Nem telhet el év úgy, hogy a Marvel ne indítson új korszakot több tucatnyi új és újrainduló címmel, visszatérő karakterekkel, illetve számtalan, betarthatatlannak tűnő ígérettel (amelyek nagy részét aztán valóban nem is tartják be). Ezúttal ennek a korszaknak ugyan nincs hivatalos neve, mégis a legtöbb helyen a „Fresh Start” jelzővel illették, szóval nevezzük mi is így. Már ismeritek a dörgést, ugye? Egy rakás 1. szám, amelyek új fejezetet nyitnak, és persze növelhetik az eladásokat…
Újvilági rajongóként sajnos ez a „friss kezdet” korántsem tűnik kecsegtetőnek. Az új Marvel-univerzumban ténykedő újvilági karakterek lassan mind mellékszereplőkké zsugorodtak, vagy eltűntek, vagy legrosszabb esetben elhunytak, magát az újjászületett Újvilágot pedig sehol senki nem használja. Nem lesz tehát könnyű olyan címeket gyűjtenem a lapszemléimben, amelyeknek még van bármiféle újvilági vonatkozásuk, de azért megpróbálom: e héten itt van például a Miles Morales: Spider-Man!
MILES MORALES: SPIDER-MAN #4
Tartalom: Sosem gondoltam volna, hogy Miles saját sorozatának bármely száma egyszer még egy lapszemlében fogja végezni, de ezúttal nem volt más választásom. A legfrissebb fejezetben annyira nem történik semmi, hogy képtelen lettem volna összehozni egy teljes kritikát a sztoriról, a rajzokról meg már minden szépet és jót leírtam, nem tudnék új dicséreteket kitalálni a látványvilágra. Bizonyára tisztában vagytok a „filler epizód” kifejezéssel, amelyet főként tévésorozatoknál szoktak használni az olyan különálló, általában lezárt történetszálakkal végződő epizódokra, melyek nem szükségesek az évad vagy a sorozat fővonalának megértéséhez. Na, egy ilyen felvonást kaptunk most a Miles Morales: Spider-Man oldalain, egy teljesen semmitmondó és jelentéktelen közjátékot. Persze, volt már hasonló Bendis idejében is, viszont emlékeim szerint az Ultimate Spider-Man legalább már 50-60 számot megélt, mire efféle átvezetőkre került volna a sor, és könyörgöm, Ahmed még csupán a negyedik fejezetnél jár! Így várhatunk még egy teljes hónapot, hogy talán beinduljon a cselekmény… Nem kéne építkezni, vadiúj, eredeti gonosztevőket kitalálni Miles mellé, ismeretlen, izgalmas fenyegetésekkel szembeállítani, mellékszálakat szőni a fővonal mentén, satöbb, satöbbi…? Nekem édeskevés volt ez a vicces kis szösszenet Judge és Barbara társaságában, akik aranyosak, de jelentkezzen az, aki tudja legalább a vezetéknevüket (vagy a 'Judge' már eleve vezetéknév…?). Bizony, ennyire kidolgozatlan karakterek még ők, az igazgatóhelyettesről, aki pedig mintha valami rossz paródia vagy karikatúra lenne, ne is beszéljünk. Száz szónak is egy a vége: a szemet gyönyörködtető rajzokon kívül nem veszít az égvilágon semmit az, aki kihagyja ezt a számot.
Újvilági vonatkozás: Miles mellett tehát szerepel még a szintén újvilági gyökerekkel rendelkező Judge is a kiadványban, ahogy Ganke is, bár ő csak pár képkocka erejéig. Kár, én fordítva csináltam volna, és akkor már legalább Gankét raktam volna a történet középpontjába Judge helyett, hiszen őt legalább jobban ismerjük, ezerszer szórakoztatóbb is, illetve mégiscsak ő Miles legjobb barátja. Na mindegy, végső soron a nevetségesen egyszerű és felejthető történeten feltehetően ő sem segíthetett volna sokat.
