Új megjelenés! A héten a végéhez ért az All-New All-Different Avengers kozmikus kalandja, és ez több szempontból is mérföldkőnek számít. Először is, ez a sorozat utolsó sztorija, mielőtt bekapcsolódna a Civil War II cselekményébe, amelynek keretei között nagy valószínűséggel le is zárul majd ez a cím. Másodszor, nekem személy szerint ez a történet volt eddig a kedvencem, így nagy reményekkel ültem le a zárófejezethez, amely, ha jól sikerül, legalább méltó módon maradhatnak meg az emlékezetemben a vadonatúj Bosszú Angyalai, gondoltam. Ne feledjétek persze, amit legutóbb írtam: lazább, egyszerűbb fejezetek ezek, különösebben mélyebb tartalom nélkül, azzal az egyetlen céllal, hogy szórakoztassák az olvasókat. Azt hiszem, ez a fajta hozzáállás talán még külön jól is veszi ki magát a Civil War II komplikáltabb, mindenbe átívelő eseménye mellett, egy fajta fellélegzésként szolgálva azoknak, akik nem kérnek a Polgárháborúból.
Ennek fényében csapjunk hát bele a lecsóba, és lássuk, hogyan másznak ki hőseink abból az intergalaktikus csapdából, amibe kerültek! Minden karakternek jut majd elég szerep, köztük végre a vadonatúj Darázzsal is, akit a 11. számból kissé hiányoltam, de most visszatér (tényleg, az megvan, hogy neki is jut majd önálló, saját sorozat a Marvel NOW! keretei között?), és persze a főgonosz, Annihilus is megkapja méltó büntetését. Klasszikus jellegű történet modernebb köntösben – váratlan fordulatokat és meglepetéseket tehát senki ne várjon ezúttal sem, ezt már jó előre érdemes tisztáznunk. Ha pedig itt végeztünk, jöhet majd az utolsó sztori, valamint egy különszám augusztusban, azt követően pedig… feltehetőleg az All-New All-Different Avengers vége, legalábbis ebben a formájában, ilyen címmel. Oké, megint nagyon előreszaladtam, egyelőre maradjunk a jelenben, és katt tovább!
ALL-NEW ALL-DIFFERENT AVENGERS #12
Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz: Mahmud Asrar
Borító: Alex Ross
Alternatív borító: David Nakayama
Leláncolva, fogságban több millió fényévnyire az otthonuktól, a Bosszú Angyalai számára nem maradt se megváltás, se remény – hacsak nem hajlandók meghozni pár nagyon kemény döntést.
Valamint: újabb információk az új Darázsról!
A tanulság: a csapatmunka mindig kifizetődő. Azt hiszem, nagyjából így lehetne röviden összefoglalni ezt a finálét. Hőseink hamar ráébrednek, hogy amíg Annihilus titkos fegyvere működőképes, nem zárhatják le ezt az ügyet, így minden leleményességüket és erejüket össze kell szedniük, hogy győzedelmeskedhessenek. Gyakorlatilag szinte a teljes fejezet egy hosszú akciójelenet, minek következtében ez alkalommal kevesebb idő jut a karakterek kidolgozására és a párbeszédekre, de ennyi szerintem belefér, ha már cserébe egy pörgős, csatákkal teli számot kapunk. Ironikus egyébként, hogy egy ilyen, az összetartó csapatot bemutató fejezet után jön majd épp a hősöket szétziláló Civil War II…
Ami azt illeti, a cselekményről túl sokat nem tudok írni, mivel az olyan egyszerű, mint egy raklap. Egy szokásos, klisés gonosztevő, aki elpusztítaná és/vagy uralná a világot, vele szemben pedig a szuperhősök, akik megmentenek és megóvnak minden ártatlant, miközben még az ellenség tervének megakadályozását sem felejtik el. Minden benne van, ami egy rövidebb, háromrészes kaland utolsó felvonásában kell, és minden jól van benne, még ha szinte semmi eredeti nincs is az egészben. Mint már a bevezetőben említettem, mindegyik karakter megkapja a maga kis részét az akcióból, úgyhogy még arra sem lehet panasz, hogy valaki kimaradna a buliból, ám ugyanakkor mindezt egy csapatként, folyamatosan összedolgozva teszik, váltogatva egymást az Annihilus elleni harcban. Ez mondjuk szerintem jópofa ötlet volt, hiszen így Waid még inkább ki tudta domborítani egy-egy hős képességeit, egyesével bemutatva, hogy ki mit tud hozzátenni a végső diadalhoz. Nem állítom, hogy tövig rágtam volna a körmöm az izgalomtól, de végső soron korrektül meg volt ez írva.
Sőt, végre újra láthattuk Nadiát és Janetet is, akik afféle közös „csajos napot” tartanak, melynek végén Janet áldását adja arra is, hogy Nadia is használja a „Darázs” nevet. Ennyi: ezzel hivatalosan is megszületett a vadonatúj Darázs, akit a Marvel elindíthat önálló útján a siker (vagy bukás) felé. Ártalmatlan, pehelykönnyű, mégis a karakter szempontjából fontos mellékszál ez pár oldalon át, ám hogy mennyire illett bele végtére is ebbe a fejezetbe, az már kérdéses. Bizonyára lesz, aki szerint Nadia vonala totál feleslegesen szakította félbe az akciót, de nekem speciel tetszett a két szálon futó történet.
Áttérve a rajzokra, ugyanazzal a jelzővel tudom azokat is illetni, mint a sztorit: korrekt. Se nem szörnyűek, se nem kiemelkedően jók, hanem csak simán rendben vannak. Asrar most láthatóan küszködött azzal, hogy a dinamikus akciók mellett még az apróbb részletekre is ki tudjon térni, és ez hol jobban sikerült neki, hol kevésbé. Néhol úgy éreztem, mintha csak vázlatokat látnék a végső rajzok helyett, míg máshol elégedetten biccentettem a látványra. Úgy vélem, egy ilyen átlagos, de mégis azért élvezetes cselekményhez végül is pont illett ez a szintén elfogadható, ám semmiképp sem kimagasló képi világ.
Az All-New All-Different Avengers tehát ezzel a fejezettel sem villantott igazán emlékezeteset, mégsem bántam, hogy elolvastam. Az egész kaland Nova édesapjának keresésével indult, amiből aztán nem lett semmi – ennek ellenére az ifjú Sam többé-kevésbé vidáman, pozitívabb életszemlélettel zárta ezt le magában. Kábé én is így voltam ezzel az utóbbi három felvonással: élveztem, jól elvoltam velük, és ugyan végig tudatában voltam a hiányosságoknak, azért most erre is tudok adni három és fél Bosszúangyal-jelet az ötből.
