régi rend – és Bobby DaCosta, azaz Napfolt ott áll a változások középpontjában. Bemutatjuk az AVENGERS IDEA MECHANICS csapatát, egy szuper-tudományos, globális mentőalakulatot a holnap hőseivel… itt és most! Amerika nem kér belőlük! A S.H.I.E.L.D. nem tudja, mihez kezdjen velük! Ám a Föld nem élheti túl, ha nincsenek… az ÚJ BOSSZÚ ANGYALAI!
Nem biztos, hogy a The New Avengers szerencsés címválasztás volt ehhez a sorozathoz, hiszen így az ember akaratlanul is összehasonlítja a nagy elődökkel, melyeket Brian Michael Bendis és Jonathan Hickman írtak – én is így tettem már az 1. számnál is, és most sem tudtam ezt elkerülni. Persze legyünk azért igazságosak: Bendis és Hickman sorozatai már lezáródtak, így kerek egészként kezelhetők, míg Al Ewing sztorija még csak a második fejezetnél jár. Sajnos azonban már most is látszik, hogy ha ez így megy tovább, akkor nem számíthatunk sok jóra…
Pedig Ewing korántsem kezdő író, a Bosszú Angyalai sem ismeretlenek a számára, itt mégis mintha önmaga paródiája lenne. A cselekmény nem sokat fejlődött a nyitányhoz képest, a kristályfejű valamik meg továbbra is nevetségesek, ezen nincs mit szépíteni. Ezúttal is az újvilági Reed az egyetlen izgalmas, többé-kevésbé jól megírt karakter: az elmebeteg monológjai és az ördögi terve viszik el a hátukon az egész képregényt. Komolyan érdekel, mi lesz a következő lépése (remélem, nem pár újabb kristályfejű izomkolosszus gorillatesttel és skorpiófarokkal, mert ilyesmiket kábé ötévesen rajzoltam unalmamban…), de akármi is lesz az, könyörgöm, ne ebben a sorozatban tegye meg, mert az Új Bosszú Angyalai szánalmas ellenfelei lennének. A hősök közül talán Sólyomszem az egyetlen, aki meg tudna ragadni, de még az ő szájába is olyan béna szövegeket adtak, hogy valósággal fájt olvasni. „Ma kiérdemeltétek, hogy ti legyetek az Új Bosszú Angyalai!” Anyám, borogass…
Gerardo Sandoval rajzai sem fejlődtek sokat a legutóbbi szám óta, de elismerem, hogy azért akadt pár képkocka, ami tetszett – ismét főként azok, amelyeken Reedet és csatlósait ábrázolta. Olykor-olykor talán sok volt a beteges, ördögi vigyorból, de a sötét, fenyegető helyszín például baromi jól passzolt Reedhez, úgyhogy itt dicséret illeti a színezést is. Ám ami a többieket illeti, maradtak az elnagyolt, mangaszerű, szinte már-már groteszk alakok, amelyek csak a kristályfejű szörnyekhez illenének, de a hősökhöz ilyen formában egyáltalán nem. Viszont ha választanom kellene a sztori és a rajzok között, akkor még mindig inkább a rajzok mellett döntenék.
Tény, hogy eddig ezzel a sorozattal sikerült az eddigi New Avengers-címekhez képest egy valóban vadonatúj és merőben más élményt nyújtaniuk: ugyanis azokhoz képest ez szörnyű. Tudom, vagy legalábbis hiszem, hogy Ewing ennél többre is képes, és még most sem túl késő a helyes irányba terelni a sztorit – de addig is ez így csupán másfél Bosszúangyal-jel az ötből.
