Új megjelenés! A The Amazing Spider-Man és az All-New X-Men után a klasszikus Marvel-univerzum egyik talán legfontosabb sorozata, az Avengers is csatlakozott az Újvilágba látogató címek sorához. Egy ideje már mind tisztában lehetünk azzal, hogy hamarosan a klasszikus Marvel-univerzum és az Újvilág összeütköznek, és a kettőből egy új, vegyes realitás jön majd létre a Secret Wars során (vagy előtt / után, nem tudom), de ha nem tudtuk volna, akkor az Avengers most megjelent 41. száma végképp egyértelművé tette a két univerzum közelgő összecsapását.

Nem tudom, ki mennyire követte az elmúlt hónapokban (vagy akár években) az Avengers és a New Avengers cselekményét, de próbáltam úgy összeállítani az ismertetőmet, hogy mindenkinek tiszta legyen, miről van szó. Ettől függetlenül itt-ott kénytelen voltam kitérni a klasszikus Marvel-univerzum elmúlt eseményeire, hiszen amióta Jonathan Hickman átvette ezeket a címeket, gyakorlatilag azóta építgeti szépen lassan a Secret Wars felé vezető utat. Lássuk hát, hogyan illeszkedik az Újvilág ebbe a nagy egészbe!

AVENGERS #41

Univerzum: Marvel-multiverzum
Fejezetcím: Over There
Írta: Jonathan Hickman
Ceruzarajz: Mike Deodato
Borítórajz: Bryan Hitch
Alternatív borítórajz: Phil Noto

3 HÓNAP MÚLVA… ELFOGY AZ IDŐ!

Az újvilági képregények egyik legnagyobb tragédiája kétségkívül az volt, amikor Jonathan Hickman távozott az Ultimate Comics: The Ultimates írói székéből. Mikor az ő keze alatt elindult a sorozat a harmadik korszak elején, már akkor érezni lehetett, hogy valami egészen rendkívülit fog alkotni, de a sors úgy hozta, hogy végül nem bontakozhatott ki teljesen (állítólag azért, mert a cím nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az eladási listákon, de olyat is olvastam, hogy Hickmannek egyszerűen túl sok munkája lett az Avengers és a New Avengers átvételével). A Különítmény sztorijai azóta sem hozták a Hickman-féle szintet, és ma már gyakorlatilag nincs is saját sorozatuk (még az új, ifjú hősöket bemutató All-New Ultimates is megszűnt nem is olyan régen). Emlékszem, én Hickmannél éreztem azt először hosszú idő óta, hogy képes lehet újra a The Ultimates és a The Ultimates 2 magaslataiba emelni a Különítmény kalandjait – ironikus módon még maga Mark Millar sem ütötte meg a saját maga által felállított színvonalat az Ultimate Avengers köteteivel a második korszakban.

És Hickman most végre visszatért az Újvilághoz (a The Ultimates legelső számának legendás borítójával!), még ha csak rövid időre is, hogy megsemmisítse azt. Az Avengers 41. számával egy kis kóstolót kapunk abból, mi vár ránk a Secret Wars során, és újra előtérbe kerül a gonosz Reed Richards, miközben azért folytatódik a 40. számban félbeszakadt központi cselekmény is.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Reed az egyik kedvenc gonosztevőmmé nőtte ki magát (különösen ha Hickman írja őt), és nemcsak az újvilági karakterek között, hanem úgy általában véve is. Őt követi szorosan a nemrég visszatért újvilági Fátum, akinek sajnos még nem volt lehetősége igazán kibontakozni, de nagyon remélem, hogy legalább egyszer találkozik majd Reeddel. Ha ezek ketten nem csinálnának semmit, csak ülnének, és beszélgetnének egymással, szerintem már az is megérne egy teljes fejezetet (persze csakis egy hozzáértő író kezei között). Reed is legalább annyira gonosz, mint Fátum, de valahogy sokkal kifinomultabb és higgadtabb. Egy csendes zseni, akiről senki nem gondolta annak idején, hogy milyen zsarnok válik majd belőle. Nagy örömmel töltött el, hogy a Cataclysm után most visszatért gonosz önmagához, külön utalva arra, hogy ő már nem fog csak úgy visszavedleni hőssé. Az a hajó már régen elment. Kicsit furcsa, hogy Nick Fury annyira megbízik benne, hogy maga mellé vette a S.H.I.E.L.D. újjáépítése közben, de csak van valami vészterve a ravasz, vén rókának arra az esetre, ha Reed megint rosszalkodni kezdene. Vagy nincs…?

Érdekes még összevetni az újvilági Reedet a klasszikussal: mintha Hickman egy torz tükröt tartana kettejük közé, amikor bemutatja, hogyan kezeli a gonosz verzió a világok összeütközését a klasszikushoz képest. Egyértelmű, hogy főleg általa lesz az Újvilág központi jelentőségű a Secret Wars közben, és Reed még nagyon sok karakter, sőt világ sorsát fogja megkeseríteni, ez szinte biztos. Ráadásul a fejezet elolvasása után már világosabbá válik a Secret Wars 3. számának borítója is…

Ami pedig az Avengers aktuális cselekményének többi szálát illeti, bizony azokon is zajlanak az események. Bár maguk a Bosszú Angyalai most nem kapnak szerepet, azért megtudjuk egyrészt, hogy mi lett Namorral és a Cabal (erre tud valaki valami jó magyar nevet?) tagjaival, valamint láthatjuk, hogyan reagálnak a kozmikus fajok a multiverzum közelgő katasztrófájára. Ahhoz, hogy tökéletesen képben legyünk, nem árt némi háttérismeret az Infinity című eseményből, de azért nem elengedhetetlenül szükséges.

Aki akcióra vágyik, az csalódni fog, mert szinte az egész szám párbeszédekkel viszi előre a sztorit, de ettől függetlenül Mike Deodato rajzainak is természetesen nagyon fontos szerepük van Hickman szövege mellett. Ő hozza a szokásos remek formáját, és ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, talán csak annyi negatívumot tudnék említeni, hogy nem elég éles a különbség a klasszikus Marvel-univerzum és az Újvilág stílusa között. Félreértés ne essék: a kigyúrt, erőteljes karakterei nagyon jól passzolnak a képregényhez, de mondjuk Miles Morales talán már túl felnőttesen is néz ki, és Reed izomzatán is lehetett volna picit finomítani. De ennyi baj legyen.

Hickman dicső visszatérése az Újvilághoz és a gonosz Reedhez + Deodato csodás rajzai + baljós előjelek a Secret Wars cselekményét illetően = egy kiváló szám, amely egyszerre ajánlott a klasszikus Marvel-univerzum és az Újvilág rajongóinak is. Szép volt, várom a folytatást (akárhol is kerül rá sor)! Négy és fél Bosszúangyal-jel az ötből.