Spider-Man / Deadpool #2

Pókember, Deadpool és még egy Pókember

2016. február 12. - The_Maniac

sppool2banner.jpg

Új megjelenés! Vegyünk két népszerű, humoros, egy vagy több mozifilmmel is megtámogatott hőst, és rakjuk őket egy sorozatba – ez lehetett az egyszerű, de nagyszerű alapötlet a Spider-Man / Deadpool indulása mögött, amelynek ugyan múlt havi nyitószámáról nem írtam, de most a második fejezetről összedobtam egy bejegyzést, hiszen az egykori Újvilág Pókembere, Miles Morales is vendégszerepel benne. Lássuk be, egy ilyen trióval nem nagyon lehet mellényúlni, gyakorlatilag mindhárman önálló életet élő hősök, akik íratják magukat, úgyhogy egy kicsit sem lepődtem meg azon, mennyire élveztem ezt a képregényt. Akinek persze valami véresen komolyra fáj a foga, az már most álljon tovább, mert Deadpool karaktere már önmagában garantálja a folyamatos humorforrást.

A nagy kérdés persze az, hogy az állandóan röpködő vicclabdacsok közepette marad-e még idő és hely valami történetszerűségre is, amit netalán még így, az 1. szám ismerete nélkül is érteni lehet. Mindezt pedig úgy, hogy Pókember és Deadpool mellett a másik Pókember, Miles is kapjon szerepet, és ne csupán statiszta legyen a két nagy név mellett. Azért így összeszedve az elvárásokat már mégsem tűnik annyira könnyűnek egy ilyen sztori papírra vetése, még ha egy olyan tehetséges rajzoló, mint Ed McGuinness is segíti az író, Joe Kelly munkáját. Meglátjuk, mi lett ebből az egészből, ami most, a Deadpool-mozifilm bemutatójának hetén nem is lehetne aktuálisabb. Katt tovább!

SPIDER-MAN / DEADPOOL #2


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Fejezetcím: Isn’t it Bromantic? (2. rész)

Írta: Joe Kelly
Ceruzarajz és borító: Ed McGuinness
Alternatív borítók: David Marquez és Ed McGuinness


• Pókfej és Deadfej (Poolfej?) látogatót kapnak MILES MORALES személyében!
• Egy manóinvázió igen szorult helyzetbe sodorja Deadpoolt és a Pókembereket!

Szerencsére az eddigieket nagyon röviden össze lehet foglalni: Deadpool megbízást kap, hogy ölje meg Peter Parkert, akiről persze nem tudja, hogy ő Pókember. Ennyi a lényege tömören az általunk átugrott nyitófejezetnek, úgyhogy bátran állíthatom, hogy bárki nyugodtan belekezdhet ebbe a számba a nyitány ismerete nélkül is. A nagyszájú zsoldos ráadásul egyre jobban gyűlöli az immár milliomos cégvezetővé előlépett Petert, pedig ő aztán tényleg nagyon igyekszik, hogy mindig helyesen cselekedjen.

Mi, olvasók persze együtt érzünk a Deadpool által igazságtalanul és tévesen megítélt Peterrel, aki nagyfőnökként is ugyanolyan szimpatikus, jópofa és olykor kétbalkezes, mint eddig – és persze nem mellesleg ő Pókember is, ezt se felejtsük el. A karakter „Tony Stark-osítása” során szerencsére a jelleme mit sem változott, és a pozíciója gyökeres átalakulása ellenére ő továbbra is az a Peter Parker, akiért drukkolhatunk a kalandjai során. Ő maga is tudja és érzi, hogy egy vállalat irányítása bizony kemény dió, nem pedig csupa móka és kacagás, ahogy azt Tonytól látta, főleg akkor, ha valaki mindig jól és felelősségteljesen szeretne dönteni. Peter tehát még mindig ízig-vérig hős, akire mind felnézhetünk.

Joe Kelly nem okoz nekünk csalódást Peterrel, szerintem remekül ráérzett a karakterre, aki talán Pókemberként most kevesebb gonddal néz szembe, mint civil életében. Vezetőként állandó teher nehezedik rá, és az így rátelepedő feszültséget leginkább Pókember-mivoltában tudja levezetni, ezért valószínűleg szuperhősként most még meg is könnyebbül olykor. Ez a Peter méltó párja véleményem szerint a The Amazing Spider-Man számaiban látottnak.

Kelly ugyanakkor Deadpoolra is tökéletesen ráérzett, és épp ezért nehéz a két figura ellentétében bárki mellé is állni, hiszen mindketten ugyanannyira szerethetők. Wade, bár Petert a legkevésbé sem kedveli, Pókembert annál inkább tiszteli, és bármit megtenne, hogy ez az érzés kölcsönös legyen. Olykor már-már sajnáltam, ahogy egy-egy jelenetben próbálta elnyerni Pókember barátságát és bizalmát, de rendre falakba ütközött. Az a kettősség, ahogy Peterre és Pókemberre tekint, az egykori Flash Thompsonra emlékeztetett, felidézve így bennem a régi, klasszikus Pókember-sztorik egyik gyakori elemét. Ja, és külön öröm, hogy Deadpool felesége, Shiklah sem merült a feledés homályába, és a fejezet elején láthatjuk is egy hálószobai beszélgetésben férjével. Itt egyébként Kelly mindkét karakterrel tündökölt, a párbeszédük egyszerre szórakoztató és informatív is Wade érzéseivel kapcsolatban. Bármennyire is hihetetlen, kedvenc zsoldosunk komoly dilemmával küzd, és a tetteivel járó következményeken agyal, olyannyira, hogy még gyönyörű nejét is hanyagolja. Így folytatva Deadpool jelleme egészen új magaslatokba törhet egyre inkább a „szuperhős” jelző felé billentve a mérlegét.

Ed McGuinness alkotásai pedig… nos, gyönyörűek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, mert nagy rajongója vagyok a stílusának, de komolyan, lapozzátok át a képregényt, és magatok is láthatjátok, mennyire profin oldotta meg minden egyes oldal minden egyes képkockáját. Részletgazdag, dinamikus jelenetek, kifejező karakterek, látványos akciók… tényleg nem lehet egy rossz szavam sem a rajzokra.

Lassan a bejegyzés végére érek, és feltűnhetett nektek, hogy Milesról még egy szót sem írtam. Igen, ő is itt van, igen, ő is csodásan lett megrajzolva, de amúgy… ő csak úgy van. Akár teljesen ki is hagyható a sztoriból, és pont ettől féltem az elején: Miles karaktere nem több egy felesleges statisztánál, akinek nem volt több a szerepe, mint hogy bevonzzák az őt kedvelő rajongókat is. Engem is megvezettek, hiszen csak miatta olvastam el ezt a számot, és ugyan jól szórakoztam, vele kapcsolatban óriásit csalódtam. Ha belegondolok, mekkora ziccereket hagytak ki például azzal, hogy a két Pókember első közös kalandjában épp Mysterio volt az ellenfelük (a Spider-Men című minisorozatban), és itt ismét ő a főgonosz, elszorul a szívem…

Ezt leszámítva viszont a két címszereplő tényleg működött, helyükön voltak a poénok, izgalmas volt a sztori, fantasztikusak a rajzok. A párbeszédekért szintén csillagos ötös jár, és most izgulhatunk, milyen irányt vesz majd Pókember és Deadpool kapcsolata, hiszen innen bármi lehetséges, az örök barátságtól a halálos ellenségekig. Kiváló ráhangolódás a Deadpool-mozifilm előtt, de szegény Milestól ezúttal ne várjatok túl sokat. Négy és fél Pókpool-fej az ötből.

spdprev_1.png

spdeadpool.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr668382806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása