Spider-Man #19

Húsz oldalnyi tömény semmi

2017. augusztus 04. - The_Maniac

sm19banner.jpg

Új megjelenés! „Ez az, végre igazán beindult a sztori, és új, ismeretlen területre merészkednek Milesszal!” – gondoltam magamban a legutóbbi szám után, amely ugyan nem volt tökéletes, de engem meggyőzött arról, hogy jó úton halad a sorozat. Közben elkezdődött az eddig szintén ígéretes Spider-Men II is, sőt az ifjú Pókember még a Secret Empire oldalain is egyre komolyabb szerepet kap. Ennél többet nem is kívánhatnék egyik kedvenc újvilági túlélőmnek, nemde? Hogyan is lehetne elrontani egy ilyen felfelé ívelő pályát? Minden a helyén van, csak folytatni kell azt, amit eddig kaptunk, és akkor nem lehet baj, igaz? Nos, sajnos a nagy Brian Michael Bendis észjárása kifürkészhetetlen, és amikor a legkevésbé számítunk rá, amikor a legbiztosabbak vagyunk abban, hogy nyerő helyzetben van a képregénye, akkor ő jön, és borít mindent – talán lustaságból, talán túlzott önbizalomból, ki tudja, miért.

Érthetetlen számomra, miért teszi ezt magával és a rajongóival egy ilyen felkapott, népszerű író. Aki képes olyanra, mint a Spider-Men vagy szinte bármi az Ultimate Spider-Man aranykorából, az hogy alkothat olyan borzalmakat, mint az Ultimate End vagy a Civil War II (csak hogy pár időben közelebbi, újvilági vonatkozású példát említsek)? Ha mindezt nem szánt szándékkal, valamiféle megmagyarázhatatlan perverzióból csinálja, akkor az egyetlen elméletem, hogy olykor túlvállalja magát, és ilyenkor a számára éppen kevésbé érdekes címek látják ennek a kárát. A jelek szerint most valamiért a Spider-Man és szegény Miles húzták a rövidebbet, hiszen Bendis csupán a lehető legminimálisabb energiát fektette a legfrissebb felvonásba, ez tagadhatatlan. Márpedig elég egy ilyen kis botlás, és rajongók ezrei pártolhatnak el… Na jó, a továbbiakért katt, ha még nem vettem el a kedveteket…

SPIDER-MAN #19


Univerzum: Új Marvel-univerzum
Írta: Brian Michael Bendis

Ceruzarajz: Oscar Bazaldua
Borító: Patrick Brown
Alternatív borító: Reilly Brown


• Miles vesztésre áll a belső démonjaival vívott harcban.
• Lehet, hogy olyan mélyre süllyed a sötétben, hogy többé nem talál majd vissza a fényre?

Ajjaj, rég voltam ilyen tanácstalan, mint most… Hogyan írjak egy teljes bejegyzést egy olyan képregényről, amelyben nem történik semmi? Kemény kihívás, de lássuk, hátha megbirkózom vele:

Kezdeném talán a rajzokkal, mert azokban ez alkalommal sem csalódtam, sőt a kiadvány egyetlen pozitívuma részemről a látványvilág. Bazaldua talán néhol most mintha elkapkodott volna egy-két arckifejezést, ám ez tényleg csak szőrszálhasogatás, ő valóban mindent kihozott ebből a semmilyen, pusztán párbeszédekből álló fejezetből. Gondosan ügyelt minden mellékszereplő kinézetére, a mimikájukra, az érzelmek megjelenítésére, Ganke képzelgése (amely az egyetlen kicsit pörgősebb jelenet) pedig egyszerre vicces és dinamikus. Szóval ha csak lapozgattok és a képeket nézegetitek, nem fogtok rosszul járni, szerintem teljesen rendben van ez a rajzstílus, még ha nem is hibátlan.

Ugyanez sajnos messze nem mondható el a történetről – illetve annak hiányáról. Az elmúlt felvonásokban Bendis megkezdett egy rakás érdekes, mi több, izgalmas szálat, amelyeket most hagy a levegőben lógni, és nem kezd egyikkel sem semmit húsz oldalon keresztül. Megpróbálom pontokba szedve kifejteni, mire gondolok:

• Ganke és Danika kapcsolata még mindig zavaros egy kicsit, és továbbra sem világos, hogy járnak-e, vagy a lány csupán kihasználja-e a srácot. Két oldalon keresztül üzengetnek egymásnak cuki, de semmitmondó stílusban, és ha ehhez hozzávesszük még Ganke jópofa, ám összességében totál felesleges képzelgését, máris vesztettünk négy oldalt.

• Fabio a szerelmi kudarca után annyira kiborul, hogy egy rendkívül elmés „POINK” üzenetet hátrahagyva kiköltözik Miles és Ganke szobájából. Egyrészt: őszintén, hányan vannak köztetek olyanok, akiket annyira megrendített Goldballs távozása, hogy tövig rágtátok a körmöteket az izgalomtól ennek a drámai fordulatnak a hatására? Másrészt: ha Fabio minden egyes viszonzatlan kamaszkori románc után úgy dönt, hogy lelép az aktuális lakóhelyéről, akkor jobb, ha már most kibérel maga mellé egy költöztető céget, mert a tinik élete már csak ilyen, szerelmi csalódások jönnek és mennek. Bendis pedig úgysem bírja sokáig a kiskedvenc Goldballs nélkül, szóval ennek a cselekményszálnak sincs igazán értelme és jelentősége.

• Lana folyamatosan üzenetekkel bombázza Milest, és nem túl gyors észjárású főhősünkön kívül már mindenki tudja, hogy nyilván odavan érte a kiscsaj. De ennyi, magát Lanát nem is látjuk, tehát az ő vonala sem halad semerre.

• Miles és Ganke párbeszéde arról, hogy Miles legyen-e továbbra is Pókember, vagy sem, talán az egész szám mélypontja. Fájdalmasan sokáig húzzák, mikor mind belefért volna egyetlen oldalba, és amúgy sem gondolja senki komolyan, hogy Miles felhagy a Pókember-léttel, így pedig ez sem több szükségtelen időhúzásnál. Amúgy is rettentő furcsa egy beszélgetés ez: kétmondatonként a srácok helyszínt váltanak, és úgy folytatják, ami a valóságban úgy nézne ki, hogy valaki feltenne nekem egy kérdést, eltelne némi idő, majd csupán akkor válaszolnék, amikor már valahol máshol vagyunk. Felfoghatatlan… Ezt komolyan Bendis írta?

• Rio és Jefferson még mindig veszekednek, miközben láthatóan szeretik egymást… és ennyi, három oldal megy el arra, hogy azt ismételgetik, amit már eddig is tudtunk. A párbeszédük után felbukkanó rejtélyes alakról meg nem is tudom, mit írhatnék, hiszen semmi konkrétat nem tesz vagy mond, csak hirtelen lelép, maga mögött hagyva egy újabb elvarratlan mellékszálat (mintha még nem lenne belőlük elég).

• És persze ott van még Kalapácsfej és az ő szerelője / feltalálója / mindenese, aki a Ceres névre hallgat, és… készít valamit Kalapácsfejnek? Vagy tesztelt neki valamit? Ennél a résznél már annyira untam magam, hogy nem is igazán figyeltem oda. A lényeg, hogy Kalapácsfej továbbra is készül a bosszúra, de még mindig csak készül, így itt sem történik semmi érdemleges.

Na, azért csak sikerült összehoznom néhány sort, és ezzel meg is kíméltelek titeket, hogy végig kelljen olvasnotok a fejezetet, szóval hálásak lehettek. Hacsak nem a rajzokat akarjátok nézegetni, nyugodtan kihagyható az e havi Spider-Man, higgyétek el, semmit sem veszítetek. Fogalmam sincs, hogy Bendis kiadta-e ezt egy kevésbé tehetséges, kezdő írónak, vagy talán nem érdekelte az egész, esetleg kifutott az időből, ám akárhogy is, ez két Pókfejnél többet nem ér (és azt is csak a rajzok miatt). Még egy ilyen visszaesés, és ennyit se leszek hajlandó adni.

sm19rev.png

sp02head.jpg

Image hosted by servimg.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr7412716676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása