Új megjelenés! A The New Avengers számomra már az (újra)indulása óta csakis a főgonosz, az újvilági Reed Richards miatt érdekes – ebből sosem csináltam titkot. Ezért lehet, hogy az eddigi számok közül kizárólag az első kettővel, illetve legutóbb az ötödikkel foglalkoztam külön, hiszen csupán azokban kapott kisebb-nagyobb szerepet őgonoszsága. Most, a hetedik fejezetben végre ismét felbukkant, méghozzá központi szerepben, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy újra önálló bejegyzésben mutassam be az Új Bosszú Angyalainak aktuális felvonását. Azt ugyan sosem fogom megérteni, Reed miért foglalkozik ennyit ezzel a csapattal, miközben ott vannak a számára sokkal komolyabb fenyegetést jelentő The Ultimates vagy Squadron Supreme hősei, de hát ez van, szegény ebben a sorozatban ragadt.

Ám ha már így alakult, akkor legalább cserébe héba-hóba nagyobb szerepet is oszthatnának neki, mint ahogy tették ez alkalommal is – és ez bizony szerintem a képregény javára vált. Ami azt illeti, maguk az Új Bosszú Angyalai ezúttal szinte teljesen háttérbe szorultak, közülük mindössze ketten vannak jelen a teljes fejezetben, a hangsúly pedig helyettük egyértelműen a gonosztevőkre, egész pontosan főként Reedre és az általa beszervezett másik Fehér Tigrisre tevődött. Érezhetően egy afféle átvezető számot kaptunk két nagyobb sztori között, ám mégis, én ezt jobban élveztem, mint bármit, amit ez idáig ebben a sorozatban láttam. Hihetetlen, de le merem írni, hogy ezen a héten nálam a The New Avengers az All-New All-Different Avengers fölé tudott kerekedni… Katt tovább, és máris kifejtem, miért!

THE NEW AVENGERS #7

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Fejezetcím: Fearful Symmetry
Írta: Al Ewing
Ceruzarajz: Joshua Cassara
Borító: Yasmine Putri

• Az újvilági Reed Richards visszatér! Vajon mire készülhet a W.H.I.S.P.E.R. álnok vezetője a Fehér Tigrissel?
• És ha már itt tartunk – ez MELYIK Fehér Tigris?
• Angela Del Toro újra felöltötte híres ruháját! De vajon barát vagy ellenség? És mi lesz így Ava Ayalával?

Ha még emlékeztek, a korábbi számokban a legkomolyabb problémáim a csapat felépítésével, illetve a hangulathoz véleményem szerint nem passzoló rajzstílussal voltak. Nos, annak köszönhetően, hogy ezúttal alig látunk valakit az Új Bosszú Angyalaiból, illetve hogy rajzolót is cseréltek, számomra mindkét gond megoldódott – és bár tudom, hogy a sorozat címe nem Ultimate Reed Richards, hanem The New Avengers, mégis jó volt látni, ahogy ez alkalommal kedvenc újvilági gonosztevőm került a középpontba. Nyilván ez csupán egyetlen fejezet erejéig történhetett meg, de hátha lesz még ilyen néha-néha a továbbiakban is.

Karakterközpontú, intelligens cselekményvezetés, amely ugyan tartalmaz látványos csatákat is, mégsem arra épül az egész, hanem ténylegesen a történetre – ezt már szeretem! Még az sem zavart különösebben, hogy egyszerre két Fehér Tigris is szerepelt a sztoriban (ahogy mostanában a legtöbb Marvel-hősből legalább kettő vagy több van mindenfelé…), hiszen volt értelme mindkettőnek, volt jelentősége annak a sztori szempontjából, hogy pont ők ketten feszültek egymásnak, és hiába ugyanaz a név, a két hölgy nem is lehetne egymástól eltérőbb személyiség. Az összecsapásuk végkimenetele szintén rendkívüli fontossággal bír, nemcsak ebben a számban, hanem a jövőre nézve is.

Véleményem szerint Ewing klasszisokkal jobb sztorit dobott össze most, hogy kevesebb karakterrel és helyszínnel dolgozott, úgyhogy talán el kéne gondolkodnia ennek az irányvonalnak a folytatásán a következő számokban is. Nem kell mindig valami világmegváltó történet vagy egy rakás szereplő belezsúfolása az eseményekbe – néha annyi is elég, hogy egy hős és egy gonosztevő harcolnak egyet, miközben a háttérből valaki figyeli őket. Élvezetesen megírt karakterekkel ez ugyanúgy működhet, mint egy globális katasztrófa bemutatása kismillió szereplővel és mellékszállal.

Ami a rajzokat illeti, én a magam részéről nagyon örültem a stílusváltásnak. Nyilván ez ízlés dolga, de nekem ehhez a sztorihoz sokkal jobban passzoltak Cassara realisztikusabb, visszafogottabb képkockái, mint az előző rajzoló, Gerardo Sandoval elnagyolt, rajzfilmszerű figurái. Az biztos, hogy Sandoval stílusa semmiképp sem passzolna egy efféle karakter- és párbeszédközpontú fejezethez, ezen nincs is mit szépíteni, úgyhogy épp jókor történt ez a csere.

Sajnos az már előre borítékolható, hogy – főként most, a Standoff közeledtével – a következő számmal inkább visszabillen majd a hangsúly az Új Bosszú Angyalaira (nyilván, ez az ő képregényük), ám remélhetőleg ez nem jelenti majd Reed újbóli háttérbe szorulását, illetve az efféle, kisebb léptékű, mégis szórakoztatóbb fejezetek teljes kizárását. Még több ilyet, ha kérhetem, és könyörgöm, Mókuslányból ne többet! Ez így most nekem simán megért négy Bosszúangyal-jelet az ötből.