Spider-Man #13

Szedd már össze magad, Miles!

2017. február 18. - The_Maniac

sm13banner.jpg

Új megjelenés! Ha nem lennének a jelenleg futó Spider-Man / Spider-Gwen közös történetnél nagyobb és szerteágazóbb események a Marvelnél, azt hiszem, mind jobban járnánk, és úgy egyáltalán, jóval könnyebben követhető lenne minden. Két főszereplő, két cím, két író, két rajzoló – részemről ennyi bőven elég, és úgy vélem, az egyszeri rajongó számára is mindenképp egyszerűbb több tucat helyett mindössze kettő sorozatot követni annak érdekében, hogy teljesen képben legyen a cselekménnyel. Sőt, ha mindehhez még elfogadható, sőt élvezetes sztori is párosul, akkor máris megvan minden a sikerhez. A Miles–Gwen románc kialakulását bemutató Sitting in a Tree eddigi két fejezete nekem egészen bejött, még ha messze nem is volt tökéletes egyik sem, úgyhogy izgatottan vártam a héten megjelent folytatást – amely ezúttal ismét az egykori Újvilág Pókemberének saját címében kapott helyet.

Fogalmam sincs, hogy a sztori végén hosszabb időre is összehozzák-e Milest és Gwent, vagy mindez csupán egy rövid fellángolás lesz a fiatalok részéről, mert jelen pillanatban ugyanúgy szólnak érvek és ellenérvek mindkét végkifejlet mellett/ellen. Mindenesetre a külföldi fórumokon és kritikákból úgy láttam, az olvasók nagyobb része pozitívan fogadta kettejük kapcsolatát… és igen, azt hiszem, már jómagam is ezt a tábort erősítem. Rengeteg érdekes, dimenziók közti utazással színesített történet születhetne az ifjú hősök szerelméből, és egy barátnővel az oldalán talán Miles is végre jobban összekapná magát. Ez persze szorosabb együttműködést igényelne a Spider-Man és Spider-Gwen írói, Bendis és Latour között, és hogy ez mennyire lenne megvalósítható, az már más kérdés… Akárhogy is, egyelőre működik ez a két címen átívelő kaland, szóval vessük is bele magunkat a következő felvonásba!

SPIDER-MAN #13


Univerzum: Új Marvel-multiverzum
Fejezetcím: Sitting in a Tree 3

Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz és borító: Sara Pichelli

• Miles és Gwen közös kalandja Gwen univerzumába vezeti a fiatalokat, miközben egy Miles számára rendkívül fontos egyén nyomában járnak.
• Ám a hajsza közben hőseink komoly vitába keverednek!

Akit megijesztett a fenti kép, azt máris megnyugtatnám: nem, Miles és Gwen nem állnak neki egymást ütlegelni. Bár valóban kialakul köztük egy kis vita, azért a borító (ezúttal is) erősen túloz. Tudjátok, a szokásos aljas figyelemfelkeltés, semmi több

Ahogy a nyitányban, úgy ezúttal is Miles visszaemlékezésén keresztül ismerjük meg a cselekményt, ahogy azt barátainak, Gankénak és Fabiónak meséli. Kicsit azért furcsa, hogy csak minden második fejezetben használják ezt a fajta narrációt (hiszen csupán Bendis alkalmazza a Spider-Man számaiban, Latour a Spider-Gwen esetében nem), mostanra azért már többé-kevésbé megszoktam, sőt még tetszik is, hogy így érzékletesebben tevődik át a fókusz Milesra, amikor az ő sorozatában zajlik a sztori. Ötletes, és az egész valahogy személyesebbé is válik általa – ugyanakkor az is igaz, hogy a srácok olykor meglehetősen hosszúra nyúló, a történéseket megakasztó beleszövegelései és kérdései elég idegesítőek tudnak lenni. Igen, értem én, hogy ettől még életszagúbbak a jelenetek, ám inkább érdekelt volna a két főhős, mint a sok fárasztó poénkodás és mellébeszélés…

Ami viszont nagyon működött, az a Miles és Gwen közötti különbségek nyilvánvalóságának bemutatása a pörgős összecsapások alatt. Azt már eddig is tudtuk, hogy Gwen valamivel idősebb Milesnál, de hogy ez mit is jelent pontosan, azt most láthatjuk igazán: harc közben kétségtelenül ő az ügyesebb, gyorsabb, találékonyabb… vagyis minden téren érettebb és tapasztaltabb, mint Miles. Gyakorlatilag ő végzi a „piszkos munkát”, amíg Miles próbál felocsúdni abból, hogy az apja (vagy valaki, aki úgy néz ki) a rosszfiú. Értem én, hogy szerencsétlen kölyöknek nem lehet könnyű így látni az édesapját, ugyanakkor aki annyi dimenzióutazáson van már túl, mint ő (nem is beszélve a Csatavilágról a Secret Wars alatt), plusz túlélte a saját univerzuma pusztulását, annak ne legyen már ennyire megterhelő feldolgozni egy alternatív (vagy agymosott, beépült, nem tudom, mindegy is) Jefferson látványát… Legszívesebben bekiabáltam volna a képregénybe, hogy „szedd már össze magad, Miles”, ha másért nem, legalább azért, hogy ne mindent Gwennek kelljen csinálnia! Igen, itt látszik igazán, mennyire más szinten mozog már Pók-Gwen, mint a mi még mindig kezdő és zöldfülű Pókemberünk.

Említettem már az összecsapásokat, amelyek a fejezet jelentős részét kiteszik, és ezek kapcsán most külön ki kell térnem Sara Pichellire. A klubban zajló verekedések, azon belül is különösen Gwen mozdulatai, rendkívül dinamikusra és változatosra sikeredtek, gyönyörű és látványos rajzokat kapunk, és azt hiszem, kevés olyan rajzolót tudnék hirtelen felsorolni, akik ugyanilyen profizmussal tudnák kezelni az ilyen jeleneteket. Mint legutóbb, én a magam részéről a rajzokat ezúttal is erősebbnek éreztem, mint a sztorit vagy a párbeszédeket. A két Pók akrobatikussága, Jefferson fenyegető jelenléte, vagy akár bármelyik csatlós vagy rendőr – abszolút minden tetszett, amit Pichelli itt alkotott.

Van tehát akció, némi humor, rejtélyek, egy csipetnyi romantika (bár ez alkalommal nem olyan hangsúlyosan, mint az előző felvonásban), valamint csodaszép látványvilág. A gyerekesen és értetlenül viselkedő Miles, valamint a történetet megszakító haverjai kicsit kizökkentettek ugyan, viszont még ezzel együtt is tudok négy Pókfejet adni az ötből. Folyt. köv. jövő héten!

spiderman13rev.png

sp.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr6812265240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása