Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…
Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Champions!
CHAMPIONS #4
Tartalom: Végre fény derül Miles sötét titkára, amikor hősünk elmond Ms. Marvelnek mindent, ami Mephistóval történt, töviről hegyire. Kamala persze nem fogadja túl jól a hírt, miszerint első körben az általa vezetett akció totális katasztrófába torkollott, és Miles úgy dönt, az egyetlen megoldás, ha kilép a csapatból. Eközben társaik sem unatkoznak, egy Novára vadászó harcias űrleányzóval gyűlik meg a bajuk, de részemről ez a látványos és akciódús csata most eltörpült jelentőségében a Miles és Kamala között lezajló drámához képest. Vajon visszatér még valaha Pókember a Bajnokokhoz? És mennyi ideig tarthatott neki Dubajból hazáig hálóhintázni?
Újvilági vonatkozás: Miles tehát végül nem tud megbirkózni a lelkét nyomó teherrel, megosztja azt Ms. Marvellel, majd otthagyja a Bajnokokat. Erősen kétlem, hogy ez végleges állapot lenne, mindenesetre amíg nem tér vissza, én is jegelem kicsit a sorozatot. Ha pedig mégsem látjuk itt őt többet, akkor részemről ennyi volt a Champions… Illetve nem teljesen, hiszen Bombázó, azaz Lana Baumgartner még mindig a csapat tagja, viszont ő feltehetőleg sosem fog igazán meghatározó, központi szerepet kapni.