Továbbra is ezerrel dübörög a Titkos Háború, és persze a hozzá kapcsolódó mellékszálak is. Mint azt már korábban említettem, ezek többnyire közvetlenül nem kapcsolódnak az Újvilághoz vagy újvilági karakterekhez, így nem térek ki rájuk részletesebben, de azért egy-egy rövid bemutatót megejtek az új megjelenésekről a mai bejegyzésemben is, hogy ezzel is bővítsem a Csatavilággal kapcsolatos érdekességek és tudnivalók listáját. Természetesen most is nagyon érdekel a ti véleményetek is, szóval aki olvasta valamelyiket, vagy akár mindegyiket a felsorolt címek közül, az hajrá, ne fogja vissza magát!

Ha még emlékeztek, eredeti terveim szerint hetente jelentkeznék A Csatavilágból jelentjük aktuális összefoglalójával, mindig az adott héten megjelent kiadványokban látott, bemutatott vagy említett területek felvonultatásával és rövid elemzésével. Ám ahogy általában, ezúttal is inkább magukra a képregényekre koncentrálnék, nem az azokban szerepelt területekre, mert így talán könnyebben átlátható lesz az összefoglaló nektek is és nekem is. Azért persze Hickman-szintű részletességre most se számítsatok, de igyekszem összeszedni minden fontos infót, amit már tudhatunk. Kezdjük hát!

E IS FOR EXTINCTION #4

Előre is elnézést kérek, de ma bal lábbal keltem fel, és a negatív hangulatom nyilván hatással lesz a rövid kis bemutatóimra is. Bár igaz, hogy ezen a héten nem is volt túl erős a kínálat… Itt van például az E is for Extinction zárása, amelynek elborult, furcsa hangulatát már az előző számból sejteni lehetett. Azt mindenképp a minisorozat javára írhatjuk, hogy az a Morrison-korszakot idéző stílus, amelyet már a legelső fejezet is képviselt, végig jelen volt és tartotta azt a stabil színvonalat, amelyet ott láthattunk – tehát akinek tetszett a nyitány, annak valószínűleg a folytatás is, akinek meg nem, annak nem is kellett folytatnia, mert a továbbiakban is ugyanazt kapta volna.

Ezzel együtt ez a sok brutális elhalálozás, amit itt elénk tárnak néhány oldal leforgása alatt, nos, az nekem kicsit sok volt így egyszerre. Tény, hogy látványos a végső nagy csata, és a főbb karakterek is megkapják a nekik kijáró időt, de ezt tényleg valószínűleg csak az fogja élvezni, aki már eddig is el tudta viselni ezt az olykor szürreálisba átcsapó sztorit. Az eredeti E is for Extinction fejezeteihez szerintem csak hangulatában és rajzstílusában lehet hasonlítani ezt az új verziót, amúgy meg… Hát, ez nem az én világom, ma biztos nem.

GHOST RACERS #4

A Szellemlovasok gyilkos versenye is elérte a célvonalat a héten, így lezárult Robbie és a többiek ámokfutása a Csatavilág arénájában. Ezzel a minisorozattal én személy szerint jól elvoltam, az előző fejezet is tetszett, az azt megelőzőek is, és most a befejezés szintúgy. Nem azt mondom, hogy ez volt a kedvencem akár csak a héten is, de rendben volt, bár feltételezem, hogy a Szellemlovas(ok) rajongóinak azért nem ez lesz a legemlékezetesebb történetük kedvencükről/kedvenceikről.

Az az igazság, hogy sok újat vagy okosat nem tudnék írni erről a számról: az akció még mindig látványos, a verseny még mindig menő, a tét még mindig óriási… A happy end pedig kellemes meglepetés volt, örültem, hogy nem kapott olyan sötét lezárást a sztori, amilyet gondoltam, hogy kap majd. Néha kell ilyen is, bár szerencsére nem ez az utolsó pozitívabb hangvételű finálé a héten.

HAIL HYDRA #3

Nem, most kivételesen nem egy fináléról lesz szó, ez még csak a 3. szám! Szerencsére ezúttal nem kellett annyit várnunk a legutóbbi fejezet óta, mint az előző felvonás esetében, úgyhogy ez már mindenképp egy kis plusz pont, de azért komoly dicséret nem jár a múltkori durva csúszás után. Ami a sztorit illeti, Ian helyzete még mindig elég kilátástalan, hiszen a túlerő továbbra is óriási vele szemben. Sötét hangulat és ismert karakterek sötét, kifordított változatai ebben a sötét világban… Továbbra is izgalmas a cselekmény, félre ne értsetek, csak most valahogy túl sok volt nekem mindenből a sötét és reménytelen és kegyetlen… Majd máskor újraolvasom, és akkor biztos jobban be fog jönni.

Elvileg e hónapban érkezik majd a lezárás, amiben nem sok jót jósolok hősünknek. Azért talán életben marad, és megússza, hogy kivégezze őt a Hidra Birodalom, de ezek után simán beleférne az is, hogy odavesszen (mondjuk az már rég rossz, ha ennyire nem izgulok a főszereplőért…).

INFERNO #5

Az X-Men pokoli túrája is elérkezett az utolsó felvonásához, és én a magam részéről korántsem vagyok maradéktalanul elégedett. A 4. számban felvázolt fő konfliktus kibontakozik, és a végén szinte már mindenki mindenki ellen van, míg végül aztán nagy nehezen sikerül legyőzni Iljanát és démonseregét. Ahogy az azért sejthető volt, totális happy end nincs, vannak áldozatok, vannak veszteségek, sőt az egyik karakter olyan változáson esik át, amely egy esetleges folytatás lehetőségét is magában hordozza. Bár azt szerintem inkább ne erőltessük.

Azt hiszem, arról felesleges is lenne hosszasabban írni, hogy ez vagy az eredeti Inferno sikerült-e jobban, mert teljesen egyértelmű, hogy ez az új változat semmilyen szempontból nem körözte le, de még csak meg sem közelítette a klasszikus történetet. Úgy elvoltam vele, sosem volt vészesen elviselhetetlen, és ennyi, nem több. Ugorjunk.

M.O.D.O.K. ASSASSIN #5

Sosem gondoltam volna, hogy épp a M.O.D.O.K. Assassin lesz a Secret Wars mellékszálai közül az egyik legélvezetesebb a számomra, de hiába, ilyen az élet, teli van meglepetésekkel. Persze, vannak hibák, és úgy összességében ez a minisorozat messze nem tökéletes, de a szerelmes M.O.D.O.K. karaktere nekem elvitte a hátán ezt az öt fejezetet. A legutóbb megkezdett „boss battle” a végéhez ér, és igen, nagyfejű antihősünk győzedelmeskedik, nem kell idegeskedni. Igaz, hogy a lányt azért nem kapja meg, de a maga kis boldog befejezését legalább igen. Kell ennél több?

Ha mindez egy másik rajzoló keze által került volna bemutatásra, talán még a heti kedvencem is lehetett volna ez a lezárás. Nagy fej, nagy élvezet!

X-MEN '92 #4

A végére maradt az e heti kedvencem (ami a gyér felhozatalt tekintve sajnos most nem nagy teljesítmény…), az X-Men '92 zárófejezete, amelyet már ti is nagyon vártatok a múlt heti szavazás alapján. Legutóbb ugyan nem voltam különösebben elragadtatva, de a finálé egész pofásra sikeredett, és nem tagadom, hogy élveztem. A '90-es évekre jellemző stílus végig megmaradt, a befejezés látványos és akciódús lett, a karakterek szerethetők és jól eltaláltak egytől egyig, a sztori pedig ugyan nekem kicsit akadozott a közepénél, de összességében tekintve nem volt rossz. Szóval korrektül össze lett ez rakva, na.

Külön tetszett, hogy ügyesen vegyítették minden számban a humort és a komolyabb-komorabb szálakat, márpedig ez ritkán jön össze ilyen szépen a hasonló képregényekben. Talán ez is lehetett az oka, hogy a Marvel úgy döntött, az X-Men '92 a Secret Wars után folytatódni fog, így viszont ez az aktuális minisorozat nyomban átértékelődik, és inkább válik a későbbiek prológusává. Részemről ez rendben is van így, megérdemlik a sikert.

Azta, lassan kifogyunk a mellékszálakból, pedig hol van még a Secret Wars vége…! De fel a fejjel, jövő héten végre érkezik majd az esemény 6. száma, ám úgy, hogy közben elkezdődik pár a Marvel új univerzumában játszódó címek közül is. Szerintetek működni fog még így a Secret Wars, hogy közben már zajlanak az időben utána játszódó történetek? Meglátjuk, de azért ne feledjük, hogy jön még néhány, a Titkos Háborúhoz kapcsolható minisorozat újabb száma is, úgymint a 1602: Witch Hunter Angela, az Old Man Logan, a Siege, valamint a Spider-Island soron következő fejezete. Melyik lesz a nyerő?