Új megjelenés! Látom már, hogy a Spider-Man lesz számomra a nyugalom szigete a jelenleg futó Standoff és a májusban kezdődő Civil War II eseményeinek förgetegében, hiszen Miles önálló sorozata a jelek szerint (legalábbis egyelőre) egyikben sem fog aktívan részt venni. Ez pedig, ami engem illet, így van jól. Tényleg muszáj lenne egy még 10 számot sem megélt képregényt beleerőltetni egy nála jóval nagyobb történetfolyamba? Nem, szerintem egyáltalán nem muszáj, főleg akkor nem, ha egy olyan címről beszélünk, mint a Spider-Man, amely, köszöni szépen, kiválóan elvan egyedül a saját kis sztorijaival. Persze nem azt mondom, hogy Milest teljes egészében hagyják ki Pleasant Hill ostromából vagy az új Polgárháborúból, de ott van még az All-New All-Different Avengers is, majd ott bekapcsolódhat ezekbe a Bosszú Angyalaival.

A Spider-Man nyugodtan megmaradhat a kisebb léptékű történeteknek, mint Miles magánéleti drámái, a küzdelme egy-egy, az ő súlycsoportjába passzoló gonosztevővel, illetve pályafutása kezdő szuperhősként. Szerencsére az eddigi jelek szerint Bendis is hasonló véleményen van a sorozatot illetően, úgyhogy akinek hozzám hasonlóan bejön az ilyesmi, az most sem fog csalódni. A frissen megjelent harmadik felvonásban helyet kaptak a család, a barátok, az osztálytársak és persze néhány közelgő fenyegetés is, mindez az eddig megszokott stílusban és minőségben. Sejthetitek, hogy ezek alapján túl rossz véleményem már biztosan nem lesz az összképről, de azért akadt pár problémám… Katt tovább!

SPIDER-MAN #3

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz és borító: Sara Pichelli
Alternatív borítók: Joyce Chin és Pascal Campion

• Miles szemtől szemben élete eddigi legkeményebb ellenfelével: A NAGYMAMÁJÁVAL!!!
• Valamint egy kis különóra (randi?) Bosszú Angyalai módra Ms. Marvellel, ami szörnyű fordulatot vesz!

Mielőtt bármibe is jobban belefolynék, hadd bosszankodjak megint kicsit a borító és az előzetes miatt: Miles nagymamája tényleg jelen van, ez oké, de Ms. Marvellel nem történik semmiféle különóra vagy randi, kábé beugrik, beszélgetnek pár percet, és kész, ennyi. Nyilvánvaló, hogy a fenti borító Kamalával ismét csak egy reklámfogás, hogy Ms. Marvel rajongóit is bevonzzák, ami nagyon nem szép. Persze nem ez az első ilyesféle megtévesztő borító, és nyilván nem is az utolsó, ezt el kell fogadnunk, ám a nemtetszésemet ettől függetlenül újra és újra ki fogom fejezni, nem érdekel.

Nagy szerencséje a képregénynek, hogy, ha ezen túl tudunk lépni, utána remek szórakozásban lesz részünk. Míg az előző két számban inkább talán Pókember volt előtérben, addig most kizárólag Miles és közvetlen környezete, azaz a családja és barátai. Bár felbukkannak gonosztevők is, csatajeleneteket ezúttal nem kapunk, csupán párbeszédeket – de azokból a legjobb fajtákat. Karakterközpontú fejezet ez, ami, jól tudjuk, Bendis egyik nagy erőssége, így ezúttal is játszi könnyedséggel merül el a szereplői jellemében. A központi sztori az újonnan megismert családtag, Morales nagymama szigorú és annál igazságtalanabb hozzáállása Miles gyenge osztályzataihoz, és miközben Bendis brillírozik vele, mi simán együtt tudunk érezni szegény főhősünkkel, hiszen ki ne kapott volna már ilyen vagy ehhez hasonló letolást egy-egy rossz jegy miatt diákként?

Ami talán kicsit zavaró lehet, hogy milyen forgalom bonyolódik le Mileséknál egy délután alatt (a nagyi, Lana, Ms. Marvel), és mégis, valahogy egyik sztorivonallal sem történik sem. Lana jön, nem találkozik Milesszal, elmegy. Ms. Marvel jön, találkozik ugyan Milesszal, de el is megy pár perc múlva. Jefferson szintén lelép ahelyett, hogy kihajítaná a nagymamát, és szerencsétlen Miles se tud sokat tenni, mint kelletlenül engedelmeskedni. Nem történik tehát igazán semmi, ez tény, ám Bendis a párbeszédekből és a karakterek egymáshoz való viszonyából mégis rengeteg potenciális eseményt vetít nekünk előre – és akkor még nem is beszéltem a Fekete Macska és Kalapácsfej baljós szövetségéről. Tipikusan egy olyan fejezet volt ez, amely képek nélkül, csak a szöveget olvasva is tökéletesen működne hála a humor és tinidráma tökéletes egyvelegének.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Pichelli a rajzokat ezúttal félvállról vette volna, ó nem, korántsem. A látványvilág ez alkalommal is fantasztikus, dinamikus, pörgős akciójelenetek nélkül is, egyszerűen a karakterek ábrázolásával, mimikájával és gesztusaival. Ms. Marvel testnyúlásai komikusak, Miles arcáról ordít a düh, amikor a nagyijával beszél, a Fekete Macska pedig még talán sosem volt fenyegetőbb jelenség, mint itt. Nem hiszem, hogy bárki profibban tudott volna összehozni egy olyan számot, amely nagyrészt gyakorlatilag egy zsúfolt kis lakásban játszódik.

A Spider-Man harmadik fejezete tehát nálam várakozáson felül teljesített, eddig nekem ez a csúcspont a sorozat egyelőre rövidke életében, bár igaz, hogy ez a nyugisabb, csendesebb történetvezetés valószínűleg sokaknak nem fog bejönni. Lanával és Ms. Marvellel is kezdeni kéne valamit, ha már behozták őket a történetbe, nem is beszélve Milesék új osztálytársáról, de én megelőlegezem a bizalmat Bendisnek, hogy biztos fog, úgyhogy legyen ez most négy és fél Pókfej az ötből. Megérdemli.