Civil War II #6

Ennek még mindig nincs vége…?

2016. október 30. - The_Maniac

cwii06banner.jpg

Új megjelenés! Egy ideális világban már nem kellene ezzel, a még májusban indult eseménnyel foglalkoznom. Egy ideális világban ebben a hónapban véget ért volna, ahogy azt eredetileg tervezték. Egy ideális világban a Marvel is belátta volna, hogy a Civil War II bizony csúnyán megbukott, és igyekeztek volna mihamarabb befejezni ahelyett, hogy még megtoldják egy fejezettel. Sajnos azonban a mi világunk igen távol áll egy ideálistól, és most, október végén is csupán a 6. számnál járunk, ami azt jelenti, hogy még ezen kívül is vár ránk két mindent lezáró felvonás. Ráadásul aki csak egy kicsit is odafigyelt az előzetesekre és a Marvel NOW! új címeire, az már simán összerakhatta magában, milyen finálé várható, így túl sok meglepetésre és csavarra sem számíthatunk… Az én szótáramban ez így minden értelemben kimeríti a „kudarc” fogalmát, és akármit is kapunk még a lezárásban, számomra ez a sztori már biztosan nem tud kimászni a saját magának ásott gödörből.

Ez azért is különösen elszomorító számomra, mert kedvenc karakterem, Miles Morales most került az esemény középpontjába, tehát ettől a ponttól lenne csak igazán komoly újvilági vonatkozása ennek az új Polgárháborúnak. Ám az izgalom helyett immár nem éreztem semmi mást a legfrissebb fejezet előtt, mint hogy „Ugh, ne, egy újabb szám ebből…” Kár, hogy idáig süllyedtünk, én tényleg sajnálom, mert bár gyanakodtam, hogy lesznek problémák a Civil War II cselekményével, azért ilyen tömény unalomra és érdektelenségre legvadabb álmaimban sem számítottam. Elképzelésem sincs, hogyan fogok kihozni további két bejegyzést a még hátralévő számokból, amikor már most is nehezen tudok összedobni bármi értelmeset. Mindegy, legyen ez az én gondom novemberben és decemberben, most pedig jöjjön egyelőre az utolsó előtti előtti felvonás, amelyben a hősök megpróbálnak mind a maguk módján megbirkózni Ulysses legutóbbi látomásával…

CIVIL WAR II #6


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta:
 Brian Michael Bendis

Ceruzarajz: David Marquez
Borító: Marko Djurdjevic
Alternatív borítók: Michael Cho, Phil Noto és Kim Jung Gi

Felálltak az oldalak, lezajlottak az első csaták, most pedig minden véget ér. Marvel Kapitány Vasember ellen a Marvel-univerzum jövőjéért a Marvel történetének egyik legnagyobb összecsapásában!

Az eredeti tervek szerint ez lett volna a Civil War II utolsó előtti fejezete, ami amúgy sem most, hanem még szeptemberben jelent volna meg. Majdnem biztosra veszem azonban, hogy nem az elcsúszott megjelenési dátumon múlt, hogy a 6. szám sem ütötte meg a tőle elvárt szintet, legalábbis nálam tutira nem. Talán, talán némi halovány fejlődést fel tudtam fedezni legalább a karakterek jellemábrázolásában, ám ez ettől még rettenetesen kevés, és felteszem, az újfent belassult cselekmény sem nyeri majd el mindenki tetszését.

A sztori szerint Ulysses látomása Pókemberről és Amerika Kapitányról rendesen megbolygatja a szemben álló feleket, és újabb heves vita alakul ki arról, mi is legyen most Milesszal. Itt éreztem azt, hogy Bendis valamelyest összeszedte magát, és legalább a párbeszédeknél volt egy-két erősebb, értékelhetőbb momentuma. Tetszett például, ahogy épp maga Steve Rogers nyugtatja le a magába roskadt Milest, és még azt is engedi neki, hogy kedve szerint távozzon. Az ifjú Pókember reakciója (nem meglepő módon) szintén egész ügyesen sikerült, és nyilván még részletesebben ki lesz majd fejtve a szintén Bendis által írt Spider-Man oldalain, valamint a háborút végképp megunó fiatalok is végső soron rendben voltak. Marvel Kapitány azonban számomra még mindig egy meglehetősen mostohán kezelt karakter, képtelen vagyok együttérezni vele, hiába a nagy ölelkezés a Galaxis Őrzőivel. De hogy is foghatnám egy olyan hős pártját, aki már tényleg gondolkodás nélkül letartóztatott volna egy gyereket is?

Na jó, hagyjuk is a történetet, túl sok minden úgysem zajlik, és nézzük a rajzokat – azokban legalább sosem csalódunk. Marquez most is szinte hibátlan profizmussal ábrázol minden érzelmet, olyannyira, hogy akár olvasás nélkül is kitalálhatjuk, épp ki mit mond az egyes képkockákon. A gyász, a tehetetlen düh, a bánat, a kiábrándultság… A szereplők belső világa tökéletesen ül ki az arcukra, legyen szó valóban bármiről. Ha nagyon gonosz és szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor esetleg ezúttal rá tudnék mutatni pár rajzra, amelyek picit talán elkapkodottabbak a többinél, de tényleg ennyi. Ez igazán semmiség, szóval a látványvilág nekem most is csillagos ötös.

Vannak tehát gyönyörű rajzok, érzelmek egészen széles skálája… és más nem. A csigalassan vánszorgó cselekmény elgondolkodtatott, hogy vajon valóban szükség lesz-e még két fejezetre ebből, vagy ez a 6. szám csupán egy afféle időhúzó „alibiszám” (bár komolyan nem értem, miért kellene még jobban húzni az időt egy eleve durván megcsúszott eseménynél). Mindenki vitatkozik, aztán gondolkodnak és terveznek, közben páran szomorkodnak, tétlenkednek, várnak, és függöny, várhatjuk a folytatást. Számomra az eredeti, „Óvd a jövőt / Formáld a jövőt” ellentét már réges-rég elveszett valahol ebben a zagyvaságban, úgyhogy, kedves Marvel, ezt már inkább sürgősen le kellene zárni, nem pedig húzni a végtelenségig. Legyen ez most két Vasember / Marvel Kapitány az ötből.

cwii06rev.png

cwii02pont.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr9011914885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása