Új megjelenés! Hurrá, hurrá, ismét itt vagyunk egy Marvel-féle giga-mega-hiper-szuper esemény kellős közepén, amely a Secret Empire címet kapta, és oly sok ismerős elem van benne már most is, hogy az szinte ijesztő… Egy elhalálozott karakter az elején a sokkhatás kedvéért? Pipa. Hősök a hősök ellen? Pipa. Beleerőltetett, a való világra is vonatkoztatható politikai tartalom? Pipa. Tengernyi különszám és mellékszál? Pipa. Megszámlálhatatlan mennyiségű alternatív borító minden számhoz? Pipa. A Marvel-univerzum teljes átalakulásának ígérete a sztori után? Pipa. Egy utolsó pillanatban, meglepetésként betoldott extra fejezet az egész legvégére? Pipa. Már csak a hónapokon át tartó megjelenési csúszások hiányoznak, és rendben is leszünk – bár e tekintetben a Secret Empire eddig egész jól teljesít, sőt, a most bemutatásra kerülő kiadvány még kicsit korábban is, június helyett május utolsó napján jelent meg.
Magával a fővonallal ugyan én nem foglalkozom külön bejegyzések formájában (a nyitányról írtam pár sort, de ennyi), ám Miles miatt most nagy nehezen rávettem magam a Secret Empire: Uprising című különszám értékelésére – ha már szerepel benne, ráadásul nem is keveset, üsse kő, gondoltam. Leküzdöttem hát az utóbbi hónapokban egyre súlyosbodó eseményfóbiámat, és kiolvastam ezt a bővített oldalszámú kiadást, amelyben a Marvel-univerzum hat ifjú hőse (a már említett Miles mellett Hulk, Viv, Riri, a vadiúj Darázs, valamint Joaquin Torres, azaz az új Sólyom) a Fekete Özvegy vezetése alatt próbálnak beépülni a Hidra soraiba, hogy aztán magát a főgonosz Steve Rogerst kiiktathassák. Érdekes alapkonfliktus, nem mondom, a fiatalabb generációról szóló történeteket pedig mostanság úgyis jobban kedvelem, mint a felnőttekéit, szóval ez még akár az ínyemre való is lehet… Na de vajon az lett?
SECRET EMPIRE: UPRISING
Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Derek Landy
Ceruzarajz: Joshua Cassara
Borító: Meghan Hetrick
Alternatív borító: Rafael Albuquerque
A SECRET EMPIRE kihagyhatatlan mellékszála, amely az esemény 3. és 4. számát köti össze! Új világrend van születőben, amellyel azonban korántsem mindenki ért egyet! De mit tehetnének ellene? A Fekete Özvegy előáll egy kockázatos tervvel – ám a végrehajtásához szüksége lesz a Marvel-univerzum ifjú hőseire, akiknek most talán egy olyan határvonalat is át kell lépniük, amely eddig elképzelhetetlen volt a számukra! A TITKOS BIRODALOM LEGYŰR TÉGED!
Azt mondom, ha egy esemény mellékszála (különösen, ha az mindössze egyetlen fejezetből áll) képes elmesélni egy élvezetes történetet, amelynek van eleje és vége is, és nem kell hozzá feltétlenül a fővonal ismerete, az manapság már önmagában is siker. Úgy vélem, a Secret Empire: Uprising ezt az akadályt egész ügyesen vette, mert bár erősen ajánlott hozzá maga a Secret Empire eddigi három felvonása, azért azok kihagyásával is többnyire érthető és élvezhető a sztori. Ez már rögtön az elején mindenképp pozitívum.
Jómagam azt is örömmel tapasztaltam, hogy az egész különszámot áthatja a humor, hála a főszereplő fiatal hősöknek, akiknek a jelleme szerencsére mit sem változott az előttük tornyosuló, lehetetlennek tűnő feladat ellenére. Ez a fajta könnyedebb megközelítés részemről üdítő színfolt ebben az eddig meglehetősen sötét, kilátástalan hangulatú eseményben, szóval én bátram ajánlom a kiadványt a Champions, illetve úgy egyáltalán az ifjú, lelkes és optimistább világszemléletű Marvel-karakterek kedvelőinek. Az akciót irányító Fekete Özvegy épp elég szabadságot hagy elszánt „kiskatonáinak”, hogy azok önállóan tevékenykedjenek, amikor szükségét érzik, a maguk szabályait követve, egyelőre szinte semmilyen teret nem engedve a reménytelenség súlyos érzésének – még a brutális, lélekölő kiképzésük sem veszi el a kedvüket.
Az író, Derek Landy tehát korrekt munkát végzett a szereplőkkel, sikerült ráéreznie mindegyikük személyiségére – különösen talán Nadia és Amadeus, a két beépült ifjonc kapnak sok figyelmet. Ami azt illeti, talán egy kicsit túl sok figyelmet is, ugyanis rajtuk kívül a többiek már-már háttérbe szorulnak (én például az új Sólyomról semmit nem tudok, és vele kapcsolatban ennek a fejezetnek végére sem lettem okosabb), és a Bajnokok egyre gyakrabban felbukkanó ellenségei, a Szabadúszók jelenléte csak még inkább szűkíti az ő mozgásterüket, alig hagyva időt nekik, hiába a bővített oldalszám. És ha már Szabadúszók: ez a csapat tényleg nem lesz több egyszerű homokzsákok gyülekezeténél, akik jönnek, elverik őket, majd lelépnek? Azonkívül, hogy ismerik Amadeus arcát, megnehezítve ezzel kicsit a srác dolgát, ismét nem sok vizet zavartak…
A karakterekről a sztorira ugorva: ez nálam tipikusan az „elmegy” kategória. A fiataloknak a Hidra ifjúsági kórusába (igen, ilyen is van…) kell beépülniük, hogy így kerüljenek közel az első számú célponthoz, Amerika Kapitányhoz. Vicces volt, ki hogyan élte meg az énekpróbákat, illetve a totál zakkant, karikatúraszerű kórusvezető is mosolyt csalt az arcomra, de amúgy összességében ezt már kissé túlzásnak éreztem. Míg a szereplők párbeszédeiben díjaztam a humort, azért az, ahogy a Hidra katonái csak szerencsétlenkednek a behatolók ellen, illetve ahogy a Szabadúszók sikítva menekülnek egy patkány láttán, nos… Maradjunk annyiban, hogy ha mindezt Steve Rogers látta volna, kétszer is meggondolta volna, érdemes-e egy ilyen szervezetet vezetnie.
Vegyes érzésekkel értem hát a képregény végére, ami már egyben átmenet volt a Secret Empire 4. számába, de azért úgy, hogy egy többé-kevésbé értékelhető befejezést kapjunk ehhez a különálló sztorihoz is. A lezárás még ezzel együtt is kissé hirtelen jött, ugyanakkor egy esemény szorosan kapcsolódó mellékszálától ennél többet nemigen várhatunk. Az mondjuk sokat dobott volna a dolgokon, ha mindehhez szép, látványos rajzok társulnak, ám Joshua Cassara alkotásait a legnagyobb jóindulattal sem tudnám más jelzővel illetni, mint az átlagos. A karakterek rendben vannak, a fiatalok tényleg fiatalnak tűnnek, a kórusvezető egészen szürreálisan fest, viszont az akciójelenetekből nekem hiányzott a dinamizmus, a pörgősség. Véleményem szerint a kihúzás és színezés is rettentő sötétre sikeredett, és ezt a végső összkép elég csúnyán megszenvedte. Egyetlen képkockára sem tudnám azt mondani, hogy hosszú percekig csodáltam volna.
Összegezve: aki követi a Secret Empire minden kiadványát, az természetesen ezt se hagyja ki. Aki csak a karakterek miatt érdeklődik, az tegyen egy próbát, mert végül is megéri, még ha valószínűleg egy olvasás után többször nem is fog előkerülni senkinél a Secret Empire: Uprising. Délutáni lazulásnak egy forró, nyári napon tökéletes, ám többet ne várjatok tőle. Három Hidra-logó az ötből.
