Új megjelenés! „Végre elérkeztünk a fináléhoz!” – írnám, ha a Marvel tartotta volna magát az eredeti tervhez, és a Civil War II valóban véget érne a 7. számmal. Sajnos nem ez a helyzet, és ki kell még bírnunk egy utólag a sztorihoz toldott nyolcadik fejezetet is jövő hónapban, ezúttal tehát csupán az utolsó előtti felvonás bemutatására kerülhet sor. Nem is értem, hogy ha az eredeti Polgárháborúra elég volt hét fejezet, akkor erre miért kell még egy, amikor az olykor csigalassú cselekmény ezt nem igényelné… No mindegy. Egyelőre itt vagyunk, a végső összecsapás előtt egy lépéssel, és bár már mindenki sejtheti, mi lesz a végkifejlet, aki kicsit is odafigyelt az időközben elindult Marvel NOW! címeire, azért a történetvezetés, a párbeszédek és a rajzok még lehetnek annyira élvezetesek, hogy ezt a tényt elfeledtessék velünk. Ráadásul ez alkalommal egy népszerű vendégrajzoló is csatlakozott a szokásos alkotókhoz – ígéretes, nemde?

Milyen kár, hogy az eddigi számok finoman szólva is megkérdőjelezhető és ingadozó színvonala sötét árnyékként vetül erre a legfrissebb felvonásra is… Aki (hadd tegyem hozzá, hogy jogosan) csak legyint, hogy nyilván ez sem lesz jobb a többinél, azt emlékeztetném, hogy Bendis állítólag nemrég teljesen átírta a sztori befejezését – épp ezért volt szükség egy további fejezetre a tervezetthez képest. Hogy az átírt finálé aztán erősebb vagy gyengébb lett-e, azt persze sosem leszünk képesek megítélni, hiszen nem tudhatjuk, mi volt az eredeti elképzelés, ugyanakkor így most már bizakodhatunk, hogy az elmúlt hat számból okulva legalább egy méltó, emlékezetes zárás születik majd. Oké, lehet, hogy túl optimista, sőt inkább naiv vagyok, aláírom, de pontosan tudom, mire képes Bendis, ha igazán odateszi magát, és még mindig hiszem, hogy itt is megcsillant majd valamicskét az igazi tehetségéből. Vajon sikerülhet neki?

CIVIL WAR II #7

Univerzum: Új Marvel-multiverzum
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruzarajz: David Marquez és Andrea Sorrentino
Borító: Marko Djurdjevic
Alternatív borítók: Michael Cho, Kim Jung Gi, Jim Steranko, Chris Sprouse és Phil Noto

A HÁBORÚ VÉGE…

Bendisnek eddig igen komoly kihívást jelentett a rengeteg szereplő koordinálása, és általában el is vérzett a tömegjelenetek írásánál. Minél több volt a karakter, annál gyatrábbak lettek a párbeszédek. Ennek fényében okos húzásnak tartom, hogy most, a végkifejlet küszöbén visszaállt egy szűkebb szereplőgárdára, és gyakorlatilag mindössze két kisebb csoportnyi hőssel vezényli le a teljes fejezetet. Az egyik oldalon ott vannak Ulysses és a Nememberek, a másikon pedig Miles Morales, Steve Rogers, Marvel Kapitány és Vasember. Ennyi – és véleményem szerint ennyi ezúttal bőven elég is. Végre nem kell kapkodnunk a fejünket a tengernyi karakter között, hogy megértsük, éppen ki mit tesz és mond, hanem koncentrálhatunk mindössze erre a pár figurára, és persze így Bendis is jobban el tud mélyülni a jellemábrázolásokban. Így válnak lassan, de biztosan Miles és Steve a békés észérvek képviselőivé, míg Carol és Tony folytatják az immár tényleg egyre értelmetlenebbé váló csatájukat (bár igaz, hogy ez alkalommal egyértelműen Vasember az agresszívebb, támadó fél kettejük közül, aki azonnal, szó nélkül Marvel Kapitánynak esik).

Ami azt illeti, már csak azért is üdvösebb, hogy kevesebb szereplőre váltottunk, mert lássuk be, sosem volt igazán logikusan levezetve, miért is ugrik egymásnak a Marvel-univerzum minden létező hőse – miközben ez egyértelműen inkább egy személyesebb konfliktus Carol és Tony között. Lehet, hogy az egész világra kihat egy olyan Nemember, aki előre látja a jövőt, de ez valóban annyira megrendítő lenne, hogy az addig együttműködő, szövetséges társak hirtelen ellenségekké váljanak? Gondoljunk csak bele abba, hogy hány olyan eset volt már a múltban, amikor a hősök szembetalálták magukat egy jóslattal, vízióval, prófétával, és a többi… Sosem volt világos számomra, hogy Ulysses ügye mitől más, mint a többi ilyen korábban, ám itt legalább végre nincs bevonva mindenki a Föld minden sarkából, és ez a javára válik a sztorinak.

Ahogy az is, hogy ezúttal első kézből láthatjuk Ulysses erejének működését. Nyilvánvaló lett, hogy többről van itt szó, mint hogy az agya kikalkulálja a legvalószínűbb jövőt, hiszen tulajdonképpen az elméje elutazott egy alternatív idősíkra az öreg Loganhez cseverészni. Ezzel egyrészt két szálon kezd futni a cselekmény, ami nekem személy szerint bejött, másrészt nekünk, olvasóknak is kézzel foghatóbb lesz az egész víziósdi, amin Ulysses eddig átment, és magunk is érezhetjük az ismeretlen jövő fenyegetését, ahogy szerencsétlen srác teszi.

Ennél a résznél emelném ki a vendégrajzolót, akit már a bevezetőben is említettem: Andrea Sorrentino alkotta meg a sivár jövőben játszódó oldalakat, és épp azért tartom őt jó választásnak, mert a stílusa teljesen eltér Marquezétől, így már első pillantásra világos, hogy egy másik világban járunk. A szürreális, száraz, posztapokaliptikus hangulat azonnal érezhető, és telitalálatnak érzem az összkép szempontjából. Így kell tökéletesen elhatárolni egymástól két jelenetsort, miközben azok együtt mégis egy egészet alkotnak. Marquez pedig a többi oldalon… Van még értelme bármit is írnom az ő rajzairól? Az előző hat fejezetben már agyondicsértem őt, és ennél jobban már igazán nem tudom bizonygatni, hogy csakis miatta van értelme ennek az eseménynek. Legyen szó nyugisabb párbeszédről vagy heves akcióról, Marquez alkotásaiban nem csalódunk.

És hogy mindezek után úgy érzem, kellett-e még egy 8. szám betoldása is? Nos, nem. A pozitívumokat félretéve azért tény, hogy az itt zajló cselekmény befért volna egy fél fejezetbe is, vagy, teszem azt, kiadhattak volna egy bővített oldalszámú lezárást, és máris szükségtelenné válna egy újabb felvonás a fináléra. A hirtelen jött utolsó oldal is furcsa volt, mintha csupán a legvégső pillanatban dőlt volna el, hogy kettévágják a befejezést. Szóval igen, még mindig érződik az időhúzás, a történet folyása is komolyan belassul itt-ott, ugyanakkor végre látjuk a fényt az alagút végén, és már ez is valami. Messze nem ez a legrosszabb fejezet eddig a sztoriból, és látni a biztató jeleket azzal kapcsolatban, hogy talán a befejezés valami értékelhető darab lesz… Jó hangulatban vagyok, legyen hát ez három Vasember / Marvel Kapitány az ötből!