Új megjelenés! Mondtam már, mennyire csípem az újvilági Fátum Dokit? Igen, biztosan mondtam, de sebaj, ismétlés a tudás anyja. Meg aztán ki tudja, meddig mondogathatom még, hiszen ha az Újvilággal együtt ő is odavész (bár nagyon, nagyon remélem, hogy túléli a Secret Wars eseményeit), akkor könnyes búcsút kell vennünk tőle. Pedig milyen rengeteg lehetőség rejtőzik benne! Egy hatalmas, globális támadást is simán kinéznék belőle, már ha lenne még rá ideje…
Mert hiába lép színre most, a Miles Morales: The Ultimate Spider-Man legfrissebb számában, nagyon úgy néz ki, hogy már itt sem tud érvényesülni ez a gonosz zseni, hiszen összesen egyetlen fejezet van még hátra az egész sorozatból. Utána pedig… Nos, hogy mi lesz utána, és ki marad életben az új Marvel-univerzumban, azt csak találgatni tudjuk, úgyhogy ebbe ne is menjünk bele. Nézzük inkább a 11. számot!
MILES MORALES: THE ULTIMATE SPIDER-MAN #11
Univerzum: Ultimate Marvel (Újvilág)
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruza- és borítórajz: David Marquez
• Hála Milesnak, a KÜLÖNÍTMÉNY visszatér!
• FÁTUM DOKTOR felfedte ördögi tervét, és ez már túl sok lenne egyetlen hálószövő hősnek!
No hát akkor, szokásomhoz híven első körben most is tisztázzunk pár félreértést, amit az előzetes szöveg okozhat!
• Hála Milesnak, a KÜLÖNÍTMÉNY visszatér! – Nem, ilyesmiről szó sincs az egész fejezetben. Pókemberen kívül még a Fekete Özvegy bukkan fel a hősök közül, de ennyi, a Különítménynek se híre, se hamva.
• FÁTUM DOKTOR felfedte ördögi tervét, és ez már túl sok lenne egyetlen hálószövő hősnek! – Na jó, nagy jóindulattal ez talán stimmel valamennyire, bár nem Fátum fedi fel, mit akarnak Milestól, sőt, ő most még alig kap szerepet.
De ezúttal legalább a borító kapcsolódik a tényleges cselekményhez, bár az szomorú, hogy gyakorlatilag lelövik vele a képregény utolsó oldalát, amely így egyáltalán nem üt akkorát, mint kellene. Komolyan, mi van mostanság a szerkesztőkkel? Mind szabira mentek, vagy már ennyire nem érdekli őket egy végnapjait élő sorozat? Akárhogy is, elkeserítő, hogy ilyen könnyen kiküszöbölhető bakik rontják az összképet, méghozzá nem is kicsit…
És tudjátok, mit? Ha már lúd, legyen kövér! Nézzük, mik zavartak még, nemcsak ebben a számban, hanem úgy általában, a teljes sorozatban, hiszen nemsokára úgyis vége az egésznek. Először is: így visszatekintve érthetetlen, miért kellett olyan sokáig húzni a Zöld Manó visszatéréséről szóló sztorit, mert tessék, már itt vagyunk az utolsóelőtti fejezetnél, és a történet egyáltalán nem haladt annyit, amennyit tudott volna 11 szám alatt. Már legutóbb is aggódtam, hogy lesz idő minden szálat elvarrni, most pedig már egyenesen lehetetlennek tartom a tisztességes lezárást az egyetlen maradék fejezetben. Igen, Bendis kiváló író, és igen, Marquez rajzai sosem okoznak csalódást, legyen szó akciójelenetről vagy párbeszédről, de az egész képregény tempója rettenetesen lassú. Persze ez se lenne baj, ha havonta több szám jelenne meg, vagy ha a végtelenségig folytatódhatna a cím, de mint tudjuk, még egy szám, és függöny.
Ha az összes megjelent számot egyben olvassuk, az összkép sokkal, de sokkal kedvezőbb, ám így, hogy alig-alig haladtunk valamit hónapról hónapra, nos… Felmerül persze a kérdés, hogy Bendis tudta-e a sorozat indulásakor, hogy csak 12 számot él majd meg a cím, de én el nem tudom képzelni, hogy nem értesítették őt időben az Újvilág megszűnéséről. Ha pedig így volt, akkor miért most, a vég küszöbén kellett behozni a képbe a Hidrát és magát Fátum Doktort (aki egyébként továbbra is az egyik kedvenc újvilági karakterem, és csak azt sajnálom, hogy egy szám alatt már biztosan nem lesz ideje kibontakozni)?
Oké, oké, legyünk azért igazságosak: ha szigorúan csak ezt a számot nézzük, és megpróbáljuk elfelejteni, hogy már csak egy fejezet van hátra, akkor azért nem ennyire gyászos a helyzet. A párbeszédek mesteriek, ahogy mindig, az akció feszült és látványos, olvasás közben pedig tényleg izgulunk Milesért és a többiekért. Csakhogy ez eddig sem volt kérdés, Bendis és Marquez munkája rendszerint elérte ezt a színvonalat, viszont nehéz figyelmen kívül hagyni a Secret Wars fenyegető közelségét, és ha figyelembe vesszük a nagy egészet… hát, akkor lássuk be, ez a tempó túlságosan is lassú és ráérős.
Azért én a négy Pókfejet most is megadom, mert ezúttal is korrekt képregényt kaptunk, ez tény. Reméljük a legjobbakat a befejező 12. számtól.
