Új megjelenés! Nyugalom, én is tudom, hogy a héten jelent meg a Civil War II 1. száma, és igen, arról is készül majd külön bejegyzés – ám előtte, úgy döntöttem, jöjjön még az All-New All-Different Avengers legfrissebb felvonása, már csak azért is, mert időrendben még az új Polgárháború előtt játszódik. Hőseink itt még nem egymás ellen, hanem gonosztevőkkel küzdenek, méghozzá ez alkalommal idegen, kozmikus lényekkel, ugyanis egy igen izgalmasnak ígérkező galaktikus útra indulnak, hogy felkutassák Nova édesapját. Aki tehát már a Marvel új eseményére gyúr, az legyen még egy kis türelemmel, a különálló, más sorozatoktól független sztorik kedvelői viszont most örülhetnek.
Az All-New All-Different Avengers kapott tőlem már hideget-meleget is indulása óta, de még egyetlenegyszer sem történt olyan, hogy maradéktalanul elégedetten álltam volna fel egy fejezet elolvasása után. Ezért is vártam annyira ezt az űrbéli kiruccanást, mert az előzetese alapján épp olyan történetnek tűnt, amely végre fellendítheti számomra ezt a címet olyan magaslatokba, amilyet mindig is reméltem neki. Nyilván egy effajta sztoritól nem szabad túlzottan mély tartalmat várni, szórakoztató, pörgős, akciódús jeleneteket viszont igen, úgyhogy ilyesféle várakozásokkal telítődve ültem le a vadiúj Bosszú Angyalainak soron következő kalandjához. Katt tovább, ha kíváncsiak vagytok, végül milyen véleménnyel voltam az összképről!
ALL-NEW ALL-DIFFERENT AVENGERS #10
Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz: Mahmud Asrar
Borító: Alex Ross
Itt kezdődik a kutatás Nova apja után! A Bosszú Angyalai segítséget nyújtanak Sam Alexandernek egy űrbéli kalandhoz, amelynek célja, hogy megtalálják Nova eltűnt édesapját – ám hamarosan egy galaktikus börtönbolygón találják magukat!
Bár a sztori középpontjában Nova édesapja áll, senki ne ijedjen meg, aki nem követi nyomon Sam Alexander saját sorozata, a Nova történéseit: a srác apja eltűnt valahol a világűrben, és meg kellene találni. Ennyi előismeret bőven elég ahhoz, hogy mindent értsetek, szóval nincs semmi gond, valóban nem kell más címekbe beleásnotok magatokat. Mindenki megnyugodott? Helyes, akkor térjünk rá a lényegre:
Lerázva magáról a kezdeti, nehézkes indulást, a csapat összeállását, valamint az azt követő Standoff borzalmait, Waid végre egy igazán grandiózus és élvezetes történetbe kezdhetett. Ahogy már többször is tette, ezúttal is keveri a klasszikust az új elemekkel: a Bosszú Angyalai egy idegen bolygón egy régi, jól ismert gonosztevővel találják magukat szemben, ám (köszönhetően főként a fiatalok reakcióinak) ez most mégis újszerűen hat. A párbeszédek és a karakterek viselkedése szerintem telitalálatok, minden hős a maga módján éli meg az eseményeket, és nem tehetek mást, ismét ki kell emelnem a három tinihőst, hiszen ők szolgáltatják a legélvezetesebb megnyilvánulásokat. Ahogy Kamala és Miles egymás szöges ellentéteiként élik meg az űrutazást, vagy ahogy Sam csak unottan legyint az egészre – az ilyen apróságok adják azt a bizonyos pluszt, jelen esetben a humort és az egész fejezet lelkét, melyektől igazán emlékezetes maradhat egy képregény.
Ráadásul a cselekmény két fronton játszódik, hiszen ott van még az előző felvonásban megismert Nadia is, aki otthon, a Földön egy sokkal személyesebb, de nem kevésbé érdekes kaland előtt áll „mostohaanyjával”, Janet van Dyne-nal, az eredeti Darázzsal. Ez a rövid mellékszál tette fel nekem az i-re a pontot: míg Nova a galaxis másik végén kutat édesapja után, addig odahaza ugyanezt teszi az ifjú Darázs is másféle értelemben. Két fiatal, akik apjuk távollétében próbálnak boldogulni a maguk módján, a maguk környezetében – tökéletes párhuzam, nemde? Így kell ezt, pörög az akció, és közben az érzelmi töltet sem marad el!
Szerencsére mindezek mellé ezúttal is Asrar rajzait kaptuk, aki szerény véleményem szerint szintén most nyújtotta eddigi legjobb teljesítményét ebben a sorozatban. A karakterek talán kidolgozottabbak, mint korábban bármikor, a helyszínek és akciójelenetek pedig letisztultak és jól átláthatóak, legyen szó az idegen bolygóról vagy a Földről. Leginkább persze továbbra is a szereplők mimikája és beszédes testtartásai viszik a pálmát, ezekkel Asrar lassan már-már mesteri szintet ér el – nézzétek csak meg például a sötét, végtelen világűrt bámuló, rettegő Milest, vagy az önbizalomtól és kalandvágytól felfűtött Nadiát, aki aztán igencsak visszavesz energikusságából, mikor találkozik Janettel.
Amíg az All-New All-Different Avengers távol marad a Civil War II eseményeitől, és Waid kedve szerint játszhat a karakterekkel és cselekménnyel, úgy érzem, végre sínre kerülhet a sorozat. Hogy aztán a Polgárháború milyen módon kavar majd be ebbe az egész szépen alakulgató csapatdinamikába, abba jelenleg bele se merek gondolni. Örüljünk egyelőre ennek a remek fejezetnek, és talán ezzel kicsit túllövök a célon, de egye kukac, nekem ez volt eddig a kedvenc számom, szóval négy és fél Bosszúangyal-jel az ötből!
