Ultimate End #5

Ennek is (végre) vége…

2015. december 16. - The_Maniac

Új megjelenés! 2015. augusztus 6. – Emlékeztek még erre a dátumra? Bizony, utoljára ekkor írtam az Ultimate End akkori számáról, az utolsó előttiről, vagyis már több mint négy(!!!) hónapja. Ennyi idő alatt bármely sorozat vagy minisorozat totális érdektelenségbe süllyedhet, pláne egy ilyen, finoman szólva is kétes színvonalú alkotás, amely eddigi fejezeteivel joggal vívta ki a rajongók haragját. Persze legyünk azért igazságosak, és ne feledjük, hogy erről a brutális csúszásról állítólag nem tehet sem az író, Brian Michael Bendis, sem a rajzoló, Mark Bagley – az ok egész egyszerűen a fővonal, a Secret Wars folyamatosan eltolt megjelenéseire vezethető vissza. Így történhetett, hogy az Ultimate End, amely az egyik első mellékszál volt, most utolsóként kullog be a fináléjával.

Mennyire lehet még esélye az utolsó számnak, hogy méltó módon búcsúztassa az Újvilágot? Mekkora érdeklődésre számíthat az olvasóktól ilyen hosszú kihagyás után, a Titkos Háború utolsó minisorozataként, miközben már javában zajlanak az új Marvel-univerzum vadonatúj sztorijai? Egyáltalán rémlik még bárkinek is, mi történt az eddigi négy fejezetben? És számít egyáltalán? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kavarogtak bennem, amikor nekiültem a lezárásnak, így nem csoda, hogy már eleve keserű szájízzel fogtam neki ennek a rövid bemutatónak is. Bevallom, még azon sem lepődnék meg, ha senki sem olvasná ezt a bejegyzésemet, de már csak becsületből is befejezem ezt a kínszenvedést, ha már egyszer elkezdtem…

banner06.jpg

ULTIMATE END #5


Univerzum: Csatavilág
Írta:
Brian Michael Bendis

Ceruzarajz és borító: Mark Bagley

NINCS TÖBBÉ ÚJVILÁG!
• 2000 – 2015

Uggghhh, ez rettentő kínos… Én, ha bármi közöm lett volna ehhez a minisorozathoz, tutira újragondolnám a karrierem, és kivennék pár hét szabadságot, hogy elgondolkodjak azon, hol csúszott félre ez az egész, hogy soha, SOHA többé ne történhessen hasonló. Nem is nagyon tudom, hol kezdjem…

A bevezetőben azt kérdeztem, emlékszik-e vajon bárki is az előző fejezetekre, de a finálé végigkínlódása után rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen lényegtelen, mert minden, ami a korábbi számokban történt, egy laza mozdulattal félre lett söpörve. Megérkezik végre Miles, mindenre fény derül a Csatavilággal kapcsolatban, majd a hősök egyesült erővel megindulnak a rettegett Fátum ellen egy utolsó, elkeseredett háborúban. Nem számít, miért küzdöttek eddig egymással, nem számít, a karakterek eddigi interakciója a többiekkel, nem számít a rájuk leselkedő Megtorló sem (aki hirtelen megvilágosodik, és átáll a hősök oldalára) – ez mind csak töltelék volt. Az is teljesen mindegy, ki hal meg és ki nem, hiszen az új Marvel-univerzumban úgyis újjáéled, akinek újjá kell élednie, Miles és családja, barátai jelenléte a vadiúj realitásban pedig szintén nem meglepő.

Komolyan, ne foglalkozzatok olyan „apróságokkal”, mint időrend, cselekmény vagy karakterábrázolás, mert feleslegesen fárasztanátok magatokat. Ha belemennénk olyan kérdésekbe, mint hogy ki hogy került oda, ahol van, illetve hogy ki miért teszi és mondja, amit tesz és mond, akkor semmi mást nem kapnánk, csak egy bitang erős fejfájást. A végső összecsapásban a Thor-osztag miért Fátum oldalán harcol? Az Old Man Logan lezárásában nem az volt, hogy az öreg Logan vezette csatába a hősöket? Őt egyébként miért nem veszi észre senki a képregény feléig? Sőt, miért kellett egyáltalán így eltolni ennek a fejezetnek a megjelenését, ha egyszer semmi olyan nem volt benne, amivel előre lelőnék a Secret Wars befejezését? Argh, látjátok, még épp csak a felszínt kapirgálom a logikátlanságok útvesztőjében, de máris kész vagyok idegileg.

A rajzok szépek, és ennyi az összes pozitívum. Ennyi, és nem több. Bagley sikeresen megugrotta azt a borzalmasan nehéz feladatot, hogy egyszerre rajzolja meg a klasszikus univerzum és az Újvilág szinte összes hősét, és igen, van pár, aki nem lett az igazi, de ennyi ilyen komoly munkánál, úgy érzem, belefér. Mondjuk azért az csúnya húzás volt, hogy a finálé vége felé a hősök fejei ismétlődnek oldalról oldalra, míg a végén mind eltűnnek és kapunk két üres, teljesen fehér oldalt… de feltétezem, ez nem Bagley ötlete volt.

Míg az eddigi számok a két univerzum hősei közötti ellentétre koncentráltak, most, a végén egyértelműen a hirtelen felbukkanó Miles került a középpontba, nyilván afféle felvezetésként a februárban induló saját, önálló sorozata, a Spider-Man előtt. Ez mind szép és jó, de Bendis láthatóan elfelejtette, hogy itt a cél elvileg a teljes Újvilág búcsúztatása lett volna, nem Miles új képregényének bevezetése! Szomorú és kiábrándító, hogy az Újvilág egyik atyja ilyen cudarul elbánt a kedvenc karaktereimmel és realitásommal… Nem hittem volna, hogy egyszer bármiről ilyet írok, de az Ultimate End „sikeresen” alulmúlta az Ultimatum teljes egészét. Ha valaki valaha kérdezi majd tőlem, az Újvilág a Secret Wars 1. számában ért véget, nem itt.

Egyetlen Bendis az ötből a rajzok miatt.

bendo.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr378176908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Namu 2015.12.17. 12:46:07

Úristen! Ez mi volt? A lehető legkisebb elvárásokkal indultam neki, de még azt is sikerült alul múlni. Bendis már bizonyította, hogy nem szeret mások koncepciójával dolgozni, de az már nevetséges amit itt csinált. Pedig kvázi a saját univerzumáról volt szó, egy kicsit megerőltetthette volna magát. Ennél még az Ultimate Power-ben is több értelem volt.
süti beállítások módosítása