Új megjelenés! Hajjaj, nem is emlékszem, mikor vettem rá magam ilyen nehezen arra, hogy bejegyzést írjak egy új megjelenésről… és ez már rég baljós előjel. Sajnos a Standoff, bár önmagában nem egy rossz alapötlet a sztorija, különösebben engem nem tudott megfogni, az meg végképp nem tetszik, hogy egy rakás sorozatba beleerőltették és a cselekmény részévé tették őket. Így nagy bánatomra az All-New All-Different Avengers sem úszta meg ezt az eseményt: a Bosszú Angyalai már legutóbb Pleasant Hill körül ólálkodtak, ezúttal pedig végképp elnyeli őket az elátkozott kisváros teli bosszúra szomjas, nemrég öntudatra ébredt gonosztevőkkel és egy valóságmanipuláló kislánnyal.

Hogy mik is a problémáim ezzel a számmal, azt a kattintás után megtudjátok, de már jó előre szólok, hogy a teljes megértéshez szükséges lehet legalább a közvetlen előzmények ismerete az All-New All-Different Avengers hetedik, valamint a The Uncanny Avengers hetedik és nyolcadik fejezeteiből. Ez utóbbi kettővel én külön nem foglalkoztam újvilági vonatkozás híján (meg amúgy sem érdekeltek különösebben), szóval igen, elismerem, lehet, hogy ezért sem tetszett annyira most ez a felvonás. Amúgy sem könnyű ezeket a különféle címeken átívelő történeteket nyomon követni, és én úgy vagyok vele, hogy ha olyan képregény elolvasására kényszerítenek, amit amúgy nem vennék a kezembe, akkor az komolyan fel tud dühíteni és elveszi a kedvem az egésztől. Félek, ez történt most is…

ALL-NEW ALL-DIFFERENT AVENGERS #8

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz: Adam Kubert
Borító: Alex Ross
Alternatív borító: Greg Land

A STANDOFF része!
• Pleasant Hill fogságában a Bosszú Angyalai már arra sem képesek, hogy megkülönböztessék egymástól a hősöket és a gonosztevőket – és ami még ennél is rosszabb, már egymást sem ismerik fel! Hogyan dolgozhatnának össze egy csapatként, ha még egymásra sem emlékeznek?

Míg legutóbb a két Bosszú Angyalai (az „All-New All-Different” és az „Uncanny” változat) értetlenül ütlegelték egymást, majd a köréjük felhúzott láthatatlan erőteret, most lassan végre felismerik, mi is zajlik körülöttük, és egyesült erővel esnek neki a közös ellenségnek, Pleasant Hill öntudatra ébredt gonosztevőinek. Azt hiszem, nagyjából ennyi a történet, amit itt kapunk, szóval igen, túlontúl mély tartalomra ezúttal ne számítsatok.

Én ugye már a hetedik fejezet végét is elég kaotikusnak éreztem, pedig ha sejtettem volna, micsoda zűrzavar vár rám a folytatásban, akkor az előző számot még egész korrektnek is értékeltem volna ehhez képest. Nyilvánvaló, hogy a káosz alapeleme a Pleasant Hillben folyó eseményeknek, ez nem kérdés, de attól tartok, Waid most meglehetősen túltolta ezt a dolgot azzal, hogy gyakorlatilag a képregény nagy részében más sincs, csak hogy egy rakás hős egy rakás gonosszal harcol, és ember legyen a talpán, aki tökéletesen követni tud minden mozzanatot ezekből az összecsapásokból. A két Maria Hillből egyikük sem az igazi, a valóságmanipuláló kislány bepánikol, a Bosszú Angyalaiból szinte senki nem tudja használni az erejét, a gonoszok özönlenek mindenhonnan, és időközben azért nem ártana foglalkozni a hőseinkkel sem, ha már elvileg róluk szól ez a sorozat… Túl nagy teher volt ez Waidnek, és sajnos összeomlott alatta.

Ám nemcsak ő bukott meg csúfosan, hanem rajzolótársa, Kubert is, akinél már az előző felvonásban is nagyon rezgett a léc. Mintha képtelen lett volna kezelni egyszerre ennyi szereplőt és csatajelenetet, és zavaros, elnagyolt, inkább vázlatosnak tűnő végeredményt adott ki a kezei közül. Komolyan, a hősök közül a legtöbbet fel sem ismertem volna, ha nem tudtam volna alapból, hogy kik a két csapat tagjai. Olykor még azt is nehéz eldönteni valakiről, hogy tinédzser vagy felnőtt-e az illető. Meglátásom szerint eddig ebben a sorozatban talán a nyugisabb, párbeszédesebb részek mentek jobban Kubertnek, márpedig az olyanokból ezúttal nem sok volt.

Érdekes módon a legpozitívabb eleme ennek a maszlagnak Deadpool volt, mind karakterábrázolás, mind vizuális szempontból. Neki jut a legfontosabb szerep a káosz megfékezésében, mely során bizonyítja, hogy tud ő (viszonylag) komoly is lenni, ha a helyzet azt kívánja, de közben azért mégsem válik teljesen ellentétessé önmagával. Nem egy magából kifordult Deadpool ez, hanem a személyiségének egy olyan oldala, amelyet eddig ritkán láthattunk, de igenis attól még ez is ő. Egyetlen bajom van csupán ezzel: ha mindez a The Uncanny Avengers oldalain történik, oké, viszont ez itt az All-New All-Different Avengers, könyörgöm! Deadpool a másik brigád központi alakja, nem ezé! Nem lehetett volna olyasvalakinek adni legalább ezt az egyetlen jelentősebb jelenetet, aki ennek a sorozatnak az állandó szereplője, ha már ezt a sorozatot olvasom?

Tudom, tudom, biztos én vagyok ma túl nyűgös, bal lábbal keltem fel, szeretnék már túllépni a Standoff egészén úgy, ahogy van, elismerem, igen. Ugyanakkor tény, hogy hiába vártam napokat ezzel a bejegyzéssel, hátha jobb véleménnyel leszek az összképről, nem így lett. Nem tudok mit tenni, ez nekem csak másfél Bosszúangyal-jel az ötből, ez van. Legközelebb legalább már nem lesz Standoff, és folytatódik minden a saját medrében…