Új megjelenés! Tény: a Marvel képregényei egyre inkább a fiatalabbakat célozzák meg és látványosan gyerekbarátabbak, amióta a Disney felvásárolta őket. Aki ezt nem látja be, az szemellenzőt visel, és makacs módon nem hajlandó beismerni, hogy bizony ez az új irányvonal. Abba most nem mennék bele, hogy mindez a Disney hatására történik-e, vagy a Marvel fejesei maguktól is így döntöttek-e volna – jelen esetben ez igazából mindegy is. Persze azért akad még bőven korhatárosabb, komolyabb témákat feldolgozó sorozat, nyilván, ez nem kérdés, ám ugyanakkor gombamód szaporodnak a vicces-cuki-színes-szagos, minden korosztálynak bátran ajánlható sztorik és karakterek. Nincs már Újvilág, nincs már Fantasztikus Négyes, nincs már az eredeti Rozsomák és Hulk sem… helyettük viszont van Mókuslány, vannak Tsum Tsumok, van Holdlány és az Ördögi Dinoszaurusz… és persze van Gwenpool.

Számomra ennek a Deadpool / Gwen Stacy / Harley Quinn hibridnek már a létezése is teljességgel hihetetlen, az meg pláne, hogy még saját, önálló sorozatot is adtak neki. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ez a rózsaszín ruhás kiscsaj milyen irgalmatlan sebességgel tett szert példátlan népszerűségre a rajongók körében. Pedig így van: ő immár a Marvel-univerzum része, és a jelek szerint még sokáig velünk lesz, szóval megpróbálok én is alkalmazkodni és megszeretni őt – és mi sem lehetne erre kiválóbb alkalom, mint a The Unbelievable Gwenpool legfrissebb, 5. számában kezdődő közös Gwen–Miles kaland! Végül is adja magát az ötlet, hogy összehozzanak két fiatal hőst, akiknek az alapjait egy-egy másik karakterről mintázták… úgyhogy ebből akár valami jó is kisülhet. Azt azért nem ígérem, hogy a bejegyzés végére én is Gwenpool-rajongó leszek, de talán, csak talán megtanulom legalább tolerálni a leányzót. Katt tovább!

THE UNBELIEVABLE GWENPOOL #5

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Christopher Hastings
Ceruzarajz: Irene Strychalski
Borító: Stacey Lee
Alternatív borító: Emanuela Lupacchino

• Mi a legjobb dolog a képregényhősök világában?
• A KÖZÖS KALANDOK, BÉBI!
• Gwen találkozik Miles Moralesszel, azaz PÓKEMBERREL!

A hozzám hasonlók kedvéért, először is: ki is az a Gwenpool? Nos, ahogy már a bevezetőmben is pedzegettem, a Marvel egy ideje meglehetősen érdekes sorozatokat dob piacra olyan témákkal vagy karakterekkel, amelyekről én személy szerint álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha saját címük lesz. Volt már itt Weirdworld, Drax, Red Wolf… és nem állítom, hogy nem hozhatók ki belőlük jó sztorik, de valljuk be, rizikós ötlet volt bevállalni őket. Ráadásul a jelek szerint a kiadó mit sem veszített a kísérletezős kedvéből, és a közelgő Marvel NOW! keretei között is bedobnak majd pár… hát, mondjuk úgy, furcsa címet alig-alig ismert figurákkal a főszerepben. Aztán majd kiderül, mi marad, és mi megy a levesbe, gondolom.

Nem tudom, talán úgy vannak vele, hogy ha ebből a rengeteg újdonságból már csak egyetlen igazán népszerű, a központi univerzumba saját címmel is beépíthető karaktert ki tudnak termelni, akkor megérte nekik – és (bár ezt valószínűleg még maguk a Marvel fejesei sem gondolták volna) úgy tűnik, az All-New All-Different Marvel korszakából ez a karakter Gwenpool lett. Valószínűleg nem mindenkinek jön be ez a figura (mint ahogy nekem sem), de akinek bejön, annak nagyon. Kicsit utánaolvastam a rajongók hozzászólásainak vele kapcsolatban, és azt hiszem, a legtalálóbb leírás ez volt rá: „olyan, mint egy hamburger, ami buci helyett cukormázas fánkból készül – ijesztő, mégis finom”. Igen, jómagam sem tudtam volna találóbban körülírni egy olyan Deadpoolra hajazó, Gwen Stacyre és Harley Quinnre is hasonlító tinilányt, aki a való világból került a Marvel-univerzumba, és így mindent, ami ott zajlik, képregényekből ismer. Rettenetesen bugyuta sztori… de valamiért működik.

Nyilván mindebből már sejtitek, hogy mélyebb, komolyabb mondanivalót felesleges lenne itt keresnünk, úgyhogy nem is maradt más szempont az értékelésnél, mint hogy mennyire szórakoztató a történet, illetve milyenek a rajzok. Lássuk is a sztorit… ami igazából olyan egyszerű és klisés, hogy az már vérlázító. Adva van két hős, Gwenpool és Pókember (Miles Morales), akik teljesen véletlenül összefutnak, majd szintén teljesen véletlenül egy közös kalandba csöppennek. Ennyi. Nem kell azon agyalni, hogy miért és hogyan találkoznak – egymásba botlanak a metrón, és kész. Bármennyire is fáj bevallanom, épp Gwenpool karaktere az egyetlen, ami kicsit talán érdekesnek mondható az egészből, az ő poénjai és monológjai elviszik a hátukon a sztorit (illetve annak hiányát). Miles is rendben van persze, ám ő mindössze vendégszereplő, ezért nyilvánvalóan háttérbe szorul Gwenhez képest. Nem is maradt meg más nekem az egészből, mint a kihagyhatatlan klasszikus Pókember-utalások Gwen neve kapcsán, illetve amikor a lány tigrisnek szólítja Milest.

Ugorjunk gyorsan a rajzokra, mert azokról legalább valamivel több pozitívumot tudok írni. A stílus nagyon cuki, aranyos, szép, színes, élénk, szóval végső soron tökéletesen passzol az egész sorozat hangulatához. Aki nem csípi a mangás beütésű, illetve rajzfilmszerű képregényeket, az persze kerülje el ezt is nagy ívben, illetve az is, aki nem szeretne egy kb. 12-13 évesnek kinéző Miles Moralest látni. Komolyan, visszafejlődött ez a fiú pár évet, vagy mi a szösz? Amúgy minden és mindenki más tényleg korrekt módon volt ábrázolva, úgyhogy… ez így oké, gondolom. Igaz, hogy az előző négy fejezetet más rajzolta, és talán ez a váltás nem jön majd be azoknak, akik azokat is követték, de én csak most kapcsolódtam be, úgyhogy én ezt megítélni nem tudom.

Jaj… Én próbáltam, tényleg, ám ahogy az várható volt, valóban nem lettem Gwenpool rajongója, még Miles hatására sem. Bocs mindenkitől, aki szereti őt – és tudom, hogy sokan szeretik, szóval a hiba ezúttal nyilván az én készülékemben van. Ha Deadpool-típusú humort szeretnék, akkor ott van Deadpool. Ha egy bolondos, ugyanakkor teljesen kontrollálhatatlan női karaktert szeretnék, ott van Harley Quinn a konkurens DC-nél. Ha egy másik szuperhős mintájára készült Gwent szeretnék, ott van Pók-Gwen. Akárhogy nézem tehát, az én kis világomból egyáltalán nem hiányzik Gwenpool, és véleményem szerint a Marvel is csupán azért ugrott fejest ebbe a sorozatba, mert így legalább lehet egy olyan Deadpool-másolatuk, akinek a mozis jogai nincsenek más stúdiónál, és így feltehetőleg a Disney is tárt karokkal fogadta. Na jó, nem gonoszkodom tovább, legyen ez most kettő Gwenpool az ötből, mert… hát, mert végül is olvastam már rosszabbat is, és legalább a legkisebbeknek is ajánlható.