Új megjelenés! Megérkezett, itt van, eljött: a Champions, és vele együtt az új korszak, a Marvel NOW! nyitánya! A tavaly megkezdett „hagyományt” követve ezúttal sem várták meg az egyre komolyabb megjelenési csúszásokkal sújtott korszakzáró esemény, a Civil War II végét, hanem inkább rögtön belevágtak a lecsóba egy rakás vadonatúj sorozattal, amelyekből az elkövetkező hetekben és hónapokban egyre többet és többet kapunk majd. Hogy mindez mennyire befolyásolja és lövi majd le előre a Polgárháború befejezését, azt egyelőre nem tudni, de talán még nincs minden veszve: ha emlékeztek, a Secret Wars vége is tudott még újat mutatni nekünk, attól függetlenül, hogy a megjelenésekor már jó ideje futottak az új Marvel-univerzum címei. Az persze más kérdés, hogy fog-e még érdekelni bárkit is a finálé a számtalan új, ígéretes képregény közepette…

Na jó, legyen ez a Civil War II alkotóinak baja, főjön az ő fejük emiatt, mi pedig most inkább nézzük, mit tartogat nekünk a Marvel NOW! egyik első új címe, a Champions… ami lehetett volna akár Young Avengers is, hiszen a főszereplői egytől egyig fiatal hősök, akik közül hárman már eddig is a Bosszú Angyalai közé tartoztak. Ez a trió természetesen Pókember, Ms. Marvel és Nova, akik szerintem a korábbi All-New All-Different Avengers fénypontjai voltak így együtt, és óriási hiba is lett volna kihagyni őket a buliból. Hozzájuk csatlakoznak még hárman: a mutánsok és az X-Men táborából a fiatal Küklopsz, a szintetikus humanoid Viv (Vízió, hát, mondjuk úgy, „lánya”), valamint Amadeus Cho, azaz a totál király Hulk. Meglehetősen izgalmas és vegyes csapat tehát a Bajnokoké, ami rengeteg érdekes sztorit szülhet – lássuk, hogy sikerült a kezdés!

CHAMPIONS #1

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Mark Waid
Ceruzarajz és borító: Humberto Ramos
Alternatív borítók: Alex Ross, Mark Brooks, Arthur Adams, Jay Fosgitt, John Tyler Christopher, Rahzzah, Skottie Young és sokan mások

A CIVIL WAR II eseményei után Ms. Marvel, Nova és Pókember kilépnek a Bosszú Angyalaiból – majd csatlakozik hozzájuk Küklopsz, Viv Vízió és a totál király Hulk! Hat ifjú hős, akik elszánják magukat, hogy megváltoztatják a világot – és ők még csak a kezdet!

Annak idején az eredeti Civil War hatalmas siker volt, ezt kár is tagadni, attól függetlenül, hogy kinek tetszett és kinek nem, utána viszont a Marvel egyértelműen, még a korábbiaknál is eseményközpontúbb lett, és ez nem feltétlenül vált mindig a sorozatai javára. Sorra jöttek az egyre grandiózusabb sztorik, az Avengers vs. X-Men, a Time Runs Out, a Secret Wars, a Civil War II, és szinte mindegyiknek, kisebb vagy nagyobb mértékben, a központi eleme az egymás ellen forduló és harcoló hősök voltak. Ahelyett, hogy a gonosz ellen egyesültek volna (na jó, persze ilyenre is volt példa, nem is kevés), inkább egymást püfölték, és úgy tűnik, ez a trend még folytatódni fog egy ideig, hiszen érkezik majd nem is olyan sokára az Inhumans vs. X-Men is…

Számomra már a Civil War II „hősök a hősök ellen” felépítése is kifulladni látszik, és nem értem, miért kell ezt még tovább húzni, de a jelek szerint vannak szerencsére olyan karakterek a Marvel-univerzumban, akik hasonlóan gondolkodnak: a fiatalok, akiknek elege lett a felnőttek felelőtlen viselkedéséből, és úgy döntenek, magukban, tőlük függetlenül fognak a helyes példával elöljárni. Ezzel veszi kezdetét a Champions, ami nem is találhatott volna megfelelőbb pillanatban rám – épp egy ilyen üdítően újszerű sorozatra volt szükségem a Civil War II borzalmainak ellenszereként.

Az író Mark Waid, aki már az All-New All-Different Avengers oldalain is bizonyította, hogy nagyon ért a Miles–Kamala–Sam trióhoz, és épp ideje volt, hogy még inkább előtérbe helyezze őket, ez alkalommal főszereplőkként, nemcsak a felnőtt hősök tanoncaiként. Ugyan immár elszakadtak a Bosszú Angyalaitól, a kapcsolataik a tapasztaltabb karakterekkel, mint Marvel Kapitány, Amerika Kapitány, Thor vagy Vízió, nagyon is központi eleme maradt a történetüknek és jellemüknek. Nem könnyű küldetést vállalnak magukra azzal, hogy be akarják bizonyítani, igenis van még helye a világban az idealizmusnak, talán jobban, mint bármikor korábban – ez a hozzáállás adja az egész fejezet lelkét, ez hajtja előre, és ez kebelezi be az olvasót is, akár akarjuk, akár nem, amíg csak azon nem kapjuk magunkat, hogy teljes szívből drukkolunk a kölyköknek. A Champions anélkül válik elgondolkodtató tanmesévé, hogy közben akár csak egy képkockáig is unalmas lenne, vagy túlzottan magasztos akarna lenni. 

Persze mindehhez tökéletesen eltalált szereplők is kellenek, és Waid ezt meg is adja nekünk. Azt már pedzegettem, hogy Pókember, Ms. Marvel és Nova eddig sem okoztak gondot neki, az ő hármasuk, ahogy Kamala próbálja meggyőzni a hősökből kiábrándult fiúkat, hogy alapítsanak új csapatot, simán elviszi a hátán a képregény első felét. Egyébként a legtöbb szerepet ezúttal kétségkívül Kamala kapta, neki köszönhető, hogy egyáltalán megszületnek a Bajnokok, és a fejezet végén olvasható, sokakat megérintő monológ is tőle hangzik el, szóval Ms. Marvel rajongóinak egyenesen kötelező a Champions 1. száma. Nem akartam megfeledkezni amúgy Amadeus Chóról és Vivről sem, csak hát nekik még olyan igazán komolyabb, mélyebb megnyilvánulás nem jutott, hiába vannak jelen sokat a fejezet második felében – de ami késik, nem múlik (Küklopszra viszont egyelőre ne számítsatok). Zárójelben jegyezném meg, hogy egyébként nem lőnek le egyetlen csavart sem a Civil War II végével kapcsolatban, szóval az esemény olvasói is nyugodtak lehetnek, ezzel a nyitánnyal még nem fognak többet tudni a Polgárháború befejezéséről.

Bárcsak ilyen jókat írhatnék a rajzokról is… Beleborzongok a gyönyörűségbe, ha belegondolok, milyen lehetett volna ez a szám, mondjuk, David Marquez vagy Sara Pichelli rajzaival, csak hogy két ismertebb nevet említsek. Oké, nem állítom, hogy bármi baj lenne Humberto Ramosszal, tisztában vagyok vele, hogy rengetegen szeretik, és ezt értem is, ám sajnos nekem baromira nem jön be a stílusa… Ez van. Egy olyan képregény, amit ő rajzol, nálam sosem lesz max pontos. Hiába próbálom megerőltetni magam, akkor sem leszek képes elviselni a fura, olykor kitekert, elnagyolt figuráit, és a már-már karikatúraszerű arcokat. Az akciójelenetek pörgősek és dinamikusak, és nyilván Ramos különösen otthonosan mozog Kamala megnyúlt testrészeinek ábrázolásában, de ennyi nekem nem elég. Nem stimmelnek az arányok, valahogy mintha nem mindenki ugyanazon a síkon mozogna, és úgy egyáltalán, ez így az én ízlésemnek túl rajzfilmszerű. Mélységes elnézést kérek minden Ramos-rajongótól.

Mindent egybevetve tehát a Champions valóban egy új irány kezdete lehet, ezúttal nem túloztak a beharangozók, és engem biztosan megvettek a fiatalok pozitív, lelkes, igazi hősökhöz méltó életszemléletével. Pár hónap múlva Pókember, Ms. Marvel, Nova és a többiek talán el is feledtetik velem a Civil War II szörnyűségeit – mi mást is kívánhatnék még? Nos, talán egy másik rajzolót, mert most Ramos stílusa miatt nem adhatok többet négy Bajnokok-logónál (pedig ez könnyen lehetett volna öt is).