X-Men Blue #5

Lecsapnak az Új(világi) Martalócok!

2017. június 15. - The_Maniac

xmen05banner.jpg

Új megjelenés! Nincs értelme tovább titkolni, aki követi az X-Men Blue számait, az már úgyis tudja: az újvilági Higanyszál, Nomi Blume, Derek Morgan és Hiszako Icsiki mind-mind visszatértek! Az előző fejezetnél még nem akartam lelőni a Jimmy mellett felbukkanó másik négy újvilági mutáns kilétét, ám most már nem bírom tovább magamban tartani – ennyi hosszú, a kedvenc univerzumom karaktereitől megfosztva tengetett hónap, sőt év után talán érthető kitörő lelkesedésem. Ráadásul most ezernyi kérdés kavarog a fejemben a feltámadások kapcsán… Vajon akadnak még rajtuk kívül is túlélők az Újvilágból szétszórva itt-ott? Hogyan viszonyulnak majd ezekhez a „potyautasokhoz” mások, ha tudomást szereznek róluk – különösképpen Miles és Reed? Mindez talán az Újvilág teljes újjáéledésének előjele, vagy csupán az új Marvel-univerzum fog egyre inkább „újvilágiasodni”? Vagy itt a vége, és nem lesznek többen?

Tekintve, hogy múlt hónapban ugyanekkor még mindössze egyetlen újvilági mutáns visszatéréséről szóltak a hírek, most meg már öten vannak, én személy szerint megtippelni sem merem, hova fut majd ki ez az egész. Nyilvánvalóan a titkos vágyam az egész Újvilág visszahozása lenne szőröstül-bőröstül-mindenestül, ám attól tartok, ez nem marad több hiú ábrándnál, bármennyire is szeretném. Sebaj, nem leszek telhetetlen, bőven beérem az itt-ott előforduló, előre bejelentett vagy váratlan újvilági felbukkanásokkal, hiszen már ez is több, mint amennyit akár remélni mertem volna korábban. Addig is készülgetnek a karakterevolúciós bejegyzések az öt további túlélőről, illetve igyekszem sasszemmel figyelemmel kísérni a többi Marvel-címet is, hátha valahol bedobnak még pár hasonló régi ismerőst… Izgalmas idők ezek, amikor egyszerre éri meg újvilági és X-rajongónak is lenni!

X-MEN BLUE #5


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Cullen Bunn
Ceruzarajz: Julian Lopez és Cory Smith
Borító: Arthur Adams
Alternatív borító: Helen Chen


• A VISSZATÉRÉS!
• Az X-MEN és legújabb csapattársuk az ÚJ MARTALÓCOK ügyében nyomoznak. Kik ők? És mit akarnak? Vendégszerepben MS. SINISTER, valamint egy egész csapatnyi gonosztevő, akiket nem hagyhattok ki!

„Ha már lúd, legyen kövér” – gondolhatták a Marvelnél, amikor úgy döntöttek, hogy az X-Men Blue (is) jelenjen meg sűrűbben, mint a szokásos menetrend, azaz havonta egy helyett két alkalommal. Én személy szerint maximálisan támogatom ezt a döntést, főleg egy ilyen írónál, mint Cullen Bunn, aki nem húzza feleslegesen az időt, és már most, az 5. számban is rengeteg, párhuzamosan futó szállal dolgozik. Gyakoribb megjelenések, pörgős cselekmény, sok karakter… Épp ez kell egy frissen indult X-címbe!

Lássuk hát ezen szálak közül a (számunkra is) legjelentősebbet: az Újvilágból érkezett túlélőket, főképpen pedig Jimmyt. Miben különbözik az ő érkezése az új Marvel-univerzumba Milesétól? Nos, először is, ő a jelek szerint véletlenül érkezett, maga sem tudja, hogyan, és amúgy is, totális amnéziában szenved, úgyhogy jelen pillanatban a vele már egyszer találkozott eredeti ötös tagjai még többet is tudnak a múltjáról, mint ő maga. Másodszor, ő és újvilági társai is afféle „anomáliák” ebben a realitásban: míg Milest és családját, barátait maga a Molekulaember „építette be” az új univerzum szövetébe, azaz szerves részei lettek ennek a világnak, addig Jimmy és a többiek minden tekintetben idegennek számítanak. Sőt, olyan is van közöttük (Pietro és Hiszako), akiknek létezik egy élő, másik változatuk is ideát, még jobban megkavarva a már amúgy is kaotikussá vált helyzetet a jövevények számára… Biztos van köztetek olyan, akinek már mindene tele van a karakterek alternatív változatainak egyre népesebb táborával, ám én a magam részéről mindig is érdekes témának tartottam ugyanazon szereplő két különböző világból érkezett verziójának a találkozását. Hogy ez megtörténik-e majd Higanyszál és Páncél esetében, az persze még kérdéses, de én Bunn helyében tuti nem hagynám ki ezt a ziccert.

Tetszik egyébként, hogy gondoltak azokra is, akik nem szakértői az Újvilágnak, vagy esetleg nem is hallottak még róla, hiszen a sztori még számukra is érthető lehet. Tény, hogy nem árt legalább némi alapszintű újvilági tudás, ugyanakkor szerintem annak híján sem lesz senki teljesen elveszve Jimmy és az Új Martalócok miatt (persze cáfoljatok meg, ha ez nem így lenne, én nyilván nehezen tudom megítélni, milyen érzés újvilági ismeretek nélkül nekivágni a képregénynek). Ha pedig pont fordítva, a klasszikus Marvel-univerzumban lezajlott X-kalandokkal nincs valaki tisztában, és például fogalma sincs arról, ki az a Miss Sinister (mint ahogy eddig nekem sem volt), annak sem kell kétségbe esnie, ugyanis épp elegendő háttérinfót kapunk róla is – és, feltételezem, fogunk is még a továbbiakban.

Azonban nemcsak a rejtélyek, hanem az akció szerelmesei sem fognak unatkozni: tulajdonképpen majdnem a teljes felvonás egy hosszú, látványos csatajelenet az X-ek és a Martalócok között. Mivel egyik oldalon sincsenek igazán gonosztevők (az eddigiek alapján úgy tűnik, az Új Martalócok nem önszántukból, hanem Miss Sinister parancsára ténykednek), így nem könnyű bárkinek is szurkolni a küzdelem alatt, ám annyi elmondható, hogy az X-Men oldalán talán Bobby és Jimmy, a Martalócoknál pedig Nomi és Pietro uralták leginkább a terepet. Az összecsapás egyébként nemcsak afféle eszetlen „üsd, vágd, nem apád”, hanem nagyon is intelligens módon zajlik: Jégember és Bestia közös erővel, okos taktikai húzásokkal ártalmatlanítják Higanyszálat, és Bunn arról sem feledkezett meg, hogy egy ilyen apró helyiségben Angyal lángoló szárnyai milyen károkat okozhatnak. Igen, egy író, aki nem nézi ostobának sem a karaktereit, sem az olvasóit! Még ilyet…!

Mielőtt áttérnék a rajzokra, még az utolsó oldalakról annyit, hogy a lezárásban Bunn újfent sikeresen megmelengette a kis szívemet: találkozásukkor Magneto nem csupán azért találja ismerősnek Jimmyt, mert Rozsomák volt az apja, hanem valami más miatt is, bár azt persze nem tudja, miért… de egy újvilági rajongó már annál inkább tudhatja! Jimmy édesanyja annak a Magdának az újvilági verziója volt, aki ennek a Magnetónak volt a felesége. Huh, ez aztán remek kiindulópont egy univerzumok közötti szappanoperához, nem? A tény, hogy Bunn még erre is emlékszik és nem hagyta figyelmen kívül, gigantikus piros pontot érdemel tőlem.

Na, most már tényleg akkor a rajzokról: Julian Lopez gőzerővel száguld tovább a csúcs felé, hiszen ezúttal még az előző számnál is profibbat alkotott. Igaz ugyan, hogy Cory Smith besegített neki, de ez mit sem von le a látvány élvezeti értékéből, mert bár kettejük illusztrációi valamelyest különböznek, azért annyira nem, hogy zavaró legyen az átmenet. Mégis, ha le kéne tennem a voksom valamelyikük mellett, hozzám Lopez alkotásai állnak közelebb – különös tekintettel a kétoldalas újvilági visszatekintőre, amelyben igyekezett még az akkori rajzolók stílusát is visszaadni. Kicsit bánom, hogy a soron következő fejezetnek már nem ő lesz a felelőse, de hát ez az átka ennek a gyorsított megjelenési tempónak, a rajzolókat is rendszeresebben kell váltogatni…

Hűha, kissé bő lére eresztettem, szóval jöjjön gyorsan a végszó! Mivel legutóbb ígéretet tettem az elfogulatlanabb értékelésre, ezért most levonok fél X-jelet az ötből, de akárhogy is, négy és félnél kevesebbet még így sem adhatok. Minden a helyén van, a régi és új karakterek egyaránt kaptak szerepet, a rajzok látványosak, a cselekmény logikus és érthető… egész egyszerűen kötelező darab az Újvilág és/vagy az X-Men rajongóinak is!

xmenblue05rev.png

x_2.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr1212590049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása