All-New All-Different Avengers #11

A bolygó neve: Annihilus

2016. július 03. - The_Maniac

anad11ban.jpg

Új megjelenés! Tizenegy fejezetnek kellett eltelnie, hogy végre tökéletesen világossá váljon számomra, mit is akarnak elérni ezzel a sorozattal: szórakoztatni. Ennyit, és semmi mást. Na jó, csak tíznek, hiszen már legutóbb is úgy éreztem, ezt az irányt akarhatta az író, Mark Waid egészen az elejétől elfogadtatni velünk. Egyszer és mindenkorra el kell felejteni Jonathan Hickman komolyabb-komorabb Avengers-sztorijait, és átállni az „All-New All-Different” életérzésre. Ezek a történetek sokkal lazábbak és egyszerűbbek, mint a Secret Wars előtti időkben, és nem feltétlenül kell mélyebb tartalmat keresni bennük. Tény, hogy ez már nem a Marvel-univerzum központi címe, „mindössze” egy sorozat a sok közül, amely nem (vagy nem gyakran) ível át más képregényekbe, de így legalább önmagában is érthető és élvezhető.

Elsajátítva ezt a hozzáállást máris jobban tudtam értékelni ezt a számot is. A kozmikus kaland folytatása persze messze nem tökéletes, talán még az előző fejezet szintjét sem éri el, ám mindezek ellenére is jól szórakoztam rajta. És ki vagyok én, hogy alábecsüljek valamit azért, mert „csak” szórakoztató, és semmi több? Igen, van, amikor ennyi nem elég, ám ha ennek a címnek ezt az irányvonalat jelölték ki, akkor e szerint is kell ítéletet mondani felette. Igyekszem tehát többé nem a korábbi korszakok Avengers-sorozataihoz hasonlítani ezt a vadonatúj változatot, talán majd csupán akkor, ha azt valamiért mindenképp megkívánja az aktuális kiadvány. Ez itt az All-New All-Different Avengers, egy pehelykönnyű kis nyári olvasmány bármely korosztálynak, még a Civil War II mindent átszövő cselekménye előtt, úgyhogy ne tovább, ha valami mélyenszántóra vágytok!

ALL-NEW ALL-DIFFERENT AVENGERS #11


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz: Mahmud Asrar
Borító: Alex Ross


A Bosszú Angyalai a világűr egyik legfélelmetesebb börtönében! Az itteni rejtélyes, idegen igazgatót nem lehet holmi átlagos módszerekkel legyőzni, és könnyen lehet, hogy a szökés során hőseink egy még ennél is veszélyesebb helyre kerülnek!

A háromrészes történetekben általában a középső fejezet van a legnehezebb helyzetben, hiszen itt még semmit sem lehet igazán lezárni, azt a fináléra kell hagyni, de azért közben haladnia kell a sztorinak. Szerencsére itt nem ez történt: egész gyors és pörgős a cselekmény, több szálat el is varrnak, ugyanakkor hagynak is párat a befejezésre. Tényleg szép munka, egy percig nem unatkoztam, míg olvastam.

És hogy mi volt itt a siker titka? Semmi extra, de az a kevés működött. A jelszó: oszd meg és uralkodj! Ms. Marvel, Nova és Pókember az idegen bolygó foglyai közé kerültek, Vasember, Amerika Kapitány és Vízió elkeveredtek valahol, Thor pedig gigászi csatába kényszerült a főgonosz Annihilusszal. Három szálon futó cselekmény, amely aztán a hősök egymásra találásával egybefut. Mindhárom vonalon izgulhatunk kedvenceinkért, és miután megvívják a maguk kis harcaikat, csakis akkor állhatnak újra össze, hogy egyesült erővel legyőzzék ellenségüket, ismét kihangsúlyozva a csapatmunka fontosságát.

A győzelemhez persze nemcsak erő és látványos akciójelenetek kellenek, hanem némi fondorlat is. Igaz, néha a hősök nem tesznek mást, mint a képességeiket használják különféle kombinációkban, de a végső diadalhoz elemezni kell a helyzetet, felismerni Annihilus tervét, majd logikusan közelítve, a gyenge pontokon lerombolni azt. Jó, jó, tegyük hozzá, hogy Annihilus „zseniális” terve kábé annyira eredeti és észszerű, mint Dr. Genya bármely ötlete az Austin Powers-filmekben… de ne, hagyjuk ezt, ne is gondoljunk ebbe bele. A lényeg, hogy a végén minden jóra fordul, illetve majdnem, és még épp egy fejezetnyi történet marad a fináléra.

A rajzok most sem okoztak nekem csalódást, Asrar tartja a már tőle megszokott színvonalat. Bele lehetne kötni, igen, de minek? Még ha nem is tökéletesek, rendben voltak. A tinédzserek tényleg tininek néznek ki, az arckifejezések és testtartások minden képkockán jellegzetesek, az egész számon átívelő harcok pedig valóban dinamikusak és látványosak. Korrekt munka, és ha választanom kéne a sorozat két rajzolója közül, még mindig inkább Asrar mellett tenném le a voksom.

Hát, nagyjából ennyi. Ha nagyon el akarnék mélyedni minden egyes oldal minden egyes képkockájában, rengeteg problémát fedezhetnék fel, ez nyilvánvaló, de ha úgy kezelem a számot, mint egy B-kategóriás mozit egy forró, unalmas vasárnap délutánon, akkor máris nem olyan vészes a helyzet. Úgy vélem, itt és most egy ilyen történetben nem kell logikát keresgélnünk minden apró részletben, csak hátradőlni és élvezni az eseményeket. Azt viszont komolyan sajnálom, hogy a vadonatúj Darázs mellékszála ez alkalommal teljesen kimaradt, nem értem, miért… talán majd legközelebb. Három és fél Bosszúangyal-jel az ötből.

anad11rev.png

anada.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr978863526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása