Új megjelenés! Bravó, Marvel, végül mégis sikerült elcsúsznia ennek a megjelenésnek is! Legutóbb még úgy állt a helyzet, már novemberben lezárhatjuk a Civil War II Mileshoz köthető mellékszálát, de neeem, csak átkerült ez a zárófejezet is erre a hónapra… Ez van, ám ezzel már tényleg, komolyan vége! Bár a fősztoriból még hátravan egy felvonás, szerencsére nem vártak tovább, és kimenekítették Pókembert ebből a hónapok óta húzódó eseményből, hogy legközelebb ismét a saját kis kalandjait olvashassuk, magunk mögött hagyva a Polgárháború borzalmait. Nem tudom, hosszú távon milyen hatással lesz a sorozat eladási adataira ez a túlságosan is elnyúlt kitérő, de félek, nem számíthatunk semmi jóra. A legkevésbé sem lepne meg, ha sok rajongó elpártolt volna az elmúlt hónapokban, megunva az állandó várakozást és egy helyben tötyörgést, miközben pedig egy rakás új cím is elindult.

Pedig szerintem egyáltalán nem indult rosszul a Civil War II berángatása Miles életébe, még én is meglepődtem, hogy a sztori első pár fejezete mennyire élvezetesre sikeredett. Kár, hogy a Marvelnél a jelek szerint képtelenek tartani a megjelenési ütemtervet a nagyobb eseményeknél, és ez persze aztán kihat a mellékszálakra is, majd egy dominósorhoz hasonlóan borul minden egymás után. Ilyenkor két megoldás közül lehet választani: vagy tojnak a fővonal cselekményére, és folytatnak mindent, attól függetlenül, hogy az még nem ért véget (a legtöbb cím esetében ezt az utat választották, sőt már időközben új korszakot is kezdtek), vagy várnak… és várnak… és várnak. Sajnos a Spider-Man ez utóbbi, mostoha sorsra jutott, ám végül itt is betelhetett a pohár valakinél, mert csak kiadták a 10. számot, amely egy igen komoly fordulatot lő le előre a Polgárháború fináléjából. Nem mintha nem lehetett volna azt eddig is sejteni…

SPIDER-MAN #10

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz: Nico Leon
Borító: Sara Pichelli
Alternatív borító: Pasqual Ferry

A CIVIL WAR II UTÓZÖNGÉJE!
• A Civil War II eseményei célponttá tették Milest, és örökre megváltoztatják azt, ahogy a Marvel-univerzum tekint Pókemberre.

Gyakran megesik, hogy nem könnyű szétválasztani a nagy események alatt a fővonal és a mellékszálak cselekményét, mert azok annyira függnek egymástól, átívelve egyikből a másikba. A Spider-Man és a Civil War II esetében ráadásul ez hatványozottan igaz, hiszen mindkettőt Bendis írja, és amióta Miles került a középpontba Ulysses legutóbbi látomásával, a két cím gyakorlatilag szétválaszthatatlanná vált azok számára, akik teljes képet szeretnének kapni a történésekről. Az már ízlés dolga, hogy kinek mennyire jön be ez a szoros kapcsolat, az viszont tagadhatatlan tény, hogy amit a Spider-Man e heti számában műveltek, az már-már a pofátlanság határát súrolja.

Jelentkezzen az, akinek megvolt a Civil War II múlt havi, 7. száma!

Remek, most pedig azok, akik még a mindent lezáró, 8. számot is el szeretnék olvasni, de úgy, hogy lehetőleg ne tudják előre a befejezést!

Na, nektek semmiképp sem ajánlom az ifjú Pókember kalandjainak legfrissebb felvonását! Hogy miért? Nos, a képregény nagy részében tulajdonképpen nem is nagyon történik más, mint újraéljük a Civil War II hetedik fejezetét, csaknem képkockáról képkockára – az egyetlen különbség, hogy ezúttal Miles szemszögéből, az ő visszaemlékezésében. Igaz, közben ott vannak vele a barátai, Ganke, Kamala és (a számomra még mindig érthetetlen okból a lassan állandó szereplővé előlépő) Fabio, és megkapjuk a szokásosan élvezetes, humoros, érzelmekkel teli tinik között párbeszédeket is, ami már Bendis védjegye, ám a sztori jelentős hányadát mégiscsak egy már korábban olvasott történet összefoglalása teszi ki.

Ha pedig ez sem lenne elég ahhoz, hogy sokakat elriasszon, ott van továbbá az a bizonyos utolsó jelenet a Washingtonban lezajlottak felidézésében (a szám utolsó előtti előtti oldala), ami viszont még nem történt meg a főszálban, magában az eseményben! Jó, jó, tudom, ezt a fordulatot már régóta lehetett várni, több helyen elég nyilvánvalóan utaltak is rá, de akkor is, biztosra veszem, hogy vannak még, akik Franco Provolonéhoz hasonlóan persze hogy tudják, csak még nem sejtik a Civil War II végkifejletét. Ők bizonyára nem örülnének, ha az egyik mellékszál lapozgatása közben így az arcukba mászna ez a drámainak ígérkező lezárás. Ahogy a bevezetőben írtam, értem én, hogy már megunhatták az esemény állandó megjelenési csúszásait, ugyanakkor szerintem ezt az oldalt ki lehetett volna venni, vagy valahogy kikerülni, mert azt látni, ahogy hőseink olyasmire reagálnak, amit az olvasók még nem éltek át… meglehetősen furcsa.

Azzal is tisztában vagyok, hogy történt már hasonló a Marvelnél korábban, és még valószínűleg fog is, de ez a húzás most azért dühített fel ennyire, mert tényleg mindkét címet Bendis írja, és ha az ember már saját magával sem tud előre tervezni és munkákat összehangolni, akkor ott komoly baj van. Legalább a rajzokkal Nico Leon nem okoz ezúttal sem csalódást, a stílusa szerintem kiválóan passzol mind a beszélgetős, mind az akciódús jelenetekhez. Kevés rajzolónál jön át nekem ennyire a karakterek közti interakció, mint nála, úgyhogy én maradéktalanul elégedett voltam a teljesítményével a sztori alatt. Úgy tűnik, Bendis képregényeit mostanság rendre a rajzolói mentik meg a totális bukástól… Kínos.

Nem is tudom, hogyan értékeljek egy ilyen javarészt ismétlő, kisebb részt a Polgárháború végét idejekorán megmutató fejezetet… Legyen ez most két és fél Pókfej az ötből, mert vajból van a szívem, meg persze a rajzok miatt. Nagyon időszerű már, hogy a Spider-Man végre hátrahagyja a Civil War II csigalassú vánszorgását.