Új megjelenés! Nohát, nohát, csak egy nem teljes, önálló bejegyzés ez a Champions legfrissebb számáról? A legutóbbi felvonásról alig írtam pár sort, és szigorúan véve ebben a mostaniban sincs túlságosan komoly szerepe Milesnak, szóval simán elég lenne ismét a heti újdonságok között említést tennem róla – de legyen, gondoltam, erőt veszek magamon, és a Marvel Legacy előtti utolsó fejezetnek megadom a neki kijáró tiszteletet. Legalább már a Secret Empire is véget ért, így önmagában, mindentől függetlenül foglalkozhatok a kiadvánnyal, kizárólag a hat főhősre, illetve ezúttal elsősorban Küklopszra koncentrálva. Már elöljáróban elárulhatom, hogy az összkép ez alkalommal nem is olyan rossz, határozottan jót tett a sorozatnak, hogy újfent a saját medrében folyhat a cselekmény, nem pedig egy nagyobb esemény mellékszálaként. Nem állítom, hogy minden hibátlan lett volna, ám az új irány mindenképpen szimpatikus.

Ugyan tény és való, hogy Küklopsz sosem tartozott a kedvenc szereplőim közé, sőt bizonyos változatait kifejezetten ellenszenvesnek tartom, de ha már el kell őt viselnem, akkor még ezzel a fiatal, a múltból előrángatott verzióval jártam talán a legjobban, ő egész tűrhető még számomra is. Azt, mondjuk, sosem értettem, hogy van ideje a srácnak egyszerre ott lenni mindig az X-Men és a Bajnokok között is, amikor a két csapat meglehetősen más jellegű és különböző helyszíneken játszódó kalandokban vesz részt… bár végső soron mindegy is, a szuperhősök hajlamosak egyidejűleg jelen lenni akár tucatnyi címben is, mint tudjuk, ezt tehát el kell néznünk. Kérdéses azonban, hogy egy ennyire Scottra fókuszáló szám mi újat tud még nekünk mondani erről a csaknem mindenki által jól ismert karakterről, akivel az X-Men Blue oldalain is meglehetősen sokat foglalkoznak. Megéri valóban rá áldozni egy teljes fejezetet?

CHAMPIONS #12

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz és borító: Humberto Ramos
Alternatív borító: David Nakayama

A SECRET EMPIRE UTÓHATÁSA!
• A Bajnokok akkor születtek meg, amikor repedés keletkezett a Bosszú Angyalai között. Most a SECRET EMPIRE eseményei a Bajnokokat is megosztották – és hogy ezek után ki maradt a csapattal, az mindenkit meglep majd!

Na mármost. Ahhoz, hogy megfelelően tudjam értékelni a legfrissebb számot, először is tisztáznunk kellene, miféle sorozat is egyáltalán ez a Champions – erre ugyanis az elmúlt egy év alatt, amióta megjelenik, nekem bizony nem sikerült egyértelmű választ találnom. A főhősök, ugye, fiatal, többnyire új vagy megújult karakterek, amelyből arra következtetnék, hogy a Marvel velük próbálja behúzni a képregények világában még nem annyira elmerült, ifjú olvasókat. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény is, hogy az eddigi tizenkét felvonás többsége különálló, teljes sztorit mesélt el, tehát bárki bármikor bekapcsolódhatott, és úgy is tökéletesen képben lehetett (ezek alól nyilván kivételt képeztek a Secret Empire mellékszálai, amelyekhez szükséges volt legalábbis minimális előismeret az eseményről). Sajnos ez az elmélet azonnal borul, amikor tüzetesebben is megvizsgáljuk az egyes fejezetek központi témáit: emberkereskedelem, női egyenjogúság, társadalmi osztályharc, szerzői jogdíjak és védjegyek… Ezek bizony nem éppen leheletkönnyű és szórakoztató kérdéskörök, amelyekből egy-kettő felvetése még érdekes lehet mindenkinek (talán emlékeztek, hogy eleinte én is pártoltam őket), ám túlzottan nagy számban és sűrítve, egyiket bedobva a másik után már rajongó legyen a talpán, aki elbír a megemésztésükkel. Az én gyomromat úgy a 6-7. számok környékén kezdték megfeküdni.

Talán a gyenge eladási adatok miatt, talán mert közeleg a következő korszak, a Marvel Legacy, de Mark Waid a jelek szerint végre mintha elkezdene távolodni a társadalmi-politikai üzenetektől, hogy azokat hátrahagyva a tiszta, világos szórakoztatás legyen csupán a célja. Ideje volt! Vannak sorozatok, melyeknél nemhogy előnyös, hanem igenis megkövetelik a komolyabb-komorabb kérdések feszegetését, ám a Champions ennyi elsősorban pozitív világszemléletű, lelkes és persze vicces szereplővel ne legyen már ilyen, ha kérhetném… Legalább most, egy ilyen sötét hangulatú esemény, mint a Secret Empire, után kapjunk egy kis fényt és vidámságot! Szerencsére így is lett: bár a Küklopsz körül forgó felvonásban akadnak drámaibb elemek is, azért mindenek előtt mégiscsak egy lazább, könnyedebb történetről van szó.

Igazából olyannyira laza és könnyed, hogy a fenti, két bekezdésnyi összegző nélkül nem is tudtam volna elfogadható hosszúságú bejegyzést írni róla. A Bajnokok aranyosak, a párbeszédek gördülékenyek, pörgős a cselekmény, és bárki tehet vele egy próbát, mert tényleg nem kell hozzá semmiféle háttérismeret – ilyen egy korrektül összerakott, egyrészes sztori. Küklopszról ugyan sok újat nem tudtunk meg, ugyanakkor elismerem, sikerült némi humort és izgalmat csempészni az amúgy iszonyatosan karót nyelt srácba az érzelmei felszínre hozásával. Persze ettől függetlenül továbbra sem lesz a kedvencem sem itt, sem az X-Men tagjai között.

Ja, igen: ha valakinek eddig nem esett volna le, a kiadványhoz tartozó beharangozó szöveg arról, hogy mindez a Secret Empire utóhatása, illetve hogy megosztott lett volna a csapat, egyáltalán nem igaz. Nem tudom, hogy ez valami elhibázott marketingfogás volt, vagy egy szimpla szerkesztői baki, mindenesetre örülök, hogy Waid inkább egészen más irányt választott. Bár mást választanának már végre a rajzolói székbe is, mert Ramos… Mit is írhatnék róla, amit még nem írtam le? Sosem fog közel állni hozzám a stílusa, és egyre időszerűbbnek érzem a váltást. Vizsgáljuk csak meg Küklopszot, ha már úgyis róla szól ma minden: Ramos rajzain mintha 12-13 éves lenne, míg bárhol az X-Men Blue oldalain már inkább nézném 18-19, sőt akár 20 év körülinek. Na, akkor hogy is van ez most?

Akkor összegezzünk: tetszik az új irány, a könnyedebb hangvétel, az önmagában is élvezhető, szórakoztató, humoros történet. Nagyon nem tetszenek viszont a rajzok (továbbra sem), továbbá még nem győztek meg teljesen, hogy Waid végképp maga mögött hagyta a véleményem szerint ide nem illő, túlpolitizált tartalmakat. Igyekszem azonban bizakodó lenni, adok hát most erre három és fél Bajnokok-logót az ötből.