Champions #3

Bajnokok a női egyenjogúságért

2016. december 10. - The_Maniac

champ03banner.jpg

Új megjelenés! Amikor a sorozat indulása előtt a Marvel azt hangoztatta, hogy a Champions teljesen eltér majd a korábbi Avengers-címektől, nem vicceltek. Az egyedi, fiatalos, optimistább, ugyanakkor a való világgal szorosabb kapcsolatban álló hangvétel már eddig is érezhető volt, de most, a 3. számban válik csak igazán egyértelművé, milyen irányt is szánnak ezeknek az ifjú hősöknek. A Bajnokok rögtön belevetik magukat egy olyan ügybe, amelyet a Bosszú Angyalai messziről elkerülnének (hogy jól teszik-e, vagy sem, annak a megvitatása más lapra tartozik), és tinifejjel próbálnak megoldani olyasmit, amelyre napjainkban sem talált még senki mindenki számára elfogadható megoldást. Komolyan hangzik, igaz? Az is, és megvallom, ilyesmire még én sem számítottam, pedig logikus folytatása volt a nyitányban látott embercsempészet elleni akciónak. Ám mégis: egy ilyen komor, elgondolkodtató téma hat kezdő szuperhősnek?

Nem vagyok ellene az efféle kísérletezgetős jellegű sorozatoknak, sőt általában kedvelem őket, bár tény, hogy az ilyen, a való világban gyökerező sztorik könnyen vissza tudnak ütni, úgyhogy a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárni velük – különösen ebben a politikai korrektségre és egyenjogúságra érzékeny modern társadalmunkban. Elég egy rossz szóhasználat, egy nem kellő alapossággal átgondolt jelenet, és máris egész csoportok, sőt tömegek bojkottálhatják a képregényt, miközben az internet népe a sárba tipor mindent, ami kapcsolatos vele. Őszintén megvallom, bármennyire is foglalkoztat engem is ez a kérdés, én biztosan nem mernék a közel-keleti női elnyomásról írni, pláne nem egy főként fiatalabbakat célzó kiadványban. Tengermély tisztelet Mark Waidnek, hogy ő viszont meglépte ezt, méghozzá vadonatúj címének harmadik fejezetében. Óriási rizikót vállalt – de vajon bejött a számítása?

CHAMPIONS #3


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz és borító: Humberto Ramos
Alternatív borítók: Arthur Adams, John Tyler Christopher és Jorge Molina

Ami egyszerű ötletként indult, mostanra igazi mozgalommá nőtte ki magát! Ám az efféle mozgalmakkal az a probléma, hogy még maga Hulk sem tudja kordában tartani őket!

Na, akkor lendüljünk is túl gyorsan az előző szám végén látott csókon, hiszen annak, ahogy sejthető is volt, komolyabb következménye nem lett, és amúgy sem erre fókuszál ez a fejezet. Viv kíváncsi volt, Hulk partner volt ebben, de kábé ennyi, nem is érdemes több szót fecsérelni rá. Ugorjunk hát inkább a már bevezetőben említett Közel-Keletre, ahol ugyan az ország kitalált (valódit még azért Waid sem mert használni, érthető…), ám a nőket és lányokat érintő probléma nagyon is valós. Ezt nem lehet megoldani egy kis adok-kapokkal, az erőszak csupán még több erőszakot és gyűlöletet szülne, nem is beszélve a nemzetközi konfliktusról, úgyhogy hőseink kénytelenek ennél ravaszabb tervvel előállni.

Azt kell mondjam, Waid végig ügyesen manőverezik, hogy tényleg a nők és a lányok oktatáshoz való joga maradjon a központi kérdéskör, anélkül, hogy túlságosan is mélyen beleásná magát vallási kérdésekbe, a lehető legelővigyázatosabb módon, nem sértve senkit a történet alatt. Van itt szó ugyan eretnekségről és Istenről, de valóban csak felületesen, és végső soron ez egy „terroristák kontra női ellenállók” felállás, abban pedig nem lehet vita, hogy ilyen esetben melyik oldal mellé kell állni. Ugyanakkor nyilván akit közelebbről érint a téma, netalán át is élte, egészen másképp értelmezheti mindezt, és joggal mondhatja, hogy ez egy igencsak leegyszerűsített ábrázolása egy rendkívül összetett problémának… ám ne feledjük, hogy azért ez mégiscsak egy pár oldalas, szuperhősös képregény, ahol ennél többet nem igazán várhatunk el ebben a műfajban.

Sikeresnek érzem továbbá, ahogy a Bajnokok ezzel az akciójukkal még inkább eltávolodnak a felnőtt hősöktől, erkölcsi értelemben is, azt a filozófiát erősítve, miszerint nem kéne mindig az öklüket használni a fejük helyett, és így talán több embernek segíthetnének. Dicséretes üzenet, szívbe markoló téma – azonban az tagadhatatlan, hogy kissé rezeg a léc, amikor azt nézzük, mennyire összeegyeztethető ez a színesbe öltözött szuperhősök világával. Ha valaki azzal érvelne, hogy neki ez bizony idegen az emberfeletti és mutáns képességekkel bíró ifjoncoktól, és valahogy itt nem illik a képbe az elnyomott nők sajnos nagyon is valóságos helyzete, azt tökéletesen megérteném. Hiába írtam pár sorral feljebb jómagam is, hogy egy effajta képregényben el kell fogadnunk, ha kissé, mondjuk úgy, „elbagatellizálnak” egy komolyabb ügyet, ez attól még érthetően kicsaphatja a biztosítékot pár olvasónál.

Én még ennek ellenére is azt az oldalt képviselem, hogy igenis pakoljanak csak a való életből vett problémákat ilyesfajta sztorikba is. Polgári jogok, kábítószerek, globális megfigyelés – korábban érintették már ezeket a témákat is más sorozatokban, és bár ez most talán mindegyiknél komplexebb, különösen egy idegen országban reagálva rá, én bízom benne, hogy fogunk még hasonlókat látni későbbi számokban. Hosszasan lehetne még erről írni és vitázni, soha véget nem érően… szóval inkább áttérnék most a rajzokra.

Nem tudom, ki hogy van vele, de Humberto Ramos általam amúgy sem kedvelt stílusa nekem itt még inkább kilógott az összképből. Most, hogy ilyen komoly vizekre evezett a történet, még annyira sem állják meg a helyüket az elnagyolt, rajzfilmszerű, olykor vázlatosnak ható figurái, mint eddig. Egyes mellékszereplők egyenesen nevetségesnek hatnak, és számomra még az sem volt mindig világos, hogy bizonyos képkockákon pontosan mi történik, különösen az akciójeleneteknél. Ha továbbra is marad ez a való világhoz köthető cselekményvezetés, akkor mindenképp le kéne cserélni Ramost egy realisztikusabb ábrázolásmódot képviselő rajzolóra, ha engem kérdeznek.

Ami a végső összegzést illeti… nem is tudom. Egy ennyire kísérleti jellegű számot rendkívül nehéz összevetni bármi mással, hiszen mintha Mark Waid egy rövid társadalmi fejtegetését olvastam volna képregénybe csomagolva. Biztosra veszem, hogy sokan vannak, akik ezt nem díjazzák, ám én, ha másért nem, az igyekezetért mindenképpen, adok erre most négy Bajnokok-logót az ötből. Szoknom kell még nekem is a dolgot, és talán legközelebb már nekem se fog ez ennyire bejönni…

champ03rev.png

champ4_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr7812038015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása