Új megjelenés! Amikor legutóbb magukra hagytuk hőseinket, épp nem állt túl jól a szénájuk. Ms. Marvelt és Novát kitették a csapatból, a többiek pedig olyan csatába keveredtek, amelyet látszólag nem nyerhetnek meg. Sőt, Vízió a jelek szerint átállt az ellenség mellé, míg Thor elvesztette a pörölyét és így az erejét is. Akárhogy is számolom, ezzel csupán hárman maradtak – Vasember, Amerika Kapitány és Pókember –, miközben az ellenfelek folyamatosan özönlenek minden irányból… és minden idősíkról. Ja igen, tudniillik már némi időutazás is keveredett a sztoriba, csak hogy ne unatkozzanak főszereplőink. Vajon van bármiféle esélyük is, hogy kimásszanak ebből a lehetetlen helyzetből?
Ha még emlékeztek, az előző fejezet nekem bejött, még ha nem is volt tökéletes, hiszen mindenképp úgy éreztem, fejlődés mutatkozott a korábbi számokhoz képest minden téren. Nagyon drukkoltam hát, hogy a sorozat meglovagolja ezt a lendületet, és tovább pörögjön még pozitívabb irányba, mert már nagyon ránk fér egy igazán szórakoztató, a nagy elődökhöz méltó Avengers-cím ebben az új Marvel-univerzumban. Félek, hogy a vészesen közelgő események, a Standoff és a Civil War II forgatagában elvész az All-New All-Different Avengers minden bája és önállósága, úgyhogy még most, ezek előtt kellene egy igazán emlékezeteset villantania az alkotóknak. Katt tovább, és kiderül, sikerült-e!
ALL-NEW ALL-DIFFERENT AVENGERS #6
Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz: Mahmud Asrar
Borító: Alex Ross
Fény derül a Bosszú Angyalait a háttérből irányító gonosztevő kilétére! Az illető olyasvalaki, aki már szinte az eredeti csapat születésétől része volt a Bosszú Angyalai történetének, ám ilyen formában még soha, sehol nem láthattátok! Itt zárul a sorozat első sztorija – és ki nem találjátok, ki marad majd állva az utolsó oldalon.
Nincs mentség: most már bőven túl vagyunk a sorozat kezdeti időszakán, a hatodik fejezetnél már illene pörögnie a sztorinak a mostanra lehetőleg érdekesen felépített karakterekkel. Az előző felvonás ebből a szempontból szerintem helyes irányba indult el, ám attól tartok, eddig tartott az akkor tapasztalt lendület. A főhősök szerencsére továbbra is le tudnak kötni, ugyanakkor Waidnek egyelőre nem sikerült hozzájuk méltó kihívást vagy ellenséget kreálnia.
A nagy főgonosztól, Kang ezen idősíkon ragadt verziójától azért én többet vártam. Először is, ha már minden vadonatúj és merőben más, nem értem, miért kellett egy ilyen ősrégi, már agyonhasznált gonosztevőt előrángatni (még ha most máshogy is néz ki, mint megszoktuk, nagy kaland). Félreértés ne essék, Kang menő arc, tényleg szeretem, de ez nem változtat a tényen, hogy egy efféle mindent megújító sorozathoz egy valóban újszerű fenyegetés jobban illene, legalábbis én így gondolom. Ráadásul ezúttal még a szokásos szintet sem ütötte meg a „zseniális, ördögi terve”, úgyhogy összességében Waid engem nem nyűgözött le ezzel az ellenféllel semmilyen téren. Mennyire klisés és régimódi például, ahogy hosszas monológban ecseteli gonosz szándékait egy új dinasztia felépítésére, mialatt a hősöknek épp annyi ideje marad, hogy összeszedjék magukat? Ne már… Még Pókember is felhívja a figyelmünket arra, hogy ez mennyire nevetséges, ám ettől Kang csak folytatja megállás nélkül.
Persze, ha még emlékeztek, nekem már múltkor sem Kang tetszett igazán, hanem a másik gonosztevő, az árulóvá vált Vízió. Nagy bánatomra sajnos ezt a vonalat is meglehetősen gyorsan és kiszámíthatóan zárták le: valójában Kang programozta át Víziót, hogy őt szolgálja, úgyhogy a karakternek nem voltak saját céljai, sem önálló motivációja. Végig egy báb volt – ennyi, és nem több. Kezeket fel, ha szerintetek is ez a legötlettelenebb befejezése a gonosz Vízió történetszálának!
Azért pozitívumok is vannak, méghozzá maguk a Bosszú Angyalai, akik egyre összeszokottabban dolgoznak együtt. Jó volt látni, ahogy mind együtt küzdenek tökéletesen olajozott gépezetként, remekül kiegészítve egymást, és hogy a fiatalok is ugyanolyan elszántak és hatékonyak, mint a felnőttek. Az időutazásos részek ugyan nélkülöznek mindenféle logikát, és teli vannak paradoxonokkal, amelyektől dr. Emmett Brown haja még inkább az égnek állna, de ha megpróbálunk ezektől eltekinteni, végül is szórakoztatóak. Tetszett még az Amerika Kapitány és Thor között alakulgató egyre erősebb kötődés, amely így most már akár elvezethet egy igazi, megalapozott csókhoz is, nem egy olyan hirtelen jött ötlethez, mint a 4. számban. Azzal, hogy Sam ismeri Jane titkát, első körben egy szoros barátság jöhet létre kettejük között, amiből aztán bármi lehet még.
Ami pedig szerencsére változatlan az előző felvonáshoz képest, azok Asrar csodás rajzai. Nem is tudok semmi rosszat írni róluk, a vizuális élményért önmagában megéri ezt a fejezetet végiglapozni. Ugyan a sztori hagy némi kívánnivalót maga után, de azt örömmel tapasztaltam, hogy legalább a rajzok folyamatosan szebbek és kidolgozottabbak lesznek.
Mit is írhatnék végszóként? Mindent egybevetve a csapat első komoly kihívásának története, ha hajszálnyival is, de véleményem szerint jobban sikerült, mint a kezdeteket bemutató három rész. A csúcspont nekem az előző fejezet volt, ez a mostani ahhoz képest kicsit csalódás, úgyhogy három és fél Bosszúangyal-jelet tudok adni rá az ötből. A következő szám már az új esemény, a Standoff részeként jelenik meg – meglátjuk, mekkora sikerrel.
