Új megjelenés! Vicces, hogy nem is olyan régen indult blogom történetében már másodszor írok a The Amazing Spider-Man 13. számáról – tudniillik tavaly ez a sorozat is újraindult, új számozással. Nehogy azt higgyétek tehát, hogy én bolondultam meg, és ismét előveszek egy már korábban kitárgyalt fejezetet, szó sincs róla. Egyébként én személy szerint azt hittem, hogy ennél hamarabb is szóba tudom hozni Peter Parker önálló, saját címét, hiszen az új Marvel-univerzum megszületésével és Miles Morales „áttelepítésével” számomra adta magát az ötlet, hogy a két Pókember minél gyakrabban, akár állandó jelleggel is szerepeljen egymás sorozataiban közös Pók-kalandokkal, afféle tanár-diák viszonyban Peter és Miles között.

Ehhez képest eddig olyan túl sok interakció a Pókok között nem történt, még ha olykor fel-fel is bukkantak egymás társaságában itt-ott. Egészen mostanáig, a Power Play című sztori második felvonásáig kellett várni, hogy Peter és Miles valami komolyabb, hosszabb sztoriba kezdjenek, ám még ezúttal sem kettesben, hanem Vasember részvételével. A történet egyébiránt még a héten már gőzerővel tomboló Civil War II előtt játszódik, bár már érezhető az újabb Polgárháború előszele, hiszen Peter és Tony egymásnak esnek, még ha ez alkalommal nem is vérre menő a harc közöttük. Na de vajon mégis mi lehet az oka az összecsapásnak? És hogy jön mindehhez Miles? Katt tovább, és kiderül!

THE AMAZING SPIDER-MAN #13

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Fejezetcím: Power Play 2 – Civil War Reenactment
Írta: Dan Slott
Ceruzarajz: Giuseppe Camuncoli
Borító: Alex Ross

A POWER PLAY FOLYTATÁSA!
• Nem állnak jól a dolgok a Hihetetlen Pókember és Vasember között, és kettejük konfliktusa megnyitja az utat a Kormányzó és hőseink ellen kiötlött ördögi terve előtt!
• Most, hogy a Kormányzó megkezdte a HŐSÖK bebörtönzését és erejük megcsapolását, az eddigi rossz helyzet hamarosan még rosszabbá válik.

A The Amazing Spider-Man hosszú ideje töretlen népszerűségnek örvend mind a rajongók, mind a kritikusok körében, nem kis mértékben köszönhetően az író, Dan Slott munkásságának. Azt kell mondjam, Slott most is hozta a már szokásos, elvárt színvonalat, még ha kicsit erőltetettnek is éreztem az összecsapást Pókember és Vasember között.

Persze Peterben gyűlt már egy ideje a frusztráció Tonyval kapcsolatban, és érthető, hogy amikor kis tanoncát, Milest is meglátja Starkkal, betelik nála a pohár. Egyszer mindenkinél elpattan a cérna, és Peter számára most jön el ez a pillanat, hallgatva Tony fellengzős stílusában előadott szövegelését. Vasember persze nem tudja, hogy Peter és Pókember egy és ugyanaz a személy, így amikor durván oltani kezdi Parkert és vállalatát, a falmászó nem bírja tovább visszafogni magát. Szerencsétlen Miles hiába próbálja nyugtatni a felnőtteket,  azok egymásnak esnek, méghozzá a nagy nyilvánosság előtt, veszélyeztetve a bámészkodó járókelőket is… Na, ez azért nekem már kicsit sok volt, sem Peterből, sem Tonyból nem nézném ki ezt a fajta felelőtlenséget. Igaz, hogy a csatájuk nem olyan komoly, nem esik baja senkinek, de hát akkor is, miféle gyerekes viselkedés ez?

Az a gyanúm, hogy ez a jelenet Pókember és Vasember között talán nem is annyira Slott ötlete volt, hanem egy afféle kötelező, „hős a hős ellen” civakodás, amely már itt is a Civil War II cselekményét vetíti előre, és így gyakorlatilag azt reklámozza. Nagy kár, hogy emiatt kevesebb idő maradt arra, hogy a két Pókember végre többet beszélhessen vagy szerepelhessen együtt, elmélyítve ezzel a kapcsolatukat – személy szerint ez engem sokkal jobban érdekelt volna, mint egy újabb Peter–Tony vita és ütlegelés.

Kaptunk még egy gonosztevőt is a Kormányzó (vagy Regent, ahogy tetszik, ez csak saját fordítás) személyében, aki még a Secret Wars és a Csatavilág egyik hagyatéka: talán még emlékeztek, hogy ő az akkori Pókember-mellékszál, a The Amazing Spider-Man: Renew Your Vows nagy ellensége volt. Most már viszont ő is itt van, az új Marvel-univerzumban, és kezd egyre érdekesebb lenni, bár attól még messze van, hogy igazi, klasszikus Pók-gonoszként gondoljunk rá. Sebaj, ami késik, nem múlik, meglátjuk, mit tervez a továbbiakban, és mennyire mélyítik még a karakterét. Mellesleg pozitívumként éltem meg a sok mellékszereplő jelenlétét is, ezek a Peter körüli emberek mindig feldobják a Pókember-sztorikat, és most sincs ez másként. Izgalmas látni pár régi figurát ebben az új felállásban.

A rajzoló, Giuseppe Camuncoli szintén nem kezdő a The Amazing Spider-Man világában, találkoztunk már vele, és úgy sejtem, fogunk is még sokszor. Nekem bejön a stílusa, érezhető a fejlődés rajta, amióta utoljára láttam tőle valamit, szóval a látvány szerintem teljesen rendben van, nem lehet okunk panaszra. Talán Miles megjelenésén lehetne még finomítani, de ennyi, és ez is csak apróság.

Végül is az összkép nem rossz, érdekel, mi lesz Miles sorsa, és mennyire tud majd együttműködni Peter és Tony, de alapjaiban nem rengette meg a világot nálam ez a fejezet. A karakteridegen összecsapás Pókember és Vasember között számomra kilógott az összképből, ugyanakkor a Kormányzó terve érdekesen alakul… Hát, akkor ez most három és fél Pókfej az ötből, mert azért ennél Slott sokkal többre képes, ezt mind tudjuk.